Talán még soha nem volt nyitóforduló előtt ennyi kérdőjel a DVSC körül. Két hónapja az utolsó fordulóban dőlt el, hogy bennmaradtunk, és idén annál mindenképp jobb szezonban bízunk. Jó kérdés, hogy ennek vajon mennyi a realitása? Zalaegerszegre utazott a csapat, ahol olyan 3-3-as döntetlent játszottunk, amiben minden benne volt, ami miatt borzalmas, őrült és csodálatos egyszerre a magyar bajnokság. Nem lennék meglepve, ha ez az első forduló már előre összefoglalta volna nekünk, mire is készüljünk a 25/26-os idényünkben.
Bár az ankéton már elhangzott, de a kezdő alapján is egyértelművé vált, hogy a magyar szabályt és mindenféle más megkötést is be akarunk tartani. A ZTE ellen 9 (!) magyarral álltunk ki, közülük hat végig is játszotta a mérkőzést. Bár Manzanara, Hofmann, Guerrero és Youga is potenciális kezdők lennének, ha nem lennének eltiltottak vagy sérültek, de biztosan figyelni fogunk erre a jövőben is. A fiatalokkal kapcsolatban sem volt mellébeszélés. Bár a kezdőcsapatban az ifik közül még nem avattunk újoncot, de 30 percet kapott a 20 éves Gordic, 20 percet a 18 éves Tercza Gergő, 10 percet pedig a szintén 18 éves Regenyei Gergő is – és nem is vallottak kudarcot, sőt!
Kezdőcsapat: Varga – Dacosta, Mejías, Lang, Vajda – Szűcs, Batik, Dzsudzsák – Kocsis, Bárány, Szuhodovszki
TÁMADÁS: Az, hogy mit akarunk támadásban játszani, számomra még mindig szinte teljes homály. A meccs elején inkább tűnt ez 4-3-3-nak, ahol Bárányt két oldalról Szuhodovszki és Kocsis segítené, aztán ez hamar átfordult egy olyan 4-2-3-1-be, ahol az egyik szélső mindig belép Bárány mellé, míg egy középső középpályás előrébb megy, így hirtelen máris egy féloldalas 4-3-1-2-vé alakítva a felállást. Az utolsó fél órában viszont a 4-1-4-1motívumait véltem felfedezni, ahol a szűrő Batik az összekötő kapocs a védelem és a középpálya között. Ez egyrészt kicsit káoszosnak tűnik, másrészt egy sokkal rugalmasabb szemlélet, ami bár jól hangozhat, hisz nehezebb kiismerni és ellene játszani (khm, khmm Blagojevic-taktika), az automatizmusok kialakítása mégis közel lehetetlen kategória (legalábbis 1 hónap alatt biztosan), ami miatt egyelőre több ki nem kényszerített hibánk, rontott passzunk és megmagyarázhatatlan helyezkedésünk volt, mint egy átlagos NB III-as csapat meccsén.
VÉDEKEZÉS: Az összképen némileg javított, hogy egy szegmensben kimondottan jól szerepeltünk: a labdavesztés utáni letámadást kiválóan hajtottuk végre. Már az ellenfél térfelén olyan nyomás alá helyeztük a ZTE játékosait, ami végül két gólt is eredményezett: Dzsudzsák bombája előtt megakadályoztuk vele a ZTE támadását, és már a térfelükön labdát szereztünk, Bárány pedig Gundel-Takács elképesztő hibáját használta ki. Az óriási gond akkor jött, ha a ZTE mégis átjutott a letámadáson. Ha Batik hibázott (márpedig hibázott, nem is keveset), akkor a ZTE villámgyors játékosai úgy jöttek át rajtunk mint kés a vajon, a kezdőnk két idegenlégiósa, Mejías és Dacosta pedig e meccs alapján szerintem bármi másra alkalmasabbak lennének, mint futballistáknak. Az esetek többségében azt sem tudták, merre van a labda meg a kapu, a Loki legrosszabb védőinek emlékképe kezdett el felderengeni bennem, mintha ismét Charleston meg Sana Gomes szaladgálna, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek, de mindhiába. Hiába Regenyei (csatárposztra!) és Tercza állt be Mejías és Dacosta helyére, utána mégis jóval stabilabbnak éreztem a csapatot.
ESEMÉNYEK: Vegyük sorra az eseményeket, mert akadt belőle bőven. A meccs elején egy ajtó-ablak ziccert lőtt 20 méterrel mellé a ZTE játékosa. Az első 15 percben négy alkalommal is ápolás miatt állt a játék, majd ez az egész meccsre is jellemző volt, a ZTE sorra veszítette el az embereit, mi pedig örülhettünk, hogy a félidő végén nem állították ki Szuhodovszkit: bár a fejet talált rúgásért talán túlzó lett volna az egyből piros, az álmoskönyvek szerint nem túl szerencsés, ha sárgával a birtokodban letalpalod az ellenfelet. Káprály nem vette észre szerencsére. A 23. percben teljes összeomlás jött: Batik tojt rá, hogy 40 méteren át egyedül vezetik a védelemre a labdát, Mejías miután megakadályozta, hogy Lang szereljen, bár elsodorta a labdát, aztán nem találta, hogy hová lett, Dacosta közben ácsorgásból kapott jelest, a Varga mellett elgurított labda fölött pedig Vajda rúgott irgalmatlan luftot. A bekapott gólt követően sem lettünk jobbak, egy Szűcs távoli lövésen kívül semmi érdemlegeset nem csináltunk, ha pedig ritkán eljutottunk a hazai kapu előterébe, csak – elég gyenge – beadásokra futotta.
A 42. percben aztán elég komikus jelenetsor után Vajdát rúgták meg a tizenhatoson belül, a tizenegyeshez viszont nem a csapatkapitányunk állt oda, hanem Bárány. Egyből felrémlett a Fradi elleni MK meccs, ahol Dzsudzsák szintén átengedte neki a rúgást, és ő kihagyta (jelenlegi kapusunk, Varga Ádám védte a tizijét), de a kipattanóból azért eredményes volt. A történelem sajnos részben ismételte önmagát, Bárány gyatra lövését ugyanis Gundel-Takács simán megfogta. Egy percre rá viszont Dzsudzsákot nem támadták meg időben, ő pedig fénykorát idéző brutális bombát csavarintott a ZTE kapujába jó 28 méterről! A hatperces hosszabbítás viszont sajnos tartogatott még gólt, az 51. percben (!) a középpályán ismét gyorsan átjutva könnyedén ugratták ki Joao Victort, aki ismét előnyhöz juttatta a zalaegerszegieket. Vajda sajnos beragadt, Mejías pedig nem jól helyezkedett, az ilyen hibák pedig megbosszulják magukat.
A második félidőt csere és bármilyen más típusú változtatás nélkül folytattuk, a ZTE-nek pedig minden lehetősége meg volt rá, hogy könnyed győzelmet arasson felettünk, de a kulcsszituációkban olyan hibákat követtek el, amiket sikerült kihasználnunk. Az 55. percben szabadrúgásból a felső lécet találták el, az 57. percben Varga mutatta be a meccs védését Skribek lövésénél. Az 59. percben Csóka hagyta ki a meccs helyzetét, 1 méterről ugyanis nem a kapuba, hanem Varga kezébe passzolta a labdát. Úgyhogy a 3-1 vagy a 4-1 helyett maradt a 2-1, a letámadásunk pedig végre célt ért, Gundel-Takács passzolta oda a labdát Báránynak, aki 11 méterről köszönte az üres kaput és egyenlített. Na, erről meg a Bozovic-Coulibaly páros jutott eszembe, durva, hogy már 12 év telt el azóta a Videoton-DVSC találkozó óta.
Az egyenlítésnek ezúttal is csak pár percig örülhettünk, Mejías és Dacosta között ugyanis kiugratták Papp Csongort, akit így Langnak kellett követnie, Batik pedig hajszálnyival lemaradt Skribekről, aki hiába 16 centivel kisebb védőnknél, gólt fejelt. Gólhátrányban az utolsó 20 percre több kockázatot vállaltunk, ami végül a 89. percben kifizetődött, Vajda mesteri beadásából Bárány csukafejessel egyenlített! Egy pillanatra Kerekes Hajduk ellni csukafejesét láttam magam előtt, de az utolsó 6 perc még ígért izgalmakat. Nuno Campost, a ZTE újdonsült edzőjét állították ki reklamálásért, Bárány meg majdnem még egy gólt szerzett, de a ZTE is hajtott a győzelemért. Az eredmény azonban már nem változott. Sikerült megszerezni egy pontot, aminek különösen nagy jelentősége lehet, ha ismét a ZTE-vel kell majd versenyt futnunk a szezonban. Pont, pont, pont. Ez volt a minimális cél, és sikerült, három gólt is lőve, de tizit kihagyva, és közben három gólt kapva, meg számos lehetőséget adva ellenfelünknek.
JÁTÉKOSOK: Már rég volt, hogy a játékosokat egyesével véleményeztük, de most úgy érzem, pár szót mindenki érdemel. Vargának volt egy hatalmas védése, a gólokról egyébként nem tehetett. Magabiztosabbnak tűnt mint tavasszal Pálfi és Gonda együttvéve, továbbra is jó igazolásnak tartom. Dacosta és Mejías már elég kritikát kapott, nem akarom ismételni magam, remélem több ilyen gyenge meccsük nem lesz. Lang sem fogott ki jó napot, rajta érződött legjobban, hogy nem tudja, pontosan mihez is kellene alkalmazkodnia. Vajda volt az első félidő legjobbja nálam, bár sokat ront az összképen a luftja és a beragadása a 2. gólnál. A második félidőben stabilabb lett a játéka, támadásban pedig rengeteget tett hozzá a csapathoz, a meccs végi gólpassza pedig mestermű volt. Batikot többet nem szívesen látom védekező középpályásként. Súlytalan, lassú, pontatlan volt. Szűcs sem fogott ki jó napot, rajta ugyanazt a bizonytalanságot éreztem, amit Langon is: „pontosan mit is csinálunk mi itt?” Dzsudzsákra egy rossz szavam nem lehet, voltak jó beadásai, egy páratlan bombagólja, és egyáltalán nem lógott ki a csapatból, viszont a fáradtság rajta érződik legjobban, ami ebben a letámadós rendszerben még jobban kiütközik. Boldog vagyok, hogy láthattam még tőle ilyen fantasztikus gólt! Bárány kihagyott egy tizit és az első félidőben totál el volt tűnve, de végül nem lett belőle „fekete bárány”, a második félidőben, főleg Gordic beállása és Kocsis lecserélése után elkezdett használható labdákat kapni és szerzett két gólt, amivel jelenleg holtversenyben vezeti is az NB I góllövőlistáját. 🙂 Na és akkor jöjjön a két citromdíjas. Amit lehet, hogy inkább Dacosta és Mejías érdemelnének meg (oh, az meg van, hogy ment a játék, amikor Mejías fogta magát és lesétált a pálya szélére, mert azt hitte, már lecseréltük?), de mindkettőn több igyekezetet és még mindig több hasznos megoldást láttam (Dacosta végül is gólpasszt adott Dzsudzsinak!), mint a Kocsis-Szuhodovszki párostól. Utóbbi közel volt hozzá, hogy kiállítsák, 2-3 szép passzon kívül totál haszontalan volt, előbbi meg… Se jó lövés, se jó cselezés, se jó passz. A cserék közül Bermejo egyszer kilőtte a labdát a stadionból, Szécsi ugyanazt hozta, amit szokott, Gordicnak meg akadtak rossz passzai, de legalább ugyanennyi szép megmozdulása is. Jól szállt be rajta kívül Regenyei és Tercza is, nem tűntek újoncnak, nagy bizalmam van bennük!
Ki a meccs legjobbja? A két gólt szerző, de tizenegyest kihagyó Bárány? A bombagólos, de hamar elfáradó Dzsudzsák? A védekezésben többször hibázó, de kulcspillanatokban kiemelkedőt alakító Vajda? Esetleg az a Varga, aki meccsben tartotta a Lokit, de azért mégis kapott 3 gólt? Ne tudjátok meg, hogy mennyire örülök neki, hogy ezt most nem nekem kell eldöntenem, hanem a ti szavazataitokon múlik minden!
Igazi roncsderbi volt ez, ahol bár a semleges nézők jól szórakozhattak, mi meg végül is örülhettünk az eredménynek, de a mutatott játék a sok gól ellenére (vagy talán éppen azért) kimondottan pocsék volt – legalábbis ami minket illet. A góljainkat egyéni villanásokból szereztük, amiben Bárány, Vajda és Dzsudzsák jártak az élen, a tizenegyesen kívül nagy helyzetünk nem is nagyon volt. A lefújás pillanatában azért ki kellett fújnom magam, igazi hullámvasutazás volt ez, és remélem, ennél csak jobb teljesítményt fogunk látni egyénileg és csapatként is, különben a nyugodtabb idény iránti vágyunkról hamar le kell majd mondanunk. Azt hittem, a találkozó végén okosabb leszek a csapat megítélését illetően, de Dzsudzsák meccs utáni nyilatkozatából idézve: „Hát egy teljes fekete folt ez az egész szezon.” Most viszont szerintem inkább félig teli a pohár mint félig üres, végül az utolsó percekben sikerült pontot menteni és látok pozitív jeleket, remélem erre támaszkodva tud a csapat is majd előrébb lépni. Azzal zárom ezt a szokatlanul hosszú összefoglalóm, amit Navarro nyilatkozott: „büszke vagyok a csapatra, mert háromszor is visszajöttünk vesztett állásból.„
Hajrá, Loki!
Csibu
Borítókép: nemzetisport.hu
