Két vesztes mérkőzés után érkezik hozzánk szombat este az Újpest, és a találkozónak jelentős tétje van: egy esetleges győzelem segíthetne kilábalni a hullámvölgyből, ellenkező esetben viszont egy hosszú nyeretlenségi sorozatba is belekerülhetünk. A tét azonban szerintem ezen is túlmutató, és nem az elért eredményben keresendő: képesek lesznek-e a játékosok és képesek leszünk-e mi, szurkolók ezt az időszakot a helyén kezelni, vagy szép lassan összeomlik, ami 2023 nyarára felépült.
Az elmúlt idényben, Blagojevic érkezése után ugyanis fokozatosan a rózsaszín köd állapotába kerültünk: csodás élmények értek minket, még ha kikaptunk, akkor is hajtott mindenki, végre lett egy igazán szimpatikus szakmai stábunk és játékoskeretünk, és bízhattunk a még eredményesebb folytatásban. Az előző idény záróakkordja éppen egy Újpest elleni hazai találkozó volt, ami szinte népünnepéllyé vált Debrecenben: a csapat meggyőző, magabiztos játékkal hozta a három pontot, és ezzel a dobogón zárt, kivívva a nemzetközi indulás lehetőségét. Csak nagyjából 4 hónap telt el azóta, mégis, ezen rövid időszak alatt a rózsaszín köd a szurkolók többségénél oszlani kezdett vagy éppen totálisan el is tűnt. Valószínűleg több oka lehet ennek: a sikertelen hazai mérkőzéseink a nemzetközi kupában, különösen a Rapid elleni 0:5; az új igazolásaink, akik eddig ilyen-olyan okból nem annyira váltották be a hozzájuk fűzött reményeket; végül pedig az elmúlt két idegenbeli találkozón elszenvedett vereség, ahol egyes játékosaink hozzáállása mintha elmaradt volna a tavaly megszokottól.
És „here we go”, egyből elözönlötték a kommentszekciót a mindennel és mindenkivel elégedetlen, kiábrándult drukkerek. Valahol persze megértem őket, az elmúlt években eléggé sok csalódás ért minket ahhoz, hogy úgy érezzük, ezt a műsort már láttuk nem is olyan rég és akkor sem tetszett. Szeretnék ugyanakkor mindenkit biztatni, mert még mindig a folyamat a lényeg, nem az aktuális események, és a nagy összkép szempontjából nem az a probléma, hogy most belekerültünk egy hullámvölgybe, hanem az, ha erre nem tudunk megfelelő reakciót adni. Legyen szó akár klubvezetésről, akár szakmai stábról, akár játékosokról, akár szurkolókról. Ha véletlenül (de a legkevésbé se történjen ilyen) most kikapnánk egymás után négyszer, akkor is maradhatnánk bizakodóak, ha azt látjuk, hogy a klubnál mindenki azon dolgozik, hogy ebből a nehéz szituációból tanuljunk és erősebben jöjjünk ki. És én egyelőre még nem tapasztalok olyan tendenciát, ami ezzel ellentétes irányba mutatna.
A holnapi Újpest meccsen két dolgot lenne jó látni: egyrészt azt, hogy minden játékos szívét-lelkét kiteszi a pályára, másrészt azt, hogy ha ez így történik, akkor a szurkolók eredménytől függetlenül a csapat mögött állnak. A győzelem ugyan a tabella és a jó érzésünk szempontjából fontos lehetne, illetve a focistáink önbizalmának jót tenne, de fenntartom a korábban írtakat: az igazán fontos mégsem az eredmény, hanem az, ami mögötte van. Akár sikeresek vagyunk, akár sikertelenek.
Ha pl. az elmúlt időszak mögé nézünk, akkor az arról szól, hogy visszatérő jelleggel szembesülünk a korlátainkkal, és ezt megpróbáljuk valahogyan, jól-rosszul kezelni. A folyamat szerintem a Rapid elleni 0:5-nél indult, ami egy komoly pofont jelentett, és talán azt üzenhette a játékosoknak, hogy bármennyit is küzdötök a saját bajnokságotokban, gyakorlatilag értelmetlenül teszitek, mert a nemzetközi porondon jön egy ilyen semmilyen osztrák csapat és felmossa veletek a padlót. Egy ilyen pofonból nehéz felállni, és nálunk ehhez még jöttek azóta a folyamatos sérülések, az ilyen-olyan okból kieső játékosok is, akiknek a létszáma mostanra elérte azt a mennyiséget, amelyet már ténylegesen megérez a csapat, és amit már nem feltétlen sikerül megfelelően pótolni. Ennek kapcsán talán egy kis kritikával tudnám Blagojevicet is illetni, mert pont ezek az időszakok szólhatnának arról, hogy megkapja 1-2 fiatal játékosunk is az esélyt a bizonyításra, mert amúgy sem megy jól a szekér, an ok a változtatásra, és az ő lelkesedésük a csapatra is pozitívan hathat. Látni jelenleg is olyan fiatalokat, akik már ott állnak a felnőttcsapat kapujában, de a DVTK ellen is inkább foghíjas kispaddal mentünk, és nem ülhetett le senki közülük. Nekem ezzel kapcsolatban van jelenleg a legnagyobb hiányérzetem.
Mindenesetre a rózsaszín köd fokozatos eloszlása lehetőséget teremt arra a szurkolóknak, hogy valósabb alapra és várakozásokra helyezve biztassák a csapatot, mert ezekben a nehéz periódusokban ez tényleg rengeteget jelenthet. Én magam is értelemszerűen revideálom a szezon előtti várakozásaimat: bár ez az idény akár egy erőn felüli bravúr lehetőségét is magában hordozta, a körülmények azóta úgy alakultak, hogy ebben a szezonban a dobogó elérése is komoly eredmény lehet, és a fő célkitűzést a játék stabilizálása és a keret fejlesztése jelentheti.
Bár a már leírtak okán én az Újpest ellen is bátran a csapathoz nyúlnék, de olyan eget rengető változtatásokra már csak a sok sérült miatt sem számítok. Nem lepne meg, ha Ojediran, Bódi és Szécsi bekerülnének szerdához képest a kezdőbe, de más posztokon annyira nem dúskálunk jelenleg a választási lehetőségekben. Legalább csereként én egyébként megadnám a lehetőséget Kocs-Washburn Erik és/vagy Nwachukwu számára, de Tuboly bajnoki mérkőzésen való bemutatkozása is időszerű lenne előbb-utóbb, már csak a fiatal percek miatt is.
Mindenesetre biztatnék minden szurkolót, aki teheti, hogy szurkoljon a helyszínen, és alakuljon bárhogy ez a mérkőzés, emlékezzünk a május végi lilák elleni találkozóra, és arra az útra, amit bejárt a csapat, mert amiatt szerintem a nehezebb időszakban is megérdemlik, hogy mellettük legyünk. Ne feledjük a válogatott előző VB selejtezősorozatát, ami nagy csalódást jelentett, de abból is tudtunk hosszútávon épülni. Bízzunk benne, hogy a Lokival is így lesz, számomra mindenesetre Blagojevic Rossihoz hasonlóan egy olyan edző, aki tett már le annyit az asztalra, hogy most egy rosszabb időszak után is megadjam még neki a bizalmat. Akkor is, ha a rózsaszín köd már nem gomolyog annyira, sőt, akkor talán még inkább.
A találkozó 19:30-kor kezdődik a Nagyerdei Stadionban, a játékvezető Bogár Gergő lesz.
Hajrá, Loki!
Enderson
