Az elmúlt napok a válogatottról szóltak, így kicsit talán nehéz lesz visszazökkenni a bajnoki mérkőzések világába. Márpedig folytatódik a hétvégén az NB I, ránk pedig egy rendkívül nehéz sorozat vár, egymás után négy idegenbeli mérkőzéssel. Legelőször most szombaton Zalaegerszegre látogatunk, és a következő hetek szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy miként szerepelünk majd.
A magyar válogatott csoportelsőként, veretlenül jutott ki az EB-re, ami talán még a legoptimistább szurkolói várakozásokat is felülmúló eredmény. Lehetne arról beszélni, hogy az utolsó két idegenbeli mérkőzés miért sikerült haloványabbra, de a selejtezősorozat egészét nézve nincs sok értelme ezen rugózni, még ha a szakmai stáb biztosan elemzi is majd az okokat.
Viszont mindenképpen szeretném Rossi önéletrajzi könyvének bemutatóján elmondott gondolatait idézni, mert úgy gondolom, hogy minden szurkoló számára megfontolandóak lehetnek: „(…) ha belegondolunk, a kapitányi tisztem néha centiken múlik. Ha a bolgárok ellen nem jön össze a döntetlen, és netán a montenegróiak ellen sem sikerül a fordítás, könnyen lehet, hogy most a lemondásomat követelnék.” A nyilatkozatot hallva az ember automatikusan tiltakozni kezdene, miszerint túl sokat bizonyított már a Mister ahhoz, hogy ez így legyen, szó sem lenne ilyenről. A szomorú igazság viszont ezzel szemben az, hogy ha esetleg az a forgatókönyv következett volna be, amit Rossi említett, akkor meggyőződésem, hogy a magyarok egy jelentős része (bár szerencsére nem feltétlenül a többség) tényleg a lemondását követelné. Ez abból a szempontból lehet érdekes, hogy mi, Loki szurkolók is gyakorta esünk ebbe a hibába (lásd a kiesésünk előtti centimétereket), és Blagojevic munkája kapcsán is érzek egy ilyen trendet: pár rosszabb meccs után máris megjelennek az elégedetlenkedő hangok. Ez a szezonunk pedig eddig minden lehetőséget megad arra, hogy hétről hétre hol fent, hol lent érezzük magunkat; a tavalyi kiegyensúlyozott teljesítmény egyelőre idén még várat magára.
És bizony arról sem vagyok meggyőződve, hogy éppen a november és december hoz majd ebben változást: mint már említettem, csupa vendégszereplés vár ránk, ami önmagában is nehezebb ügy, ebben a szezonban pedig pláne nem találjuk az idegenbeli formánkat. Zalaegerszegre sem feltétlen győzni járunk, bár pont a legutóbbi vizitálásunk során sikerült elhoznunk a három pontot tőlük. Most viszont több szempontból sem jók az előjelek, kezdve azzal, hogy edzőváltáson esett át aktuális ellenfelünk, és Márton Gábornak egyből volt is rá két hete, hogy begyakoroltassa valamennyire az elképzeléseit a csapatával. Ez lélektanilag egyértelműen nekik kedvez, de számunkra semmiképp nem lehet kifogás; motivációként egyből említhetném az idegenbeli nyeretlenség megtörését. Pláne úgy, hogy kifejezetten fontos lenne végre győzni a Debrecen táblán kívül, mivel nagyon nem mindegy, milyen hangulatban futunk neki a hátralévő találkozóknak.
A sérültek szép lassan visszatérnek, ezért számítok egy-két változásra a kezdőcsapatban a legutóbbi találkozónkhoz képest, bár kérdéses, hogy pl. Ojediran bevethető lesz-e. Különösen fontos lehet egyébként a következő pár mérkőzés Bárány számára, mivel Rossi úgy nyilatkozott róla, hogy már majdnem készen áll a válogatottságra, így egy esetleges jó teljesítmény a tavaszi felkészülési mérkőzésekre szóló meghívót is érhet akár a számára.
A találkozó szombaton 17:00-kor kezdődik, és az M4 Sport élőben közvetíti majd.
Hajrá, Lok!
Enderson
