Az idény első tétmérkőzésén az volt a célunk Örményországban, hogy olyan eredményt érjünk el az Alashkert ellen, amivel a debreceni visszavágón jó helyzetből tudunk indulni. Ez nálam minimum egy döntetlent jelentett, de persze bíztunk abban, hogy sikerül előnyt kiharcolni az odavágón. Mindemellett az ellenfél sötét lónak számított, és az előző párharcuk eredményei után sem lehetett biztosra belőni, hogy mire számíthatunk. A mi esetünkben pedig az edzőmeccseken mutatott játék alapján sem lehetett sok mindenre következtetni, így aztán meg kellett várni a 90 perc leteltét, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre.
A kezdőt illetően számomra két kérdés volt: a védelem közepén kezd-e Lagator, vagy egy sorral feljebb (és ebben az esetben Romanchuk kerülne be Loncar helyére), illetve hogy a szélen Szécsi mellett ki kezd majd. Én Bódit tippeltem volna, úgyhogy némileg meglepett Kyziridis kezdőbe kerülése (a két új, Oliveira és Domingues papírforma szerint a padon kezdett). Végül Lagator is hátul kezdett, így mondhatni ez tényleg a tavalyi alapcsapatunk volt, Varga Kevint leszámítva.
A körülményeket látva (tűző nap, falusi hangulatú stadion, idény eleji forma) egy langyoskás mérkőzésre számítottam, ehhez képest olyan első 20 percet láttunk, hogy csak ihaj! Már öt perc után két komoly gólszerzési lehetőségünk volt, Dzsudzsák a kapufát is eltalálta, és volt még egy jó távoli lökete is. Aztán Manrique került gólhelyzetbe, majd egy szép szöglet-kombináció után Babunski lőhetett 10 méterről szabadon, de a hazai kapus emberfeletti bravúrral védett. Hátul közben hoztuk a felkészülés során is látott bakikat, ki nem kényszerített hibákból, eladott labdákkal hoztuk helyzetben az Alashkertet, de komoly lehetőségig nem jutottak azért. A félidő felére lenyugodtak a kedélyek, innentől nyugisabb mederben zajlott a játék. Aztán Ferenczi kapott egy rúgást a sípcsontjára, és jó 10 perccel később sajnos cserét is kért, nem tudta folytatni (előtte még bemutatott egy bravúros mentést az üresen kilépő Agdonnal szemben). A helyére beálló Romanchukkal át kellett szervezni elég sok mindent, hiszen így Manrique húzódott ki a védelem bal oldalára a középpályáról, az ő helyére Lagator lépett fel, akinek a helyét vette át a csereként beállt ukrán védő.
A szünetre 0-0-val vonultak a csapatok, és bár az első játékrész második felében már nem helyzetünk akkora nyomást a hazai kapura, azért összességében bosszankodhattunk, hogy nem vezettünk már ekkor. A második félidő elején azonban hamar megvolt a vezető találat, Babunski beadása Loncart találat meg a hosszún üresen, aki a labdalevétel után szépen lőtte ki a jobb alsót. A vezetés után nem nekünk kellett első sorban kezdeményezni, de innentől is inkább lógott benne a levegőben a mi második találatunk, sem mint a hazaiak egyenlítése. A játék képe nagyjából a 65. perc után változott meg, ekkor mi kettőt cseréltünk (a meglehetősen gyengén játszó Kyziridis, és a szintén nem villogó Szécsi helyett jött a két új fiú), innentől egyre inkább hátrébb szorultunk, az Alashkert pedig egyre bátrabb lett.
A kapunk ritkán forgott veszélyben, de a 80. percben Megyeri egy kapu előtti kavarodás után bemutatta a meccs legnagyobb védését, megtartva ezzel a minimális előnyünket. Az utolsó 10 percben már csak a védekezésre koncentráltunk, de a csereként beállt Bárány egy ízben ziccerben lépett ki, ám buktatása után érthetetlenül nem ítélt semmit a javunkra a játékvezető. Az utolsó percekben elkeseredett hazai támadásokat láthattunk, de igazán veszélyes lehetőségük nem akadt. Az 1-0-ás győzelmünk a mérkőzés összképét figyelembe véve teljesen jogos és megérdemelt volt.
Részemről nincs hiányérzet a meccs kapcsán, előnyt tudtunk szerezni, helyenként jól is játszottunk, hátul pedig viszonylag kevésszer hibáztunk (komolyabb csapat ellen ennyi sem fér majd bele azért). Abszolút idény eleji forma volt ez, de ezen a meccsen, ezen körülmények között ez is elég volt a kényelmes győzelemhez. És becsüljük meg ezt a sikert, mert nem sűrűn tudtunk azért idegenben győzelmet aratni a nemzetközi porondon, még a szerényebb képességű ellenfelek ellen sem. Így az első meccset látván azért mostmár teljes nyugodtsággal kijelenthető, hogy jobb csapat vagyunk az Alashkertnél, és nem szabadna, hogy innen gondot okozzon a továbbjutás kiharcolása. Bízzunk benne, hogy nem is fog, és jövő csütörtökön legalább félház előtt biztosítjuk be simán a továbbjutást!
