A szombati Felcsút elleni bajnoki előtt borongós időjárás lengte be Debrecent, a kezdésre elkezdett az eső is szakadni, az pedig már csak a meccs közben derült ki, hogy ma a széljárás sem nekünk kedvez a pályán… Mindezek ellenére fontos három pontot zsebeltünk be, ráadásul több, mint öt év után győztünk a mumus felcsútiak ellen itthon.
A kezdőket látva azt találgattuk egymást között, hogy Szuhodovszki vajon tényleg a szélen játszik majd, vagy esetleg a Blagojevics által pedzegetett reset egy átalakított struktúrát is eredményez majd, adott esetben egy karácsonyfa-alakzat formájában. Végül a bemelegítés során kiderült, hogy ennél egyszerűbb a képlet: Manrique volt a balhátvéd, Ferenczi pedig ezúttal egy sorral előrébb, a középpálya balszélén kezdett. Ojediran előtt pedig azúttal is a Dzsudzsák – Szuhodovszki páros felelt a támadásépítésért. Pellumbi hiánya volt még feltűnő, az ő pihentetésére én személy szerint számítottam, de mint kiderült, sajnos sérülés miatt kellett most őt nélkülöznünk, így ismét a montenegrói védőpárosunk kapott szerepet a kezdőben.
A meccs rögtön egy Bárány helyzettel indult, épp azt beszéltük a lelátón, hogyha rosszul találta volna el a labdát, akkor valszeg be is ment volna, így viszont a kapusba püfölte. Pedig nagyon kellene már neki a gól. Meg a csapatnak is kellett volna, rögtön a meccs elején, mert ebben a szezonban sok olyan meccsünk volt már, amin az elején kimaradtak a helyzeteink, majd az ellenfél az első támadásainak egyikét gólra váltotta. Maga az iram nem volt rossz, viszont viszonylag kevés akciót és helyzetet láthattunk. TV-ből nézve ez baromi unalmas meccs lehetett, a helyszínen viszont kifejezetten izgalmas volt, bár nem a színvonal volt eget rengető, sokkal inkább a feszültség miatt volt más érzés a helyszínről, hiszen rengeteg fault tördelte a játékot, Káprály Mihály játékvezető pedig finoman szólva sem volt a helyzet ura. Fogalmazzunk úgy, hogy már az elején kicsúszott a kezéből a meccs, amit csak tetézett az a fajta bírói felfogás, hogy semmire nem volt hajlandó sárgát adni. Az például egészen elképesztő, hogy Ojediran lehozta lap nélkül ezt a meccset 5 szabálytalansággal, mint ahogy az is, hogy a rengeteg alattomos, durva, taktikai szabálytalanság megtorlatlan maradt a felcsúti játékosoknál.
A második félidőre elég rosszul jöttünk ki, és pár perc után érződött, hogy ez a félidő inkább a vendégeké lehet, és valamit ki kell majd találnunk a győzelem érdekében. Érdekes húzás volt, amikor Ferenczit és Dominguest megcserélte Blagojevics. Ebben a periódusban a támadásépítésünk nem igazán működött (azt nem állítom, hogy emiatt a csere miatt), viszont ez a lépés alighanem kellett ahhoz, hogy hátul stabilak tudjunk maradni: Ferenczire nagyobb szükség volt Baranyai oldalán védekezésben, ugyanis a Brandon – Komáromi páros komoly gondokat okozott a bal oldalon. Ebben a periódusban egyébként már tényleg átment egy adok-kapokba a meccs, és hihetetlen volt számomra, hogy semmire nem repült a sárga a sporitól.
Mi előbb egy Szuhodovszki – Loncar cserével (ezt nem nagyon értettem), majd egy hármas változtatással (Manrique, Ojediran, Dominuges le, Romanchuk, Kocsis, Szécsi be) igyekeztünk újítani. Itt már jócskán megkeverődtek a kártyák, hiszen Ferencziből ismét balhátvéd lett, Romanchuk kiváltotta Lagatort a védelemben, aki így szűrő lett, a széleken pedig Kocsis és Szécsi maradtak. Végül utóbbi bizonyult a nyerő embernek, hiszen a 75. percben ő bólintotta be Dzsudzsák szöglete után az ide-oda pattogó labdát.
A maradék negyed óra már az előny megtartásáról szólt, no meg arról, hogy végignézzük, hogy a felcsútiak széthentelnek minket. Előbb Bárányt intézték el (a sokadik legyalulása után szerintem már eleve a cseréjén gondolkodtak, de valamelyik hentes tett róla, hogy ne kelljen ezen gondolkodni). Láthatóan nehezen viselték a vendég játékosok, hogy nem fognak ma pontot szerezni, mert az utolsó percekben tényleg szétrugdostak minket, és tehették mindezt büntetlenül. Legyen most ez az egyetlenül örömük, miénk a három pont, nyenyenyenye nyeeee!
Nem voltak most kimagasló egyéni teljesítmények, nekem tetszett Baranyai játéka, illetve szerintem Dzsudzsák is jól játszott ma, de ezúttal is ti dönthettek a három legjobb játékosról a lenti form segítségével. Szavazzatok!
Szerdán jön a szezon legfontosabb meccse a Fradi ellen, a kupában. Bár a hétvégi eredményekkel ismét felcsillant a lehetősége, hogy még harcban legyünk a dobogóért, immár egyértelmű szerintem, hogy idén a kupára kell rámennünk. Lesz is keresnivalónk a zöldek ellen, csak ne legyen rossz a széljárás.
