Komolyan mondom, mintha csak egy hullámvasúton ülnénk… Egy jó évet mindig egy rossz követ. Legalábbis ha visszatekintünk az elmúlt évek összefoglaló cikkeire, általában váltakozó hangnemben íródtak – hol pozitív és bizakodó, hol pedig negatív és pesszimista. A tavalyi évünket feledhetetlennek tituláltam, a mostanira meg csak legyinteni tudok: felejtsük el, de kurva gyorsan… Jöjjön a szokásos év végi visszatekintő cikkünk, ezúttal 2024-ről.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: Ojediran és Dreskovic győztes góljai
Itt általában valamilyen személyes dolgot szoktam jelölni, most is így teszek. Idén viszonylag kevés olyan momentum volt, amire szívesen emlékszünk vissza, nekem személy szerint például az ősszel alig akadt ilyen, így tavaszról választottam, méghozzá két eseményt is, amikben van közös pont. Bár a dobogót nem tudtuk megcsípni a szezon végén, mégis szinte az utolsó pillanatig harcban voltunk érte. És ehhez kellettek utolsó percekben begyötört győztes gólok. Ilyen volt Ojediran Újpest elleni, valamint Dreskovic Vidi elleni találatai. A különlegességüket pedig az adja ennek a két találatnak, hogy a győztes gólokat szerző játékosok meccsmezeit sikerült megkaparintanunk a MatchWornShirt aukciója során: Ojediran meze Csibué lett, Dreskovicsé pedig az enyém. Mindkét mez a falainkon található azóta.
Legnagyobb meglepetés: A csapat összeesése és őszi szereplése
Ebbe a kategóriába most kénytelen vagyok egy negatív dolgot jelölni. Az előző két szezonban abszolút jól szerepelt a csapat, és bár a tavalyi ötödik hely inkább volt csalódás az irreális elvárások miatt, utólag mennyire tudjuk most azt is értékelni: az idei szezonban a nyári edzőváltás után teljesen szétesett a csapat, az őszi szereplés az elmúlt sok-sok év legrosszabb időszakát hozta, és kieső helyen telel a Loki. Ki gondolta volna ezt egy éve…
Legnagyobb csalódás: Srdjan Blagojevic bukása
És kicsit visszautalva az előbbi gondolatmenethez, számomra egyértelműen ez az év csalódása. Azzal tisztában voltam, hogy nem lesz évtizedekig Blagojevics edző Debrecenben, de arra nem gondoltam, hogy alig két év alatt sikerül őt megbuktatni. Továbbra is tartom, hogy bár meginogott a projektje (és mint kiderült sajnos, ő maga volt a projekt), de borzasztóan korai és felelőtlen döntés volt őt két rossz meccs után elküldeni. És ezt bizonyította az azt követő szereplésünk.
Legemlékezetesebb meccs: DVSC – FTC 5-4
Az év végi válogatásunk során debütált új sorozatként ez a kategória, ott pedig már megválasztásra került a december elején lejátszott Fradi elleni meccsünk. Nem is meglepő, nemcsak a kilenc gól miatt, hanem mert többségében szép találatokat szereztünk, ráadásul drámai meccs is volt kiállítással, büntetővel, 3-0-ról leolvadó előnnyel, végül kicsikart bravúros sikerrel. Aprócska fény az őszi szereplésünk során…
Legszínvonalasabb meccs: DVTK – DVSC 5-3
Hasonló találkozó a Fradi ellenihez, és bár itt vereséget szenvedtünk, azért színvonalában ez egy jó összecsapás volt. Bár rengeteg hibát láttunk itt is (mindkét csapattól ráadásul), de talán egy fokkal jobb volt színvonalában a Fradi elleni 5-4-hez képest. Kétgólos DVTK előnyről kapaszkodtunk vissza 2-2-re (ráadásul 2-0-nál tizit is rontottak a hazaiak), majd onnan 4-2-re húzott el a Diósgyőr, és bár egy harmadik gólt lőve még visszajöttünk és volt esély az egyenlítésre, a végén lezárták a hazaiak a meccset.
Legrosszabb meccs: DVSC – Paks 0-5
Sokat nem kellett ezen gondolkodni, még úgy sem, hogy bőven voltak jelöltek ebben a kategóriában (hogy mást ne mondjak, az újpesti 3-0 még nyárról…); a Paks elleni szégyenteljes hazai zakóra sok évig fogunk még emlékezni sajnos. Ez a meccs úgy lett 0-5, hogy lehetett volna 0-8 is. És hihetetlen, de Máté Csaba még ezután is megtarthatta az állását – igaz nem sokáig.
Legjobb hangulat: Nyíregyháza – DVSC 3-2
Ismét egy kis személyes adalék, az idei szezonban ez volt az egyetlen idegenbeli túra, amit bevállaltam. Régóta vártuk már, hogy a rivális Szparival játszhassunk, ráadásul nekik is új stadionjuk lett. Teltház előtt játszottunk, és egy korai góllal vezettünk is, akkor még nem gondoltuk volna, hogy a vége vereség lesz. Ennek ellenére hangulatában nálam ez vitte a prímet idén.
Egyébként a vezető találatunkat sikerült is levideózni, de mérgemben töröltem a felvételt anélkül, hogy mentettem volna. Így marad ez a kis archív Insta-sztory, hogy felidézze a vendégszektor hangulatát.
Legszebb gól: Vajda Botond (FTC)
Az év végi videós válogatásunk során ezt is megválasztottuk: Vajda szólója vitte nálunk idén a prímet. A gól különlegességét az adja, hogy hülyét csinált az ellenfél védelméből, és nagyon éles szögből vágta be. És persze növeli az értékét, hogy mindezt a Fradi ellen mutatta be.
Legnagyobb bohózat: Edzőváltások ősszel
Legjobb játékos: Brandon Domingues
Nehéz volt választani, főleg az őszi szereplés miatt. Viszont Domingues jelenleg szerintem az a játékos, aki kihagyhatatlan a csapatból, és aki nélkül elképzelhetetlen a játékunk. És ez épp most az őszi szezon végére kristályosodott ki. Talán szerepe van az új edzőnek is ebben, de mindenképp kulcsjátékossá nőtte ki magát.
Legrosszabb játékos: Kocsis Dominik
Nagy reményekkel érkezett egy éve, ráadásul nem kevés pénzért. Ehhez képest amit eddig mutatott, az alapján egy fillért nem ért. Sokszor öncélú és flegma, egyetlen skillje a gyorsasága, de abból se sokat láttunk eddig. Egy év alatt sem tudta magát beverekedni a kezdőcsapatba, mindössze 15 NB I-es meccse van (alig 500 perc játékidővel), ez alatt egyetlen gólt szerzett.
Legjobb igazolás: Szűcs Tamás
A nyáron érkezett Dániából az FC Kobenhavntól, és hamar alapemberré vált. De nem csak azért, mert fiatalperces játékos, hanem teljesítményével is kiérdemelte. Bár játéka néha még hullámzó, a mentalitása egyértelműen kiemeli őt a többiek közül. Egyelőre abszolút bevált a hazacsábítása, és remélhetőleg ennél még csak jobb lesz tavasszal.
Legrosszabb igazolás: Victor Braga
Ide azért tudnánk bőséggel jelölni, hiszen jópár igazolásunk besült, de nálam egyértelműen Braga viszi a prímet: egyrészt azért, mert talán a legfontosabb láncszem, Ojediran pótlására jött, másrészt pedig azért, mert ilyen ügyetlen brazil játékost én még nem láttam. Igen, még Charleston és Flavio Pim is forognak a nemlétező sírjukban… Írtam már a teljesítményéről az Újpest meccs után pár hete, idézem saját magamat: „Ez a csávó egy vicc kategória. Nem tudom, hogy mi a szart látott benne az, aki idehozta, de jól átbaszták. Ilyen botlábú brazil játékost ritkán lehet látni, sír nála a labda konkrétan. Egy szimpla labdavezetés is kihívások elé állítja, passzolni pontosan nem tud, helyezkedni még úgy se. Nagyjából semmilyen skillje nincs, amivel kitűnhetne a mezőnyből. Azonnal kivágnám, mint macskát szarni.”
Legnagyobb felfedezett: Vajda Botond
Ő már másfél éve itt van, és 2023-ban is sokat játszott az ősz során, de akkoriban még általában csak egy félidőket, és leginkább azért, hogy termelje a fiatalperceket. Tavaszra viszont kirobbanthatatlan lett a csapatból, és már egyértelműen a teljesítményével vívta ki a játékperceket. Nem véletlen lett az előző szezon NB I-es felfedezettje sem, így egyértelműen vitte a kategóriát nálunk is.
Legrosszabb edzői húzás: Máté Csaba káoszfutballja
Máté Csaba kéthónapos regnálása az elmúlt 20 év Lokijának legpocsékabb időszaka volt, és ezzel mindent el is mondtam. Teljesen kilátástalan, ötlettelen foci, nulla győzelem, temérdek kapott gól és megalázó vereségek. Az, amit szeretett volna megvalósítani, egy Fradi kvalitású csapattal lehet, hogy működik, de itt nagyon nem. És teljesen rugalmatlan illetve önellentmondásos volt a hozzáállása: három-négy meccsen nem működött a beígért támadófoci, ezért célfutballra vált, ami szintén nem működik. KÁOSZ.
Legjobb edzői húzás: El Maestro kirakósa, több játékos magára találása
Máté Csaba utódja ezzel szemben láthatóan igyekezett kiaknázni a csapatban rejlő lehetőségeket. Kezdetben megtalálta Dzsudzsák optimális posztját, ami mindig kulcskérdés, és ami Máté Csabának nem sikerült. Majd mivel a kezdeti célfutballal nem jöttek az eredmények, ezért elkezdte megtanítani a csapattal a saját filozófiáját. Ennek lett eredménye a Fradi elleni siker. Új taktikájában Bárány Donát és Brandon Domingues is fickándoznak, miközben Dzsudzsák is régi önmagát idézi, illetve mintha Szuhodovszki optimális helyét is megtalálta volna.
Legfelháborítóbb eset: Bódi Ádám távozása
Mindkét félhez méltatlan volt az a sárdobálás, ami Bódi nyári távozása után végbement. Bódi esetében mai napig érezni sértettséget, miközben a klub döntését nem igazolta az idő. Ádám pedig húzóembere az NB II-ben feljutásra álló Barcikában, és persze lehet mondani, hogy az NB II más, mint az NB I, de alighanem egy Senagánál többet tudott volna nekünk segíteni az ősszel…
Ez volt 2024 a DVSC szemszögéből. Mivel idén elmarad a megszokott ‘Best of’ adásunk, így mi ezúton kívánunk Loki sikerekben gazdag boldog új évet! Tartsatok velünk 2025-ben is!
