Eljutottunk arra a pontra, hogy innentől nincs bocsánat, és nincs új esély. Felelősöket szeretnénk látni a kialakult helyzet miatt. Legyen az játékos, edző, klubvezető, tulajdonos, de akinek bármekkora része is van ebben, az szégyellheti magát.
És igen, az aki
- elégedetlenkedett, hogy a tavalyi bronz után legutóbb „csak” ötödikek lettünk
- nem szerette nézni a Blagojevics-féle „antifocit”
- unta a hátul passzolgatást
- hőbörgött, hogy miért egy csatárral játszunk
- azt gondolta, hogy ha kiveszünk egy stabilitást adó rendszert a csapat alól, és majd hiperszuper támadófocit fogunk ezután játszani
- lekiabálta a kispadról néhány rossz meccs után az edzőt
- az öltözőben az edző ellen fordult
- nem érezte jól magát Blagojevics rendszerében, ezért alibizett
- klikkesedett és széthúzott a csapaton belül
- eladta a csapat legértékesebb játékosait, és helyettük kutyaütőket igazolt
- sírt, hogy nem kell külföldi edző, mert magyar edzővel jobbak lennénk
- megsértődött, hogy nem igazolhatott el
- haveri alapon kerül a kezdőbe
- azt gondolta, hogy Máté Csaba kurva jó szakember
- asszisztál ehhez a szarhoz
az igen is egye meg, amit főzött! Legyen az játékos, edző, klubvezető, tulajdonos, szurkoló, blogger, akárki. Megérdemeljük azt, amit az arcunkba kapunk. Mert nekünk soha semmi nem jó.
Ja és remélem, hogy Máté Csaba már árkon-bokron túl van. Bár nem ő a fő felelős azért, ami most van, de számomra bő másfél hónap alatt kiderült, hogy igazak voltak a vele kapcsolatos megérzéseim: nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ha menteni akarjuk még a menthetőt, akkor nincs maradása.
