Paksra utaztunk egy nagyon kiélezett találkozóra, a bajnokság hajrájában. Az elsődleges cél az volt, hogy ne kapjunk ki, hiszen vereség esetén már szinte csak matematikai esélyünk maradt volna a dobogóra. Az elsődleges feladat az volt, hogy megerősített védelemmel útját álljuk a paksi támadásoknak és Megyeri ne kapjon gólt. Nos, örömmel jelentem be, a feladat ezen része tökéletesen sikerült. Az viszont, hogy mi gólt szerezzünk, és győzelmünkkel meg is előzzük a paksiakat, már nem jött össze. A terv első fele tehát sikerült, de a másik fele sajnos nem.
Kezdőnk semmilyen meglepetést nem okozott, egy az egyben megegyezett a beharangozónkban megadottal, így most csak bemásolom annak grafikáját. A várakozásokról, előzetes gondolatokról sem beszélnék sokat, a beharangozón kívül megtettük ezt a Hamis Kilences videós beharangozójában és a csütörtöki Loki Zóna adásban is.
Azt vártuk, hogy célfocit, kevés helyzetet hozó meccset játszunk, sokkal kevésbé nyílunk ki, mint megszokhattuk, gyors ellentámadásokkal próbáljuk mattolni a Paks védelmét, és a legfontosabb feladat az lesz, hogy ne kapjunk gólt. Ez a meccs egészét elnézve így is történt, de az első percek mégis óriási paksi fölényt, hazai helyzeteket hoztak. Főleg Skribek távoli lövései tűntek ijesztőnek, egy alkalommal pedig egy ötösön belüli lövés akadt el Megyeriben. Színvonalasan és jól játszott a Paks, a kérdés csak az volt, meddig tudják ezt tartani és mikor hibáznak hátul. Az első negyedóra végén a semmiből jött is a gólunk, kiugrattuk Vargát, aki visszatette Loncarnak, aki második próbálkozásból bevette a kaput. Igen ám, csak Varga az indítás pillanatában pár centis lesen volt, a gólt érvénytelenítette Berke játékvezető.
Az első félidő egésze hatalmas paksi fölényt hozott, de ez komoly helyzetekben már nem mutatkozott meg, mi viszont több ígéretes kontrát is vezettünk, többek között egy alkalommal a gólvonalról vágták ki Babunski lövését a védők (bár talán ezt az akciót is megelőzte egy leshelyzet). Ha helyzetek nem is, nagy küzdelem volt a pályán. A bíró következetesen engedte a keményebb belépőket is, de várható volt, hogy ezt előbb utóbb megunják a játékosok. A leglátványosabb összeakaszkodást Hahn és Dreskovic mutatta be, előbbi rámászott a védőnk hátára, utóbbi meg próbálta ezt megakadályozni, mókás esés és 1-1 sárga lett az eredménye; igaz, nálunk a hevesen odaérkező Lagator kapta, ami azért volt fontos, mert Dreskovicnak már van 4, figyelnie kellett, el ne tiltsák.
A második félidőben Dzsudzsáknak is figyelnie kellett volna rá, de hiába figyelt, Berke mégis felmutatta neki a sárgát, hiába a labdát rúgta el előbb, így ő nem játszhat a Honvéd ellen. Ekkor egyébként már Szécsi helyett Kyziridis volt a pályán, a többi cserével viszont kivártunk. A Paks főleg a 60. perc után tűnt úgy, hogy elfáradt, egyre több veszélyes támadást vezethettünk, de egy-egy apró pontatlanság, hiba mindig belecsúszott ezekbe. Hiába alakítottunk ki ígéretes lehetőségeket, ha a játékosok elrúgták egymás elől a labdát, vagy méterekről mellé/fölé fejeltek… Benne volt a játékunkban a gól, de végül nem találtunk kapuba, hiába állt be Bódi és Mance az utolsó 15, Bárány pedig az utolsó 2 percre.
Izgalmas, de helyzetekben nem gazdag találkozót láttunk, a célfocink működött odáig, hogy ne kapjunk gólt és kikapcsoljuk a játékból Vargát, de a támadásainkba túl sok hiba csúszott. Különösen igaz ez Varga Kevinre, akinek ideje lenne gyakorolnia kicsit a labdaátvételt, de ezúttal Loncar passzai is gyakran voltak pontatlanok, és Kyziridis is hiába húzott meg 1-1 jó cselt, ha aztán nem jól passzolt. A csapatból szerintem most nehéz is kiválasztani a legjobbat, bár nekem Kusnyír és Dreskovic játéka is tetszett, és Megyeri is jól védett, ez volt nálunk a 16. NB I-es mérkőzése, melyekből hetet kapott gól nélkül hozott le. Visszatérése óta ez volt az ötödik meccse, és csak a Felcsút ellen kapott egy találatot, a másik négyet lenullázta. De szavazzatok, nálatok kik voltak a legjobbak!
Paks-DVSC végeredmény: 0-0. A döntetlen és a Kecskemét veresége azt jelenti, hogy mi négy, a Paks pedig három pontra befogta a jelenlegi másodikat, igaz, ha vasárnap nyer a PAFC, akkor pontszámban utolérnek minket, így az utolsó 3 fordulóban a 2-5. helyezettek csupán 4 pont távolságra lesznek egymástól, amiből még akármi is lehet. Izgalmas véghajrá jön tehát, ahol azonban már nem csak a saját meccseinket kell megnyerni, hanem közben figyelni kell a Paks, Felcsút, Kecskemét hármasra is. Csak remélni tudom, hogy elcsípjük a nemzetközi kupaindulást jelentő második vagy harmadik helyet. Megérdemelnénk.
Csak a Loki!
Csibu
