A forduló zárómeccse jutott nekünk ezúttal vasárnap este, és a tökutolsó Vasast fogadtuk. Bár a 12 csapatos NB I-ben ritkán lehet a kötelező győzelem jelzővel dobálózni, ha az ember kedvenc csapatát nem Ferencvárosnak hívják, most mégis ráaggattuk a találkozóra ezt a titulust. Ugyanis ha komolyan gondoljuk a dobogót, akkor ezt a meccset itthon nyerni kellett. Ez végül nem is okozott problémát, a szezon egyik legsimább 90 percét produkálták játékosaink, a jutalom pedig egy könnyed siker lett. De lássuk, hogy miként!
Az előző fordulóhoz képest három helyen is változott a kezdőnk összetétele a védelemben: az állandó pont a 200. NB I-es meccsét játszó Ferenczi János volt, mellőle viszont mindenki más kicserélődött. A legfontosabb, hogy Kusnyír felépült, így végre igazi jobbhátvéddel kezdhettünk, középre pedig visszatért eltiltásából Lagator, valamint Romancsuk is hosszú idő után a védelem tengelyében kapott lehetőséget kezdőként. Az egyetlen kérdőjel Babunski játéka volt, bár ő már a csapattal edzett a héten, úgy tűnik, hogy még nem állt készen, ugyanis nem neveztük a keretbe, helyette ezúttal is Mance kezdett. Minden más maradt ugyanaz, mint két hete a Kecskemét ellen.
Úgy kezdtük a meccset, ahogy egy esélyesebb csapatnak illik kezdenie otthon a kieső ellen. Jöttek a helyzetek már az elejétől kezdve, de sok volt a pontatlanság az utolsó passzoknál. A széleken egyébként meglepően simán vertük meg a vendégek védelmét, főleg Szécsi élt nagyon a jobb szélen. Az első negyed órában ő is, Varga Kevin is, és Mance is gólt szerezhettek volna, utóbbi például egy szöglet után szabadon fejelhetett, ám a saját kezére fejelte a labdát. Ezért is volt érthetetlen számomra Kondás meccs utáni nyilatkozata, miszerint minden helyzetünkből gólt lőttünk… Tegyük hozzá, hogy még 0-0-nál két nagy Vasas lehetőség is kimaradt, előbb egy beívelés után Milosevics rossz kijövetele okozott galibát (amit követően percekig VAR-oztak egy lehetséges büntetőt, gőzöm nincs, hogy miért), majd egy labdavesztést követően Lagator tisztázott a kapu torkából.
A 34. perctől viszont nem volt kegyelem: egy mintaszerű ellentámadást vezettünk, Ferenczi előreívelt labdáját Mance engedte át Dzsudzsáknak (lehúzta a fejét, amivel meglepte a mellette helyezkedő védőjét), aki forintos labdával indította a jobb szélen Szécsit, majd hirtelen már öt a három ellen támadhattunk, az akciót pedig a középen üresen érkező Varga Kevin fejezte be, a centerezést kapásból vágta laposan a rövidbe. A félidő vége előtt pedig újabb szép találattal növeltük az előnyünket. Varga Kevin ezúttal előkészítő volt, a neki lekészített labdát Mance álló helyzetből tekerte be a hosszúba. Horvát támadónk ritkán szerez gólt, de amikor igen, az általában a forduló legszebb találata…
A szünetre tehát magabiztos előnnyel vonulhattunk, de azért a Vasas is veszélyeztetett, volt egy kapufájuk, és Balogh Norbi két ordító ziccert is rontott az első játékrészben. Megnyugodni tehát csak egy harmadik találat után lehetett volna. Ez pedig jött is hamar a második félidő elején: szinte lemásoltuk az első gólt, ezúttal is Szécsi passzolt keresztbe a tizenhatoson belül, a hosszú érkező Varga pedig kapásból lőtt az üres kapuba. Ezzel már biztos volt a győzelem, csak annak mértéke maradt kérdéses. Kevinnek egyébként két ízben is volt lehetősége a mesterhármasra, de kimaradtak a helyzetek.
Az utolsó fél órára picit belekényelmesedtünk a meccsbe, ez Blagojevicsnek sem igazán tetszett, ennek ellenére meglepően későn nyúlt bele a csapatba. Ráadásul mire a 75. percben hármas cserével frissített, addigra a Vasas már büntetőből szépített, így amikor Dreskovics, Sós és Kyziridis pályára léptek Manrique, Szécsi és Varga helyett, addigra már 3-1-et mutatott az eredményjelző. A hajrára beálltak Bárány és Bódi is, azt a „luxust” is megengedhettük magunknak, hogy Dzsudzsákot lehoztuk az utolsó öt percre (én egyébként lehoztam volna már hamarabb is, kár az ilyen meccseken sokáig pályán hagyni). A csattanó Loncaré lehetett volna, de a 94. percben ziccerben a kapusba lőtt. A 3-1-es végeredmény összességében megérdemelt, volt ennyi különbség bőven a két csapat között. Három pici hiányérzet maradt bennem a meccs kapcsán: hogy hosszú évek után nem láttunk ismét Loki mesterhármast az NB I-ben, hogy nem sikerült clean sheet-tel lehozni a meccset, és hogy nem küldte pályára Aydint a vezetőedzőnk (kíváncsi lettem volna a játékára, ha már sokan ódákat zengenek róla az NB III-ban mutatott teljesítménye alapján).
A meccs embere nem vitás, hogy a két gól + gólpasszos Varga Kevin, de dicséret illeti Szécsit is a két gólpassza miatt, valamint Mance is jól játszott. Szerencsére szinte csak jó teljesítmények voltak most, szavazzatok hát!
Folytatás már most pénteken, a Mezőkövesd otthonában. Az már egy másik, keményebb dió lesz, kicsit amolyan hatpontos rangadó. Jó lenne elhozni Kövesdről a három pontot, ami nagyon fontos lenne a dobogós álmaink életben tartásához.
