Az utóbbi egy évtizedben kevés olyan éve volt a DVSC-nek. Amire szívesen emlékszünk vissza. Az utolsó ilyen egyértelműen a 2014-es év, hiszen akkor avattuk fel a Nagyerdei Stadiont, és abban az évben nyertük az utolsó bajnoki címünket. Persze apróbb örömök azóta is értek minket, 2019-ben harmadikok lettünk, de egy évvel később kiestünk. Azóta nagyon bizonytalan éveink voltak, az idei viszont szinte tökéletesre sikeredett. Tekintsünk hát vissza a 2023-as évre a szokásos rovatunk segítségével!
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemléketesebb pillanat: Paks elleni hosszabbításos fordítás
Számomra ez egy örök emlék és élmény marad. Igaz, hogy csak egy „sima” bajnoki meccs volt, nem egy gyűlölt rivális ellen, de utólag tudjuk, hogy mekkora értéke volt ennek a fordításnak. És nem csak emiatt emlékezetes, mert ezen (is) múlott a bronzérmünk, hanem ahogyan megfordítottuk. Én személy szerint 20 év alatt ilyet még nem éltem át sem élőben, sem tv-ben, hogy kedvenc csapatom a hosszabbításban fordítson meg vesztes állásból egy meccset. Szavak helyett beszéljenek a képsorok.
Legnagyobb meglepetés: Szuhodovszki Soma Debrecenbe igazolása
Már a nyár végén is rebesgették, aztán szinte biztosra vettük, hogy legkésőbb jövő nyáron érkezik, majd az idő előrehaladtával elbizonytalanodtunk. Azt mindenesetre kizártuk, hogy ebben a szezonban érkezzen. Mégis, karácsony előtt két nappal hivatalossá vált, hogy a válogatottban is bemutatkozó Szuhodovszki Debrecenben folytatja. Klubrekordot jelentő igazolásnak számít, tehát nem mindennapi esemény ez. Olyannyira, hogy különadást is szenteltünk az érkezésének.
Legnagyobb csalódás: Vereség a Fradi ellen és kiesés a kupából öt napon belül
Az év egyik legjobban várt időszaka volt az, hiszen hosszú évek után esélyesként fogadtuk a Fradit, igazi fociláz volt Debrecenben, 12 ezren gyűltünk össze a Nagyerdei Stadionban, amire évek óta nem volt már példa. A végül sima vereséget pár nap múlva tetézte a Felcsút elleni kupakiesés, hiszen szinte mindent feltettünk egy lapra a Magyar Kupa elhódítása érdekében. Nem kicsi gyomros volt ez a két meccs, de fel tudtunk belőle állni.
Legemlékezetesebb meccs: FTC – DVSC 1-3
Mi más lehetne, ha nem az első győzelmünk a Groupama Arénában?! Ha a februári meccsre ráhúztuk, hogy esélyesként lépünk pályára itthon a zöldek ellen, erre a találkozóra az esélytelenek nyugalmával, ám győzelmi kényszerben utaztunk: az előző heti, Honvéd elleni botlást ugyanis csak egy Fradi elleni győzelemmel tudtuk kijavítani a dobogóért történő versenyfutásban. A lehetetlennek tűnő feladatot teljesítettük, az értékét pedig növeli, hogy tettük mindezt hátrányból.
Legszínvonalasabb meccs: Honvéd – DVSC 2-3
Bevallom, itt nehéz volt választani, mert kevés kiugróan jó meccsünk volt az évben – úgy értem, hogy olyan meccs, ami színvonalában is kiemelkedett. Azért esett a választásom erre a találkozóra, mert szerintem jó játékot nyújtottunk a meccs nagy részében, ráadásul igazán fordulatos meccset láttunk két fordítással, és egy klasszis góllal a végén.
Legrosszabb meccs: DVSC – Rapid Wien 0-5
Erről a meccsről nehéz beszélni, nekem ez volt az év mélypontja. Hiába nem volt igazán nagy hatása a szezon további részére, hiszen a kiesés benne volt a pakliban, de ez hazai pályán, közel teltház előtt egy nagyon demoralizáló vereség volt, pláne azok után, hogy előtte egy héttel Bécsben biztató játékkal értünk el értékes döntetlent.
Legjobb hangulat: DVSC – Újpest 2-0
Az előző szezon utolsó bajnoki meccsén a bronzéremért léptünk pályára, és ismét futballhangulat uralkodott a Nagyerdei Stadionban. A 14 ezer néző előtt lejátszott találkozón végül simán győztünk, és megszereztük a bronzérmet az előző kiírás végén.
Legszebb gól: Bárány Donát (DVTK)
Év végi videós válogatásunkban erre a kategóriára már megérkezett a válasz, Bárány gólja volt idén a legszebb, amit a DVTK elleni 1-3-as meccsen szerzett Miskolcon egy parádés mozdulattal, sarokkal.
Legnagyobb bohózat: Feltörték a DVSC Facebook oldalát
A tavaszi időszak egyik vicces (de leginkább kínos) momentuma volt, amikor egy külföldi hacker átvette az irányítást a DVSC hivatalos Facebook oldalán. Szerencsére végül sikerült visszaszereznie az illetékeseknek az irányítást az oldal felett, de addig is született néhány vicces bejegyzés.
Legjobb játékos: Megyeri Balázs
Nem lehetett kérdés, akinek ebben az évben a legtöbbet köszönhetjük, az Megyeri Balázs. Minde az előző szezon tavaszi kiírásában, de sokkal inkább az idei pontvadászat őszi etapjában óriási védései voltak, nem véletlen fogalmaztam úgy nemrég, hogy Novakovics óta nem volt ilyen jó kapusunk.
Legrosszabb játékos (legnagyobb csalódás): Andrija Majdevac
A zárójeles rész azért, mert egyértelműen továbbra sem írnánk le őt, de azért lássuk be, hogy egy magas piaci értékre taksált játékostól (ismét bizonyíték, hogy ez semmit nem jelent) sokkal többet vártunk volna, még annál a semminél is, amit ősszel láttunk tőle. Van még sansza bizonyítani, de eddig egyértelműen citromdíjas igazolás.
Legjobb igazolás: Stefan Loncar
Egy éve érkezett Szerbiából, és szépen fokozatosan vált alapemberré. Az előző szezonban kijelenthető, hogy klasszis teljesítményt nyújtott, idén ősszel viszont, talán éppen a túl nagy terhelés miatt is elég hullámzó teljesítményt nyújtott, de sajnos talán többször lógott ki lefelé, mint felfelé. Ennek ellenére régen láttunk ilyen komplex játékost, ráadásul válogatott futballistáról beszélünk, akiből idővel akár pénzt is láthatunk az értékesítését követően.
Legrosszabb igazolás: Okan Aydin
Könnyű volt a döntés, nem különösen értettük a leigazolását tavaly télen, de végül nem is zavart sok vizet: játszott fél órát a Fradi elleni 0-2-es hazai meccsen, majd soha többet nem lépett pályára a felnőtt csapatban. Az NB III-ban párszor megvillantotta a tudását, de a nyáron nem volt maradása. Talán nem véletlen, hogy azóta sincs csapata.
Legnagyobb felfedezett: Hamzat Ojediran
Saját nevelésű játékos idén nem robbant be a felnőtt csapatba, viszont igazoltunk februárban egy ismeretlen nigériai játékost Albániából, ráadásul csak kölcsönbe, amit először nem értettünk. Majd amikor láttuk őt a pályán, már értettük. Valószínűleg kincset találtunk. A mindössze 20 éves játékos a keretünk legnagyobb kincse, akit idővel komoly összegért értékesíthetünk külföldre. Fiatal kora ellenére érett játékot nyújt, bár vannak még dolgok, amiben fejlődnie kell.
Legrosszabb edzői húzás: Ojediran jegelése
Ez egyébként nem feltétlenül rossz húzás, amennyiben tanító célzattal történt, és ennek lett is pozitív hatása. Mindenesetre furcsa volt, hogy tavaszi jó játéka után az idei szezon elején mennyire nem vették őt számításba a csapatban. Aztán az ősz második felére visszaverekedte magát a kezdőbe, és ismét jó játékkal rukkolt elő.
Legjobb edzői húzás: Célfutball, amikor a helyzet megkívánja
Ide nehéz volt most jobbat találni, így erre esett a választás: sokszor érte kritika Blagojevicset, hogy görcsösen ragaszkodik az alapjátékához, amin nem hajlandó változtatni. Erre idén azért több ellenpéldát is láttunk, hiszen több kulcsmeccsen is feladtuk az identitásunkat, és alkalmazkodtunk az ellenfélhez, vagy épp a pálya körülményeihez. Mindenképp idesorolnám a tavaszi paksi 0-0-s meccset, amin hosszú évek után nulláztuk le egymás utáni két meccsen a tolnaiakat (ne feledjük, akkoriban szórták a gólokat és még Varga Barna is náluk játszott), a Bécsben látott taktikus játékot, illetve az év utolsó bajnokiját Kecskeméten. Ezek a változtatások minden esetben jól sültek el.
Legfelháborítóbb eset: DVSC – Felcsút 0-1 – Bognár Tamás bíráskodása
Kétség kívül ez volt a legfelháborítóbb eset idén. A Felcsút elleni hazai ki-ki meccsen sok kétes ítéletet láttunk, melyek többsége minket sújtott. A legnagyobb bohózat a végén látott dulakodást követő események voltak, amikor Ferenczit kiállította, az őt fojtogató Colleyt viszont nem. A kései góllal ráadásul ki is kaptunk, de szerencsére ez végül nem került a dobogós helyezésünkbe.
Ez volt 2023 a DVSC szemszögéből. Ami viszont a LokomotívBlogot illeti, még nincs vége az évnek: december 31-én jövünk a szilveszteri adásunkkal! 
