Szerda délután, nem igazán nézőbarát időpontban rendezték a Magyar Kupa minket érintő párosítását, a DEAC-DVSC mérkőzést. A nagyon szerencsés sorsolásnak nem csak azért örülhettünk, mert NB III-as ellenfelet kaptunk, vagy mert sok az összefonódás, pl. több egykori Loki játékos, DVSC nevelés van a DEAC keretében, hanem azért is, mert így nem kellett utaznunk. A győzelem előzetesen kötelezőnek tűnt, de emellett fontos volt az is, hogy a ritkábban lehetőséget kapó játékosaink megmutathassák magukat és sérülés nélkül lehozzuk a találkozót.
Balage szinte tökéletesen megjósolta beharangozójában a kezdőnket, gyakorlatilag a teljes cseresorunk kapott kezdőként lehetőséget. Megyeri a kapuban, a védelemben Manrique, Charleston, Dreskovic, Baranyai. A középpálya közepén Major és Neofytidis, két szélen Kyziridis és Sós. Támadó középpályásként Horváth, előtte pedig csatárként Olawale. Nekem tetszett ez a kezdő, de a játékunk az első percekben kevésbé, a DEAC bár helyzetet nem dolgozott ki, párszor a kapu közelébe tudott kerülni. Mi azonban többet foglalkoztunk a labdatartással, középpályás passzolgatással, nem rohantunk előre minden áron. Az első lehetőségre egészen a 15. percig kellett várni, ekkor Horváth beadását Olawale fejelte veszélytelenül a kapura. A 24. percben szintén balról támadtunk, Kyziridis távoli lövését majd az ismétlésnél Horváth próbálkozását is könnyedén hárította Tóth Dániel.
A 25. percben így némiképp váratlan volt, hogy egy gyors támadás végén megszerezte a vezetést a DVSC! Baranyai félpályás labdáját Jankelic mellett szépen vette át Sós, majd ballal a hosszúba helyezte azt! Hat perccel később is Baranyai indította Sóst, aki jól adott be középre, de Kyziridis lövését tudták blokkolni a védők, nagy lehetőség, szép támadás volt. A vezetésünk ellenére a DEAC ugyanúgy a védekezésre összpontosított, teljesen visszazártak, átadva nekünk nagy területeket, de Bényei Balázs rossz passzát Baranyai szerezte meg, Majornak játszotta meg, aki levitte az alapvonalra, beadásába még sikerült beleérnie egy védőnek, de második hullámban Horváth üresen érkezett és 15 méterről úgy bombázta be a labdát védhetetlenül a kapuba, hogy az épp a berepülő Korhut lábán változtatott irányt. A két gólos előny ellenére sem váltott a DEAC, a hátralévő percekben gyakorlatilag szabadon passzolgattunk a középpályán, nekünk nem volt sürgős tovább támadni, a DEAC így viszont csak akkor szerzett labdát, ha mi belehibáztunk egy-egy előrepasszba, az eredmény pedig már nem változott a félidőig.
Csere nélkül folytatódott a második félidő és huszonöt másodperc kellett az újabb gólunkhoz! Neofytidis szép indítását Kyziridis vette le szépen, beadására pedig Major érkezett és fejelt a kapuba. 0-3! A gólgyártás azonban nem állt le, hátul passzolgatott a DEAC, Tóth átadását lefülelte Kyziridis, és önzetlenül tette át azt Olawale lábára, akinek már csak az üres kapuba kellett betalálnia. 0-4. Az 54. percben Baranyai kényszerítőzött szépen Horváth-tal, lövése centikkel ment fölé. A hatvanadik percben eljött az első cserék ideje: Sóst Bévárdi és Manriquet Sana váltotta.
A 64. percben aztán megkapta második sárgáját Dreskovic, de teljesen érdemtelenül, a játékvezető érthetetlen ítéletet hozott egy ártalmatlan szituációban. Kiélezettebb meccsen ez sokkal jobban fájt volna. Az utolsó 20 percre Loukili és Kusnyír is beállt Horváth és Kyziridis helyére, 10 percet pedig Farkas is kapott, Major kárára. Az egyetlen DEAC helyzetre a 91. percben került sor, de a veszélyes beadás után védett Megyeri, így maradt a négy gólos különbség.
Nyertünk, az idény talán legkönnyebb tétmeccsén vagyunk túl, de hogy mennyire nem szabad lebecsülni ezeket a párharcokat, jól mutatja, hogy velünk párhuzamosan a szintén NB III-as Iváncsa hosszabbításban ejtette ki a tavalyi kupagyőztes Ferencvárost. Játékosaink igyekeztek, Baranyai, Neofytidis, Major, Kyziridis, Horváth és Sós játéka is több mint rendben volt. Folytatás a legjobb 16 között, szép volt, fiúk!
Csibu
