A héten szokatlanul sok Loki-szimpatizánssal találkoztam munkahelyen, boltban, utcán, vendéglátóhelyen. Minduntalan ugyanoda jutott a rögtönzött pár perces beszélgetés: mi a csuda lesz szombaton a Paks ellen? Én pedig csak vonogattam a vállam, hogy fogalmam sincs, akármi is lehet. Részemről ott leszek a stadionban, szurkolok, a többi pedig úgysem rajtam múlik. Ennek szellemében készült idei 9. mérkőzésünk beharangozója is.
Foglalkozhatnék a két csapat múltjával, akár a legrosszabb emléket (a Ferenczi kapufájával záruló kiesésünk, ami ha kicsit beljebb pattan, a Paks esik ki, és talán azóta is az NB II-ben tengődne), akár az egyik legemlékezetesebbet (a 90. perc után esett fordításunk a bronzérmes évünkben) felidézve. Foglalkozhatnék azzal, hogy milyen elképesztő menetelésben van a Paks, NK szereplés ide-vagy oda, hiszen legutóbb épp a Fradit verték (igaz, a két vereségüket éppen két kiesés elől menekülő csapat, az ETO és ZTE ellen szenvedték el) és jelenleg is dobogósak. Foglalkozhatnék vele, hogy mitől működik a zöldek rendszere, annak ellenére, hogy csapatuk magját középszerű, vagy legalábbis középszerűnek tűnő és kizárólag magyar játékosok alkotják – köztük 2 egykori Lokistával, Osváth Attilával és Kinyik Ákossal, miközben TM értékek alapján a legértékesebb játékosuk a 31 éves Vécsei Bálint a maga 750 ezer eurójával. Részletezhetném, miért nem értek egyet azokkal, akik – akár őszinte meggyőződésből, akár a csapat rossz szereplése miatti pánikból – a paksi mintát szívesen látnák Debrecenben is. Hiszen hiába a tavalyi – kalapemelést és tiszteletet érdemlő – kimagasló évük, a ~20 éves NB I-es részvételük nagyon nagy részében szürke, átlagos (vagy épp átlag alatti), „csak a kiesést kerüljük el” hozzáállás és a folyamatos építkezéshez kapcsolódó türelem itt – véleményem szerint – egészen biztosan nem működne. Ehelyett engem jobban érdekel a DVSC jelene és jövője.
Az elmúlt 2 hónap 1-2 szép pillanatot leszámítva a lehető legborzalmasabb volt. Erről sok bejegyzést és kommentet írtunk már, és több vlogban, LokiZóna adásban is értekeztünk róla. A nyári érkezők közül egyelőre csak az U21-es válogatottban is szereplő Szűcs tudta letenni névjegyét, ami borzalmas átigazolási „teljesítmény”, különösen, ha a téli érkezőkkel együtt vizsgáljuk a dolgot. A csapat játéka sem volt kimagasló még azokon a meccseken sem, ahol nem szenvedtünk vereséget. Az ideiglenes taktika bár működött a ZTE ellen Dombival, de az új stáb még csak pontot sem tudott szerezni a három meccsén és látványosan teszt-időszaknak is nevezhetjük az eddigi Máté Csaba korszakot, megannyi formáció- játékfelfogás- és játékosvariálással. A sérülések folyamatosan visszatérő elemek, miközben a csapategység is megsínyli a változásokat és az eredménytelenséget, nem beszélve Dzsudzsák Balázs helyzetéről, aki számos esetben viszi el a balhét mások helyett és válik folyamatosan egy rendkívül megosztó szereplővé.
Ilyen szempontból a lehető legjobbkor jött a válogatott szünet. Nekünk szurkolóknak is és a klubnak, stábtagoknak, játékosoknak is. Ha nem is azt mondom, hogy most tiszta lappal indíthat a Máté-Éger páros, de egy jó sorozattal még visszájára tudják fordítani a megítélésüket. Persze ez nem lesz egyszerű a Paks-Vidi-Fradi hármas ellen, de épp ezért érzem kulcsmeccsnek a Paks elleni találkozót. Ha valahogy képesek lennénk győzni, az elég önbizalmat és energiát adhatna ahhoz is, hogy a mostanság összezuhanóban lévő Fehérvárt is lenullázzuk és 3 ponttal térjünk haza tőlük. Ha akarunk még valamit ettől a bajnoki idénytől, akkor ennél kevesebbel nem elégedhetünk meg, akkor sem, ha bizonyos szempontból ezek bravúrnak számítanának.
Szombat délután akármi is lehet. A jelenleg jobb formában lévő Paks bizonyos szempontból jobb a Lokinál, de jó védekezéssel nem tartom őrültségnek azt mondani, hogy van esélyünk a győzelemre is. Az ilyen meccsekből általában egy izgalmas 0-0 közeli, vagy épp egy szintén izgalmas sokgólos adok-kapok kerekedhet ki, pláne a Paks esetében, akiknél több gólt senki nem szerzett és akik a felsőházból a legtöbb gólt is kapták eddig. Meglepődnék, ha bármelyik csapat lesimázná a másikat, ebből a szempontból pedig kulcskérdés lesz, hogy ki bírja jobban 90 percen keresztül a gyűrődést. Ha van meccs, ahol egyetlen perc alibi és pihenés sem fér bele, az ez. Ezért is nagyon fontos, hogy milyen kezdővel és kispaddal várjuk majd a találkozót – van egy olyan megérzésem, hogy cserejátékos dönti vagy döntheti majd el a találkozó kimenetelét. A kezdőnket ettől függetlenül nem kívánom megtippelni, bár arra számítok, hogy a Felcsút elleni defenzív „csak rúgd előre” taktikát ismét egy offenzívabb játék váltja majd fel, de ez is csak inkább megérzés. Azért kezdő nélkül nem hagylak titeket, de a racionalitás helyett álljon itt egy olyan kezdőcsapat, amit én állítanék össze, ha mindenkire 100%-os állapotban számíthatnék.
Akármi is lesz, jó szurkolást, sok Loki-gólt és dicsérhető játékot kívánok!
Hajrá, Loki!
Csibu
