Amikor a Loki szerződtette az izlandi Thor Úlfarssont, az számomra nem csak a Loki-Thor mitológiai nevek megmosolyogtató kapcsolata miatt volt izgalmas pillanat, hanem mert most először igazoltunk játékost az északi szigetországból. Az NB II-ben igyekeztünk megfelelni az MLSZ támogatási rendszerének, és csak magyar kötődésű játékosokkal jutottunk vissza az első osztályba, ami aztán ismét megnyitotta az utat az idegenlégiósok érkezésének. Thor érkezése pedig megadta a lökést, hogy előbb erősorrendet készítsünk a 2020/21-es szezon óta érkezett játékosokból, majd pedig egy későbbi cikkben ismertessük veletek a Loki idegenlégiós álomcsapatát. Egyelőre lássuk, kik voltak az elmúlt évek legjobb és legrosszabb átigazolásai!
Mint minden ranglistának, ennek is néhány szabállyal vágtunk neki. Azok a játékosok NEM szerepelnek a listánkon, akik csak kölcsönbe érkeztek (ezért ne is várjátok felbukkanni Horváth, Mojzis, vagy Tuboly nevét), akik végül egyetlen NB I-es mérkőzésen sem léptek pályára (többek között Erceg és Balbarau), valamint azok sem, akik saját nevelésű vagy korábbi Loki-játékosként tértek haza Debrecenbe (például Korhut, Dzsudzsák, Sós, Varga József). Akiket a mostani téli átigazolási szezonban hoztunk (Pellumbi, Thor, Szuhodovszki, Kocsis) szintén nem értékeltük, hiszen csak és kizárólag azt vettük alapul, hogy milyen teljesítményt nyújtottak a Lokiban, mennyire vártunk tőlük sokat, mennyire tűntek már leigazolásuk pillanatában hatalmas fogásnak, vagy épp baklövésnek.
32 játékos került a listába, Balage, Csibu, Enderson, Iceman és Lucas sorrendjeinek átlaga pedig a következő végeredményt hozta. Kezdjük a legrosszabbakkal, és haladjunk szép sorjában a legjobbak felé!
32. Marko Nikolic
A játékos, akinek már leigazolásakor is fogtuk a fejünket. A Budafokban is csapnivaló volt, és mindenki, még a laikus szurkolók is látták, hogy borzalmas döntés a leigazolása, hát még, hogy egyből kezdőként számoltunk vele. Nyolc mérkőzésen játszott, mindegyiken kaptunk gólt, összesen 18 (!) találatot. Az idény végén végül bennmaradtunk, de ő mehetett világgá. Szó szerint, mert azóta megjárta Litvániát, ahol a bajnokság utolsó 6 mérkőzésén játszott, majd a kazah másodosztályba igazolt. Köszi, Dani, jó vicc volt!
31. Peter Olawale
2022 nyarán tulajdonost váltott a DVSC, megérkezett Ike Thierry Zaengel és vele egy teljesen új stáb, akik azt hitték, egy húszéves nigériai utánpótlás válogatott majd megváltja az NB I-ben a világot. Gyorsan be kellett látniuk, az NB I sokkal komolyabb bajnokság annál, mint amire számítottak, és Olawale sem üti meg a szükséges szintet. Végül összesen 4 NB I-es meccsen 78 perc játékidőt hozott össze, és hiába kapott még egy esélyt Máltán, a kölcsönből hazatérve végleg megváltunk tőle. E lista talán legkomolytalanabb igazolása volt.
30. Okan Aydin
Az osztrák első osztályból érkező támadó középpályás rendelkezik a listán szereplő játékosok közül a legkevesebb NB I-es pályára lépéssel (holtversenyben a következő játékossal). Összesen egyszer, a Fradi elleni 0:2 alkalmával kapott 30 percet, úgyhogy senkit nem fogunk keresztre feszíteni, ha pár év múlva a bronzérmes keretünk játékosainak felsorolásából véletlenül kihagyja majd. Felesleges igazolás volt, aki egyáltalán nem illett a játékospolitikánkba, hiszen se nem fiatal (28 éves), se nem kezdőjátékos (egész pályafutását perememberként töltötte), se nem hiányposztra jött. Nyár óta csapata sem volt, idén télen az osztrák másodosztályba vezetett az útja.
29. Matar Dieye
Drága kenyér! Fogalmam nincs, hogy lehetett ő alapembere a horvát elsőosztályú Goricának két (!) éven keresztül, és hogy szerzett 55 meccsen 7 gólt és 5 gólpasszt, de valahogy megcsinálta. Dombi Tibor megbízott vezetőedzőként azért adott neki 20 percet a Vidi elleni győztes mérkőzésen, majd bár még kétszer leülhetett a kispadra, ennyiben meg is köszöntük neki mindazt, amit a klubért tett, és elköszöntünk tőle. Nem volt méltó a Loki címerre.
28. Charleston
Az eddigi igazolásokért legalább nem fizettünk, de Charlestonért egy magyar viszonylatban jelképes összeget is kipengettünk, és a brazil fiú 14 mérkőzésen lehetőséget is kapott. A joga bonitot elég sajátosan értelmezte, sokszor még azzal is problémája volt, hogy egyáltalán taccsra tudja rúgni a labdát. Sérülése és ügyetlenségei után hamar a kispadon találta magát, másfél idény után pedig Kazahsztánba igazolt. Az ő leigazolása talán érthető is lett volna, ha nem fizetünk érte egy petákot se, és ha nem egyértelműen a kezdőbe szánja a Tőzsér-menedzsment, de gondoljunk bele, a visszajutást követő első három mérkőzésen a Charleston-Nikolic középhátvéd párosra bíztuk a védekezést. Kommentben várjuk, volt-e ennél rosszabb belső-védő párosunk valaha!
27. Saná
A lista első olyan játékosa, akit én bevallom, hamar megkedveltem. Volt abban valami tiszteletreméltó báj és csibészség, ahogy fel-alá szaladgált a bal szélen, és tökéletesen semmibe vette az edzői utasításokat. Dzsudzsáknak egy szavát sem értette, cserébe olyan elszántan ragaszkodott az óriásbedobásaihoz mind a négy meccsén, ami igazi egyéniséggé varázsolta. Tőlünk Bulgáriába, onnan a portugál kettőbe ment vitézkedni, de a legfontosabb, hogy nem itt van. Addig jó mindenkinek. A Dieye-Olawale-Saná hármas a legrosszabb kukázásainkat idézte – és talán még túl is tett rajtuk -, de gyorsan sikerült korrigálnia és szintet lépnie Hovakimyannak és stábjának, és tanultak a hibáikból – reméljük örökre.
26. Andrija Majdevac
Míg az eddigi játékosok érthetetlen, megmagyarázhatatlan, és borzalmas próbálkozások voltak, addig a következő néhány játékos érkezése már sokkal érthetőbb volt, és még ha nem is futottak be nagy sikert klubunkban, mindegyikük kapcsán benne lógott a levegőben, hogy kincsre bukkantunk. Babunski és Mance távozásával kellett egy elsőszámú csatár, de Majdevac hiába produkált jó számokat a szerb bajnokságban (26 meccsen 12 gól, 3 gólpassz), nagy fizikai lemaradással érkezett. A pályán egyáltalán nem találta a helyét, nem illett Blagojevics taktikájába és képtelen volt megmutatni akár csak szikráját is annak, hogy ő egyébként egy képzett labdarúgó. 9 NB I-es meccsén összesen nem kapott egy meccsnyi játékidőt (86 perc), de egyszerűen semmi nem klappolt közte és a csapat között. Télen máris ment vissza Szerbiába, helyére pedig Thor érkezett.
25. Szujó Attila
Szujó 18 évesen Felcsútról érkezett, a fiatalpercek mellett pedig nagy fogás lett volna, ha középhátvédként megállja a helyét, de az egyik leginkább hibaérzékeny poszt még nagy falat volt neki. Két mérkőzésen összesen 22 percet kapott, majd az ETO-ba igazolt, ahol a tavalyi szezonban 15 mérkőzést játszott, de az idei szezont szinte végigpadozta. Még mindig csak húsz éves, kérdés, hogy az NB II-ből lesz-e neki visszaút még az NB I-be, ahogy az is, emlékezni fogunk-e rá, hogy egykor még nálunk is megfordult.
24. Rácz Balázs
A fiatalpercek elérése a legtöbb csapatnak, így nekünk is komoly fejfájást okoz. Őt is a 21/22-es évben hoztuk, abban bízva, 18 évesen elég lesz az NB I-hez. Tévedtünk. Tavasszal négy meccs, összesen 26 perc játékidő jutott neki, majd ment vissza az NB II-be. Talán több esélyt érdemelt volna? Talán a jelenlegi utánpótlásrendszer nem elég jó ahhoz, hogy 18 évesek beépítésével próbálkozzunk? Talán inkább a saját akadémiánk tehetségeit kellene játszatnunk, hiszen ennyire ők is képesek? Mindenki válaszolja meg ezeket a kérdéseket vérmérséklete szerint. Balázsnak mindenesetre sok sikert kívánunk további karrierjéhez.
23. Major Sámuel
Talán ő is örök tehetség marad? Ausztriában egész jónak tűnt a teljesítménye, a fiatalszabály miatt pedig reméltük, hogy majd nálunk kiteljesedik, de összesen 2 meccsen állhatott be 12 és 25 percre. Az NB I könyörtelen. Ha nem ragadod meg azt a kis esélyt, ami kínálkozik, akkor villámgyorsan megrág, majd kiköp magából. Jelenleg a másodosztályú Kozármisleny játékosa. Így múlik el a világ dicsősége?
22. Georgios Neofytidis
Kyziridissel egyszerre érkeztek Szlovákiából, mint a klub első görög légiósai. A 22/23-as idényt azonban ott folytatta, ahol az előzőeket a korábbi klubjánál abbahagyta: kiegészítőemberként szűrő pozícióban. Janeiro fontos szerepet szánt neki, de Blagojevics érkezésével a reménye, hogy a DVSC-nél komoly karriert fut majd be, hamar tovatűnt, még ha a Kisvárda ellen sikerült is góllal meghálálnia a bizalmat. Fél évig a klub nélküliek táborát gyarapította, januárban pedig úgy döntött, hogy hazatér, és a görög másodosztályú Iraklishoz igazolt.
21. Poór Patrik
A Liverpool U18-t is megjárt védő az MTK-Felcsút-Paks vonalon érkezett hozzánk, erősítendő a másodosztályból visszajutást. Több mint 180 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött érkezett, idősebbnek tűnő fizimiskája ellenére pedig még csak 28 éves volt, ami miatt minden adott volt ahhoz, hogy ne csak rövidtávú megoldásként tekintsünk rá. Az NB II-ben 17 mérkőzés jutott is neki, az NB I-ben viszont csak 8 mérkőzésen kapott szerepet, Kusnyír cseréjeként. Az előző idényét nevelőegyüttesénél, az NB II-es MTK-val játszotta végig, de hiába jutottak fel és volt alapember, nem tartottak rá igényt, fél évig csapat nélkül maradt. Most télen végül a BVSC játékosa lett. Talán ő az első a listán, akinek leigazolása egyáltalán nem volt melléfogás, de semmi igazán jelentőségteljeset nem ért el a Lokiban – az NB II-es aranyéremtől eltekintve.
20. Németh Krisztián
Amit a 2000-es években leművelt az MTK-ban, páratlan tehetségről tanúskodott. Meg is járta a görög, a holland és az észak-amerikai élvonalat is, de onnan nem volt tovább, kisebb kihagyás után hazajött, és a DVSC-t választotta, bár interjúi alapján inkább volt ez számára nyűg, mint sem szívből jövő elhatározás. Carrillo próbálta is őt felépíteni, de 7 meccsen csupán 1 gólt szerzett (igaz, ott megvillantotta különleges labdaérzékét), télen pedig mindkét fél úgy döntött, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Újabb fél év szünet után, látva, hogy senki nem kapkod egy 33 éves kiégett támadóért, hazatért az MTK-ba. Az NB II-ben aztán megmutatta, hogy korai volt őt még leírni, 33 meccsen 22 gólt termelt, gólkirály lett és visszajuttatta a kék-fehéreket az NB I-be, ahol az ősszel hosszabb sérülése ellenére így is összehozott már 4 találatot. Hetekkel ezelőtt töltötte be a 35-t, nem nagy kockázat kijelenteni, hogy már az MTK-ból fog visszavonulni. Személy szerint nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült őt beépíteni a Lokiba, de esete jó példa arra, hogyan nem szabad szerződést kötni: vagy bízzunk meg egy játékosban, és ne csak fél évre, alacsony fizetésért szerződtessük, vagy engedjük el a történetet, úsznak más halak a folyóban!
19. Tischler Patrik
A másodosztályt vele kezdtük el, és bíztunk benne, hogy olyan számokat produkál majd, mint a Felcsútban még évekkel korábban. 30 meccs 15 gól, majd 32 meccs 15 gól, 146 és 128 percenként szerzett találat. Jól is kezdett, de idővel egyre jobban kispadra szorult Bárány mellett, és hiába ért el 8 találatot 26 meccsen és percekre nézve el is érte a legjobb idényének mutatóját (130 percenként gól), mindenki számára világos volt, hogy csak cserecsatárként számítunk rá. Elfogadta helyzetét, a 21/22-es szezont végig csereként melózta végig, összesen 22 mérkőzésen pályára lépve. A góltermésén ez meg is érződött, hiszen csak háromszor került fel az eredményjelzőre, no de micsoda meccseken történt mindez! Az Újpest ellen itthon égtünk emberelőnyben (!) 0-2-re, Bárány pedig megsérült, de Tischler csereként beállva vágott kettőt a 77, és a 87. percben, ezzel megmentve egy pontot és a becsületünket. A Ferencváros ellen is betalált december végén, ezzel ő alakította ki a 2-0-ás végeredményt. Talán velünk játszotta utolsó NB I-es mérkőzéseit, mert tőlünk előbb a másodosztályú Budafokhoz, onnan pedig a harmadosztályú Bicskei TC-hez vezetett az útja.
18. Joao Oliveira
Talán annak köszönheti, hogy nem végzett hátrébb, mert ő az első a listán, aki jelenleg is a keretünk tagja. Nyáron hoztuk a portugál másodosztályból, de 27 éves kora ellenére összesen 52 első osztályú mérkőzés volt a lábában (32 svájci, 19 lengyel). Fél év alatt volt 1-2 szép megmozdulása, ügyes megoldása (emlékezzünk csak vissza a ZTE elleni 1-2-nél, hogy vette le és játszotta meg a labdát a második gólunk előtt), de a helyzetkihasználása és kulcspasszai az esetek többségében idegtépően pontatlanok. Mindkét szélen bevethető, a tavaszi első két mérkőzésünkön a kezdőcsapatba jelölte Blagojevics, de limitációi az eddigi 9 NB I-es szereplése alkalmával is erősen érződtek.
17. Vajda Botond
Ha nem lenne a fiatalszabály, vajon leigazoltuk volna-e? Ha nem lenne a fiatalszabály, vajon játszott volna 10 NB I-es mérkőzésen nálunk a DVTK-nál elhanyagolt jobb oldali középpályás? A kérdés csak költői, és az is egyértelmű, hogy ő az eddigi legjobbunk, akit kimondottan ezért igazoltunk, és ezt nem csak a Paksnak és Fradinak szerzett góljai miatt mondom. Márciusban tölti a huszadik évét, úgyhogy egy darabig még biztosan ott lesz majd a keretben, s hogy esetleg hosszabb távon is elnyeri a bizalmat, csak rajta múlik. Szurkolunk neki!
16. Antonio Mance
„Minek engedtük el???” – egyeseknek másból sem állt az elmúlt fél év, mint ezt a kérdést szajkózni, mert Mance a ZTE-ben úgy termeli a gólokat, mintha nem lenne holnap, a drukkerek egy része pedig minden egyes találata után számonkérik a klubon, hogy Babunski távozása után miért engedtük el, elfeledve azt, hogy a játékos kérte szerződése felbontását, mert a klub Bárány mellett tette le voksát, mint első számú csatár. Nem Mance elengedése volt a hiba, (mert azért azt is vegyük észre, hogy a mi játékrendszerünkbe kevésbé illett bele), hanem hogy nem gondoskodtunk időben Babunski utánpótlásáról, és túl nagy kockázatot vállaltunk a fizikai lemaradásban lévő Majdevaccal. Máskülönben ő tényleg jó fogás volt, cserecsatárnak hoztuk, és minden tőle telhetőt meg is tett, amikor becseréltük. 17 NB I-es mérkőzésen 2 brutálisan nagy gólt szerzett, nézzétek csak meg a 2023-as összeállításunkban a 9. és 3. gólt!
15. Marko Milosevic
2023 telén Gróf eligazolt, Megyeri megsérült, jött a kapkodás ezerrel, kapus kell! Milosevic épp csapat nélkül kóricált, úgyhogy felkaroltuk, megadtuk neki az esélyt, és ő élt vele! Bár lábbal nem volt olyan ügyes, mint amire szükségünk volt a taktikánkhoz, de olyan védésekkel, bravúrokkal tartott gyakran meccsben minket, ami miatt mindenképp a lista első felére kívánkozik. Nyolc NB I-es találkozója közül legfontosabb meccse kétségkívül a Fradi elleni idegenbeli 1-3 volt, ahol az első félidőben kellett beállnia Megyeri helyére, és szépen állta a sarat, a csapat pedig fordítani tudott a második félidőben, ezzel megadva az esélyét, hogy az utolsó fordulóban éremért küzdjünk. Ahogy Mance, úgy ő sem elégedett meg az örök csere titulussal, télen a bosnyák egybe szerződött. Személy szerint az ő elvesztését nagyobb problémának látom, mint Mance távozását, de reméljük Megyeri egészséges marad és nem kerülünk még egyszer olyan slamasztikába, mint 2023 tavaszán.
14. David Babunski
A román első osztályból az ismét NB I-es Lokihoz igazolt. A sors fanyar humora, hogy utólag már elmondhatjuk: megszerzése nem a teljesítménye miatt lett kulcsfontosságú, hanem mert lehetővé tette öccse, Dorian leigazolását. Játékával nem különösebb nyűgözött le senkit, nem voltak nagy villanásai, különleges megoldásai, de kiszámíthatóan végezte a dolgát, védekezni is tudott, úgyhogy Carrillonál tavaszra egyértelmű kezdőjátékos lett. 24 NB I-es meccs után a Mezőkövesdhez szerződött. Egy gólt szerzett, amivel 0-1-re vertük a Paksot, de talán még különlegesebb a találat, ha hozzátesszük, hogy testvére adta a gólpasszt.
13. Ugrai Roland
Az NB I egyik legkülönlegesebb rúgótechnikájával rendelkező játékos a bizonyíték rá, hogy manapság nem elég, ha egy dologban kimagasló vagy. Jól kell illeszkedj az edző által elképzelt taktikába, meg kell tanulnod védekezni, és részt kell venned a csapatjátékban, sokszor még akkor is passzolnod kell, ha tökéletesen biztos vagy abban, ez számodra már gólhelyzet. Ha azt nézzük, hogy az NB II-ben fél év alatt 8 meccsen 3 gólt lőtt, majd az NB I-ben 25 találkozón 10 találatig jutott, és felidézzük, micsoda bombákat eresztett el, akkor nagyon is jó igazolásnak, helyzetünkhöz képest szuper fogásnak tűnik, de egy játékos sem lehet fontosabb, mint a csapat egésze. Talán ennek is szól, hogy listánkon csak a 13. helyet foglalja el.
12. Sylvain Deslandes
Ritkán van lehetőségünk angol másodosztályból igazolni, Romániában azonban nem vált be a francia utánpótlás válogatott Deslandes, aki bármilyen nevetségesen hangzik, Nikolic és Charleston cseréjeként kezdte meg velünk a 21/22-es szezont! Hogy végül nem estünk ki ismét, az neki is volt köszönhető, a hatodik fordulótól kirobbanthatatlan volt a kezdőnkből és egy kivétellel minden mérkőzésünket végigjátszotta. Előre játékban kevésbé brillírozott, de védekezésben tette a dolgát. Vele kezdtük a 22/23-as évet is, de Blagojevics érkezésének a vezéráldozata lett, neki ugyanis labdaügyes védőkre volt szüksége. 14 mérkőzésen azért még így is szerepet kapott, de hiába volt kedvelhető karakter, nem illett az újjáépülő Lokiba, úgyhogy 2023 nyarán Azerbajdzsánba igazolt.
11. Alexandros Kyziridis
Az új vezetőség a „görög csomag” részeként Neofytidis mellett őt is elhozta Szlovákiából, és vele egyértelműen jobb üzletet csináltunk. első évében 19, az aktuálisban 9 pályára lépést tudhat magáénak, kulcsszerepe van Blagojevics taktikájában – ha épp bevethető, mert nem sokkal azután, hogy augusztusban megszerezte első két gólját, súlyos sérülést szenvedett, így szinte az egész őszt kihagyta. Bár jó igazolásnak tűnik, fiatal és tettre kész játékos, egyelőre nem váltotta meg a világot, úgyhogy különösen fontos lenne, hogy tavasszal megvillanjon párszor, különben kérdésessé válhat a jövője a klubnál. Jó igazolás volt, de még egy kicsi kellene az igazi áttöréshez!
10. Gróf Dávid
Gróf Dávid bevállalta, amit kevesen mertek volna: a Fradi cserekapus posztját hagyta ott azért, hogy a másodosztályú DVSC első számú kapusa legyen. Magyar szinten egy kiváló kapust sikerült szereznünk, Dzsudzsák és Korhut hazahozatala mellett Gróf megszerzése volt rá a bizonyíték, hogy komolyan vesszük az azonnali feljutást, és az NB II-es szezon legjobb igazolása volt. Sokáig hátán is vitte a csapatot, de mint minden bravúrkapusra (nézd csak meg 2022 legnagyobb védéseit), rá is jellemző volt, hogy beakadt a hálójába egy-két védhető lövés, ezért különösen nehéz volt – és talán jelenleg is nehéz – igazán objektíven megítélni teljesítményét. Két és fél szezont töltött nálunk, egyaránt 23-23 NB I-es és NB II-es pályára lépés után a görög első osztályba igazolt, de a bennmaradást nem tudta kiharcolni a Levadiakossal, ezért jelenleg a másodosztályban véd. Tavasszal 35 éves lesz, nincs kizárva, hogy nálunk lépett pályára utoljára az NB I-ben.
9. Christian Manrique
Keretünk legértékesebb tagjai között van, 25 évesen a legjobb korban jár, és képes balhátvédként, valamint középső középpályásként is játszani. Labdaügyes játékos, aki viszont nem ütközik elég keményen – úgyhogy mindenképp kell mellé egy labdaszerző középpályás. Jól illeszkedik Blagojevics rendszerébe, kérdés, tud-e még erre is rátenni egy lapáttal, illetve hogy a posztján mennyire bírja majd a képletes versenyfutást a Loncar-Ojediran-Lagator hármassal.
8. Oleksandr Romanchuk
A 21/22-es idény rámutatott, hogy mennyire fontos lenne végre megtalálni a megfelelő belső védőket, ezért leigazoltuk Ukrajnából Romanchukot, és személyében különleges kincsre bukkantunk. Fiatal kora ellenére megmutatta erősségeit, és bár volt sérülése is, és némely meccsen Blagojevics csak a padra ültette le, így is összehozott 21 mérkőzést. Ősszel 3 mérkőzésen kívül minden találkozón pályára lépett az NB I-ben, de tavasszal eddig mindkét meccsen csak kispadozott. Kusnyír sérülése miatt nem elképzelhetetlen, hogy Baranyai helyett őt is kipróbálja majd jobbhátvédként Blagojevics, ha játszatni akarja – erre láttunk már korábban is példát. Dreskovic mellett ugyanis Lagator és Pellumbi is bevethető a védelem közepén. Az ő leigazolása éppen ezért hozott minket nagyon kedvező helyzetbe: míg korábban az is gond volt, hogy legyen egyszerre két jó belső védőnk, most hirtelen négy ilyen játékosunk is van.
7. Brandon Domingues
A nyári átigazolási szezon kisebb bombájaként jött a hír, hogy megszereztük a Honvédtól Dominguest, egy igazán kedvező szerződéssel, amiben a Honvéd jóval kisebb átigazolási díjat is elfogadott, cserébe részesedik abból, ha a Loki később továbbértékesíti a támadásokban brillírozni képes játékost. Az Alashkert ellen meccsfordító szerepe volt az NK-ban, az NB I-ben viszont annak ellenére is felemás teljesítmény nyújtott, hogy eddigi 13 meccsén 5 gólja mellett 2 gólpasszt is adott. Ha nincsenek a kisebb sérülései és a teljesítményingadozást a háta mögött hagyja, kulcsjátékosunkká válhat.
6. Dusan Lagator
A már 29 éves védő a 22/23-as szezon elején csatlakozott a klubhoz, és a lengyel első osztályból érkezve gyorsan elhallgattatta a kétkedőket, belső védőként és védekező középpályásként is keményen belement a párharcokba, első évében 24 mérkőzésen lépett pályára, 2 gólt szerzett és komoly érdemei voltak a bronzéremben. Az idei év eddigi 19 mérkőzéséből csupán hármat hagyott ki, kijelenthető, hogy alapembere a DVSC-nek. Az ő esetében nem egy lehetséges továbbértékesítés jelentené az extrát, hanem az, ha sikerülne egy hosszútávú szerződéssel meggyőzni arról, tökéletes helye van Debrecenben, nagy szükségünk van az olyan romboló típusú, beíveléseknél pedig jól fejelő védőkre, mint ő.
5. Hamzat Ojediran
A listán szereplő igazolások közül a scout-team talán Ojediranra lehet a legbüszkébb. Míg a többieket nagyjából fel lehetett térképezni, eleve NB I-et, vagy jelentősebb első osztályt is megjáró, idősebb játékosokról beszélünk, addig Ojediran csupán pár hónapja töltötte be a 19-t, amikor 2023 februárjában leigazoltuk. A nem túl acélos albán liga egyik középcsapatában 2022 őszén 11 mérkőzésen lépett pályára. Ennyi volt mindössze a felnőtt „rutinja”, és míg egy csatárnak könnyű kitűnnie egy-egy szép góllal, addig egy védekező középpályásnál minden adott ahhoz, hogy beleszürküljön a mezőnyben. Mi mégis megláttunk benne valamit, így előbb hosszútávú kölcsönszerződéssel jeleztük, megnéznénk, mit nyújt az NB I-ben, és hét mérkőzés összesen 318 perce elég is volt ahhoz, hogy a kölcsönből végleges szerződtetés legyen és kivásároljuk! Aztán mégis megtorpanni látszott a történet, Blagojevics látványosan mellőzte őt – valószínűleg nevelési célzattal, ami úgy tűnik, hasznára vált. Fokozatosan visszakerült a csapatba, a legutóbbi 14 tétmérkőzésből nyolcat végigjátszott, az Újpest és a Ferencváros ellen 1-1 gólpasszt is kiosztott és kőkemény belépői mellett a csapatjátékból is hasznosan kiveszi a részét. Még mindig egy csiszolatlan gyémánt, de az Aladdin óta tudjuk, hogy mire lehetnek képesek a csiszolatlan gyémántok!
4. Meldin Dreskovic
Dreskovic egyike volt a Tőzsér-stáb utolsó igazolásainak, Janeiro pedig ügyet sem vetett rá, ami önmagában megkérdőjelezi edzői kvalitásait. Blagojevics viszont már a bemutatkozó mérkőzésén pályára küldte, hogy aztán a Fradi ellen pihentesse először és utoljára és a 11. fordulótól kezdődően minden mérkőzésen pályára lépett a 22/23-as bronzérmes szezonunkban. Ez minden bizonnyal idén is így lett volna, ha nem sérül le szeptember elején egy felkészülési mérkőzésen, amiért zsinórban hét meccset volt kénytelen kihagyni. Ahhoz, hogy lássuk, mennyire kulcsfontosságú ő a csapatunknak, csak nézzük meg a csapat mérlegét akkor amikor játszott, és akkor amikor nem:
1-5. forduló Dreskoviccsal: 4 győzelem, 1 vereség.
6-12. forduló Dreskovics nélkül: 1 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség.
13-19. forduló Dreskoviccsal: 3 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség.
Úgyhogy ha Nikolicnál megtettem, úgy kívánja a tisztesség, hogy ezt az átigazolást is megköszönjük Tőzsér Daninak, mert kiváló búcsúajándék lett – no meg Blagojevicsnek, aki megadta neki azt a bizalmat, amit Janeiro soha.
3. Stefan Loncar
A védelem megerősítése mellett a középpályán is szükségünk volt pár új arcra, mert Varga József már láthatóan nem bírta az NB I iramát a harmincas évei közepe felé járva (idén nyáron már a 36-ot tölti, durva), mellőle pedig Baráth Petit a Fradi kivásárolta a szerződéséből. Azt nem tudhattuk, Ojediran mikorra érik be, Lagatort már inkább középhátvédként alkalmazta szívesebben Blagojevics, Manrique pedig önmagában kevés volt, hogy betöltse a posztot, ami az átlagosnál nagyobb teljesítményt várt el, hiszen Dzsudzsák lassabb és védekezésre képtelen játékát valahogy pótolni kell. Szükség volt egy Baráthot helyettesíteni képes box-to-box játékosra, így esett a választásunk Loncarra, a Novi Pazar csapatkapitányára (aki akkor még Majdevac csapattársa volt). Érkezésekor ő volt a DVSC legértékesebb játékosa, elég meghökkentő volt, hogyan sikerült lecsapnunk rá. Tökéletesen illeszkedett Blagojevics elképzeléseibe, végigmelózta a tavaszt, egyetlen meccset sem hagyott ki, elképesztő iramot diktált. A játékpercei a 23/24-es szezonban sem változtak, tehát a naptári év összes (!) NB I-es mérkőzésén játszott, kivétel nélkül, ami még elképesztőbb, ha hozzáteszem, hogy átlagosan 80 percet töltött a pályán ebben az idényben. Ő a legtöbbet foglalkoztatott játékosunk, és ha az őszi teljesítményével nem is mindig voltunk elégedettek, mégis ritka az, hogy valaki egy másik bajnokságból érkezve ennyire villámgyorsan ennyire fontos alapemberré váljon.
2. Megyeri Balázs
Amikor leigazoltuk, bár nagy névnek tartottuk, de Gróf jelenlétében nem feltétlenül értettük, mi szükségünk van egy harmincas éveiben járó kapusra. A görög, ciprusi és török élvonal mellett több mint 40-szer védett a német másodosztályban, az NB I-ben pedig még a 2009/10-es szezonban a Fradi kapuját őrizte. Talán kijelenthető, hogy a legnagyobb nemzetközi tapasztalattal rendelkező, számunkra elérhető kapusról volt szó személyében. A legkülönlegesebb dolog a 2022 nyári leigazolásában az volt, hogy akkor még Janeiroval készült a csapat, mégis mintha a sors besegített volna kicsit azzal, hogy pont egy olyan kapust szerződtettünk, aki tökéletesen illeszkedett a két hónappal később Janeirot váltó Blagojevics elképzeléseibe. Nagyon gyorsan kiszorította Grófot a kapuból, aki télen jelezte is, hogy nem kér a konkurenciaharcból, inkább odébb áll, így lezárva a kapuskérdést. Első évében 19, az aktuálisban pedig 16 találkozón védett eddig, és bár néha ő is belehibáz a dolgokba (a DVTK ellen mindkét kapott gólunkban benne volt, igaz a 83. percben hatalmas bravúrral védett), a 2023-as év védéseit rangsoroló videónk szupersztárja lett. Ha meg kellene neveznem a jelenlegi Loki négy legfontosabb játékosát, Dzsudzsák, Dreskovic és Loncar mellett őt választanám.
1. Dorian Babunski
Talán most már elárulhatom, hogy amikor összesítettem a szavazatokat, a pontszámok közötti legnagyobb kilengést Majdevacnál és Grófnál tapasztaltam, viszont a legnagyobb – maximális – egyetértés két játékos esetén történt: mindannyian Megyerit jelöltük másodiknak és mindannyian Dorian Babunskit jelöltük a ranglista első helyezettjének. Bátyja után fél évvel csatlakozott a DVSC-hez, és másfél év alatt beírta magát a klub történelemkönyvébe. Bár talán kicsit nehezen indult a dolog, előbb 16 meccsen 4 gólt szerzett, majd a 22/23-as szezonban berobbant: 30 NB I-es pályára lépése során 13 gólig és 4 gólpasszig jutott. A góljain túl pedig tökéletesen illeszkedett Blagojevic rendszerébe, páratlan ügyességgel tartotta meg a rá felívelt labdákat. A nyarat még itt töltötte, a nemzetközi kupában ugyan nem talált be, de utolsó két NB I-es meccsén azért még egyszer betalált. Fantasztikus igazolás lett, még ha sokan nem is látták mezőnyjátékban mutatott erényeit és csak és kizárólag a góljainak számának növekedését várták tőle. A svájci Grasshoppers lecsapott rá, pedig sajnos még mindig ritka, hogy valaki a DVSC-ből egyből egy nyugat-európai bajnokságba kerüljön. Ott fél év alatt inkább csereember lett, de 17 meccsen így is játszott, azokon 3 gólt szerzett. Ahogyan Mance, úgy ő is tökéletes példa arra, hogy a modern fociban már mennyire nem önmagában a játékosok számítanak, sokkal inkább az a rendszer, ami körbeveszi őket, és amibe leginkább illeszkednek.
Reméljük legalább annyira élveztétek ezt a kis utazást a közelmúltba, mint amennyire lelkesen igyekeztünk összeállítani ezt a ranglistát!
Hajrá, Loki!
