A csütörtöki kupakiesés felért egy igen nagy gyomrossal, a múlt vasárnapi balhorog után, amit a Fraditól kaptunk. Két ilyen pofon után kellene valahogy felállnunk, ugyanis a szezonnak még koránt sincs vége. Bár jelen állás szerint kicsi az esély arra, hogy idén kiesési gondjaink legyenek, de ismerjük jól a 12 csapatos bajnokság szeszélyességét: mint ahogy a tavasz eleji bravúros győzelmekkel jócskán elléptünk a kieső zónától, úgy most egy rosszabb szériával ismét közel sodródhatunk.
Márpedig egy igen necces sorozatunk jön most. A vasárnapi, újpesti kirándulás után megyünk Kisvárdára, ahova nem győzni járunk, aztán fogadjuk a szintén dobogós Kecsót, majd a kiesés ellen menekülő Vasast. Ha ezeken a mérkőzéseken csak 1-2 pontot tudunk csipegetni, akkor ismét ott vagyunk, hogy pár pontra lehetünk a kieső helyektől. Bár ismétlem magam, én idén már nem tartok ettől az eshetőségtől, szerintem a szükséges 10 pontot össze fogjuk szedni a maradék fordulókban. De sokkal jobb lenne amiatt izgulni, hogy vajon sikerül-e elcsípnünk a dobogót, minthogy azt számolgassuk, hogy hány pont kell még a biztos bennmaradáshoz.
Szóval jöhet az Újpest elleni meccs. Az a találkozó, amiről előzetesen azt mondtuk, hogy hajlandóak vagyunk elengedni a Fradi elleni vélt pontszerzés, és egy esetleges kupatovábbjutás esetén. Erre már csak azért is alapoztunk, mert láttuk, hogy a legutóbbi ilyen sűrű hét hogyan hatott a csapatra: a Vidi elleni bajnoki és ETO elleni kupameccs után igencsak tompák voltunk a Paks ellen. Akkor a szerencse kisegített minket. Most viszont nehezebb meccs vár ránk, ráadásul idegenben, és biztos vagyok benne, hogy ez a két meccs a héten megterhelőbb volt, mint az előbb említett kettő. Különösen a Felcsút elleni meccs emészthette fel mentálisan és fizikálisan a csapatot, hiszen a második félidőben nagyot játszottunk, de nem sikerült egyenlíteni. Itt jön be a másik tényező, a mentális része a dolgoknak: remélhetőleg sikerül a stábnak felráznia a csapatot két ilyen mérkőzés után. Mert hiába vagyunk tisztában azzal, hogy a realitás és a papírforma érvényesült a két mérkőzésen, attól még játékosnak és szurkolónak is egyaránt fájó ezt megélni.
A kezdőt illetően két dologra vagyok nagyon kíváncsi: hogy ki lesz a jobbhátvéd, illetve hogy Varga Kevin kezdő lesz-e. Utóbbira szerintem a válasz igen, 60 percet szerintem már simán bírnia kell, előbbire pedig szerintem csütörtökön megkaptuk a választ: Varga Józsi helyt állt ezen a poszton, Bévárdi pedig szerintem végérvényesen leszerepelt edzőnknél. Nincs tehát gyakorlatilag senki más, legfeljebb ha megint kényszermegoldást választunk, de annak nem látom értelmét, hogy belső védőt tegyünk ki a szélre, aki nem tudja segíteni a támadásokat. Ráadásul Loncar meccsről meccsre jobb formát mutat csereként beszállva, így egyáltalán nem lenne rossz gondolat őt betenni Manrique mellé a középpályára, miközben Vargának is marad hely a csapatban (remélhetőleg ő bírni fogja zsinórban a harmadik meccset is kezdőként). Más kérdés szerintem nincs, Milosevics debütál majd bajnoki meccsen is, a védelem közepére a két montenegróit várom (bár az sem lepne meg, ha esetleg Romancsuk szerepet kapna valamelyikük helyett), elöl pedig minden adott, Szécsi ki tudja mennyi időre sérült le, Mance pedig eltiltott.
Kutyakemény meccsre számítok, az Újpest mostanában harapni szokott, szokás szerint tavaszra feltámadnak. Bár az eredménysoruk eddig vegyes, de az igazán fontos, ki-ki meccseiket eddig hozták a tavasszal (Honvéd, Vasas). Ráadásul mi legendásan nem győzni járunk a Megyeri útra, ez idestova mindössze négyszer (!!!) sikerült eddig a 120 év alatt. Ebből mondjuk kettő nem is olyan rég volt, 2012-ben, a veretlen évünkben győztünk ott 5-1-re, egy évvel később pedig 4-1-re. Maradjunk annyiban, most egy soványka egygólos győzelemmel is beérnénk. De őszinte leszek, én lehet aláírnám most az egy pontot is. Persze egy győzelem meg iszonyú sokat jelentene lélektanilag, szóval ne írjuk le azért magunkat.
A feladat tehát adott, a folytatásban a felsőházi tagságunk stabilizálása mellett nyugodtan lehet vérmesebb célokat is megfogalmazni. Például, mivel a két előttünk álló csapat ezen a hétvégén egymás ellen játszik, így egy vasárnapi győzelem esetén felléphetnénk a dobogóra. A következő két hétben pedig éppen ez ellen a két csapat ellen játszva, további győzelmeket gyűjtögetve… Nem is folytatom. Ne rugaszkodjunk el a földtől. Egyelőre legyünk túl az Újpest elleni meccsen, lehetőleg pontot, pontokat szerezve.
