Aktuális keretünk egyik legmegosztóbb figurája Dorian Babunski. Akik szimpatizálnak játékával, azt hozzák fel mellette, hogy jó a mezőnymunkája, míg a kritikusai nem csak a jó passzokat, hanem a gólokat is hiányolják tőle. A szurkolói megosztottságot vele kapcsolatban jól mutatja, hogy hiába ő jelenleg a házi gólkirályunk, de ebben a szezonban a Vidi elleni 1-1 után került be először a top3-ba a meccs végi szavazásokon. Rég látott videós elemzéssel igyekszünk megvilágítani szerepkörét.
Helyzete nagyon hasonlít Szalai Ádám megítélésére és szerepére: a játékos teljesítményét sokan képtelenek voltak elfogadni, két Európa-bajnokság ide-vagy oda, gólszerzések ide vagy oda. Hiába lépett pályára a nemzeti mezben 86-szor (ezzel 7. az örökrangsorban, Grosics Gyulával holtversenyben), és hiába szerzett ezeken 26 találatot (ugyanannyit, mint Gera Zoltán, akivel így a válogatott góllövőlistájának 15-16. helyét foglalják el), gyakori volt vele szemben az elégedetlenség. Mert, ahogy Szalai játéka, úgy Babunskié sem látványos. Nem olyan csatárok, akik egy-két kivétellel látványos, sok gólt lőnek, sem olyanok, akik mindenhonnan lövésre vállalkoznak, akikhez elég eljuttatni a labdát, és a többit majd ők megoldják (emlékezzünk csak Adamo Coulibaly-ra).
Bármilyen furcsán is hangzik, létezik olyan csatárposzt, ahol a csatár dolga nem elsődlegesen a gólszerzés, hanem a helyzetkialakítás, a támadásépítés. Aztán persze nem hátrány, ha ügyesek a kapu előtt, de ennél sokkal összetettebb az ő szerepük. A fő feladatuk, hogy az előreívelt labdát megszerezzék, párharcot nyerve időt adjanak a védelemnek előrébb jönni a szorításból, jó passzal pedig mozgásba lendítsék a csapat támadását és lehetőséget adjanak arra a szélsők és a támadó középpályások számára, hogy megszervezzék az előrejutást az ellenfél kapujához. Robbanékonynak, labdaügyesnek, agresszívnek, lehetőség szerint vagy magasnak, vagy robusztusnak kell lenniük, a többi pedig a csapattársakon múlik.
Mivel a ZTE elleni 3-0-ás mérkőzésünkön sem került be az olvasók top három játékosa közé (pedig még gólt is szerzett), ezért az első félidőt újranéztem és az összes jelenetet összevágtam egymás után, ahol labdába ért, harcolt érte, vagy fontos volt a helyezkedése. A jó és rossz megmozdulásait egyaránt. Nem akarok ezzel meggyőzni senkit arról, hogy kedvelje meg Babunski játékát, inkább csak szeretném más megvilágításba helyezni, hogy mit érdemes az ő szerepéből kiemelni, meglátni és hogyan segíti a játékával Blagojevics rendszerét és a Loki játékát. Úgy vélem, tanulságos.
Hajrá, Loki!
Csibu
