Jelenleg a címben szereplő szó jut eszembe a Lokiról. Kóválygunk egyrészt a pofon után, amit a Fraditól kaptunk. Másrészt az egész szezonunk is ilyesfajta instabilitást hozott. Ennek eredményeként pedig már csak matematikai esélyünk maradt a nemzetközi kupaindulást érő 4. hely megszerzésére, realitása szerintem nincs. A mutatott teljesítmény fényében pedig ez így is van rendjén. Ebben a környezetben futhatunk neki a Fehérvár elleni soron következő, egyben a szezon utolsó hazai pályán lejátszott bajnokijának.
A Blagojevic-féle Loki egyik legnagyobb erősségének eddig az tűnt, hogy még akkor is meccsben tudunk lenni, ha végül nem szerzünk pontot. Mióta kinevezték szerb edzőnket, azóta egy Fradi elleni idegenbeli 3:0-ás betlit és a hazai Rapid elleni csúnya fiaskót leszámítva nem szenvedtünk 2 gólosnál nagyobb arányú vereséget, és még azt is csak ritkán (kb. csak az MTK és a DVTK ellen). Ezért is volt annyira csalódást keltő a múlt heti 5:1-es zakó a Groupama Arénában: eddig legalább ilyen téren volt stabilitása a csapatnak, most pedig csak Megyerinek köszönhettük, hogy nem kaptunk ki még nagyobb arányban.
Ez a mérkőzés pedig jelzésértékű volt, hogy ne akarjunk itt nemzetközi kupaindulást, mert sajnos ez a csapat jelenleg nem áll készen rá. Nagyjából ezt mondta el Blagojevic is: az önkritika pozitívum, azt viszont csak az idő dönti majd el, hogy a saját hibás döntéseiből tanul-e majd. A zöld-fehérek ellen ugyanis már a döntés pillanatában is érthetetlen volt pl. Ojediran lecserélése, és a behozott játékosok nemhogy nem tudták megváltani a világot, de kb. Romanchukról kaptuk egy személyben az összes gólt. Ezzel egyébként ukrán középhátvédünk sorsa (hasonlóan Loncarhoz) valószínűleg megpecsételődött. A kifejezetten biztató kezdés után ugyanis az elmúlt fél évben szinte minden esetben a leggyengébb játékosaink között volt, amikor esélyt kapott. A Fehérvár ellen biztosra veszem, hogy legfeljebb csak a kispadon lesz ott (vagy még keretbe se kerül).
Ami a kezdőcsapat többi tagját illeti, nehéz megjósolni, hogy Blagojevic miként gondolkozik majd. A nagyobb vereségek után mindig bele szokott több helyen is nyúlni a kezdőbe, ugyanakkor a Fradi ellen éppen a cseréket követően kerültünk bajba, így én ezúttal nem számítok drasztikus változtatásokra.
Mint a bevezetőben írtam, van még matematikai esélyünk a 4. helyre, de egy esetleges felcsúti győzelem esetén vasárnap estére már ez sem lenne így. És ez szerintem tényleg nem is lenne baj, mert ez a csapat ebben a szezonban nem szolgált rá a nemzetközi kupaindulásra. Az utolsó két mérkőzésen sokkal inkább azt kell átgondolni, hogy kikre számíthatunk jövőre, kik azok, akik a segítségünkre lehetnek az előrelépésben. Az biztos, hogy támadók terén nagyon komoly vérfrissítésre lenne szükség, és vannak más gyenge pontjaink is. Blagojevicnek én még biztosan megadnám az esélyt, hogy megmutassa, mire képes a csapat kispadján, de neki is rengeteget kell ebből a szezonból tanulnia. Például azt, hogy ne mellőzze vagy cserélje le indokolatlanul és visszatérő jelleggel a legjobb játékosunkat.
Habár fontos lenne, hogy a Fehérvár ellen felálljunk a padlóról, és kitisztuljon a fejünk a múlt heti pofon után (már csak a közönségtől való búcsú miatt is), azonban még lényegesebbnek tartom azt, hogy nyáron, a szezon végeztével sikerüljön jó döntéseket hozni az illetékeseknek a keret átalakítását és a szakmai munkát illetően. Ez a szezon megmutatta ugyanis, hogy hullámzó koncentrációval és elszántsággal nem lehet komolyabb célokat kitűzni, hiába nem rosszak a meglévő alapok.
Hajrá, Loki!
Enderson
