Zalaegerszegen is vereséget szenvedtünk, elbukva a hatpontos kiesési rangadót. Így garantáltan a vonal alatt telelünk, és nem látni, pontosan miben is reménykedhetünk hosszabb távon. Összefoglaló helyett rövid helyzetértékelés következik.
Blagojevic távozása óta hétről hétre egyértelműbbé válik, hogy ez a szezon a kiesés elleni harcról szól majd. Szerb trénerünk nélkül egyre látványosabban jelentek meg a repedések, hasadások, Mariana-árkok. Itt már nincs az a púder, amit egy jól begyakorolt, kiszámítható játékrendszer jelent.
Mert mi is a helyzet jelenleg?
Küzdögetünk, focizgatunk, nem vállalhatatlan, amit látunk, most sem volt az a ZTE ellen. Csak éppen nem elég. Nem érzem azt egyik meccs után sem, hogy lenne értelme bírózni vagy a pechre hivatkozni. Abban sem hiszek, hogy a sok elvégzett munkának és akarásnak egyszer meglesz az eredménye, és majd megfordul a lejtmenet. A csapat ugyanis nem szakad meg a pályán azért, hogy kijöjjön abból a negatív tendenciából, amiben van. Nem látom azt a melót, ami kapcsán remélhetjük, hogy majd meglesz az eredménye.
Akadnak fizikailag és mentálisan is kiöregedőben lévő kulcsjátékosaink, aztán vannak azok, akik fejben már nincsenek itt, pedig amúgy tudnának játszani. Mellettük találhatunk szép számmal olyanokat, akik a szezon során focipályát csak a tévében látnak a kórházi ágyukból, és végezetül sajnos jön melléjük egy elég nagy ballaszt; azok, akik egyszerűen csak nem ütik meg a szintet. Ezen felül csak páran maradnak; ők önmagukban kevesek sajnos a jobb eredményekhez.
Miben reménykedhetünk akkor?
Nagyjából annyiban, hogy a téli átigazolási időszakban hozunk egy fél csapatnyi új játékost, olyanokat, akiket korábbról ismer az edzőnk, és hamar meg tudják tanulni az elképzeléseit. Jönnek tehát a vészigazolások, és ha beválnak, illetve a riválisaink sem remekelnek tavasszal, akkor talán megmenekülhetünk.
Az más kérdés, hogy ha ez meg is történik, attól mit remélhetünk hosszabb távon. Ami ugyanis biztatónak tűnt korábban, az mind-mind elveszett vagy illúziónak bizonyult. Szó sincs már konkrét szakmai elképzelésről, amiből nem akarunk engedni, játékrendszerről, ami felismerhetővé tesz minket. Van tudatos átigazolási és kiválasztási politikánk? Ugyan, hiszen még csak azt sem tudjuk, hogy kik felelősek egy-egy játékos leigazolásáért.
Szembe kell nézni azzal, hogy ha esetleg kiesünk, akkor nincs egy olyan stabil szakmai bázis, amire építeni tudnánk. A magyar játékosok zöme vagy kifutó generáció, vagy nem kötődik annyira a klubhoz, ami miatt maradna a másodosztályban. A fiataljaink is kérdésesek, hogy legalább azt a szintet megütik-e, ami legalább a feljutásért vívott harchoz elegendő. Az akadémia pedig nem bizonyította mindezidáig, hogy elképesztő fejlődésen megy keresztül, ami nyomán majd a közeljövőben hirtelen sorra jönnek ki a nagyobbnál nagyobb tehetségek.
Éppen ezek azok, amik miatt jó lenne bennmaradni: ha kiesünk, nehéz megmondani, hogy állunk fel belőle. Csak hát az a baj, hogy jelenleg nem tudom, mi ez, ami bármelyik riválisunkkal szemben mellettünk szól. Egy dolgot látok ugyanis jelenleg egyedül biztosnak: akárhogy is alakul a szezon hátralevő része, nyáron nagyon komoly újratervezésre lesz szükség.
Azt viszont, hogy ezt hogyan és milyen mértékben kell majd megtenni, jelentősen meghatározza az előttünk álló pár hónap. A szünet hatalmas esélyt jelent, mert ha most egy huzamban, ezzel a kerettel kellene végigcsinálni a bajnokságot, akkor egy lyukas garast nem tennék arra, hogy bennmarad a Loki. Ha viszont jól sikerül az alapozás és jön pár értelmezhető igazolás, akkor akár egy-két fillért is fel mernék rakni a csapatra. Többet egyelőre még úgy sem.
Cáfoljatok rám, srácok!
Hajrá, Loki!
Enderson