1998 óta nem fordult elő az, ami a szombati találkozón: a DVSC és a DVTK összecsapásának végeredménye gól nélküli döntetlen lett. A 0-0 előzetesen elfogadható, sőt, a Diósgyőr Fradi elleni játékát látva megbecsülendő eredménynek tűnt, a dominanciánkat, szép játékunkat, kapufánkat és érett játékunkat látva viszont mégis hiányérzetünk lehetett a lefújást követően.
A csapatunkban nem történt sok változás, Szécsi helyét Dacosta foglalta el, hiszen Acolatse oldalán nagy iramot kell diktálnia a védőknek. Mivel Hofmann továbbra sem volt még a kispadon sem, összeállt a Mejías, Lang, Guerrero védelem Varga előtt. A középpálya és támadósor ezúttal is a Youga, Kocsis, Dzsudzsák, Szűcs, Bermejo, Bárány hatosból állt. Bermejo kezdetése számomra továbbra is rejtély, luxusnak tűnik padoztatni egy Vajda-Komáromi duót és kezdetni egy olyan srácot, aki az eddigi öt pályára lépése során semmit nem mutatott.
Ez az az a mérkőzés, amit viszonylag könnyű összefoglalni. Míg az első 15 percben mutatott életjeleket a Diósgyőr (volt egy veszélyes közeli és távoli lövésük is), onnantól kezdve természetessé vált, hogy minden játékos az ellenfél térfelén van, mi támadunk, mi irányítunk, a DVTK pedig betolva a buszt védekezik és bízik a kontrákban. Még egyszer, mert még mindig nem hiszem el: hazai pályán, a tavalyi hatodik helyezett, aki jelenleg 1 pontra van a kiesőzónától, az egész meccset végigvédekezi és látványosan húzza az időt, hogy valahogy begyűjtsön ellenünk 1 pontot. Érthetetlen számomra, engem fordított helyzetben biztos, hogy minimum bosszantana.
Persze, ha azt nézzük, bejött a számításuk. Amikor eljutottunk a kapuig, Sentic vagy a kapufa hárított. Valahogy a kétes szitukat is megúszták, legalábbis Csonka Bence látványosan nem akart semmilyen kétes szituációban döntést hozni. Gera kiüti az első percekben Szűcsöt, letalpalja a második félidőben Kocsist, majd páros lábbal rácsúszik Dzsudzsák bokájára? Mehet tovább. Dacosta gyanús körülmények között elesik a tizenhatoson belül? Mehet tovább. Bermejo megcsúsztat egy indítást, majd elesik egy becsúszó lábban? Mehet tovább. Gera széttalpalja Dacosta térdét? Szabadrúgás a Diósgyőrnek! Dzsudzsák szabadrúgása két felugró diósgyőri nem leszorított kezéhez is hozzáér a tizenhatoson belül? Mehet tovább. Szuhodovszkit letalpalja Vallejo? Mehet tovább. Az ötperces hosszabbításból kettő percig ápolás, egy percig meg egy szöglettel való időhúzás történik? Sebaj, 95:00-nál azonnali lefújás, mikor épp támadunk.
Igen, ezután a Diósgyőr jött szabadrúgással.
Csonka szerint itt még csak szabálytalanság sem történt, később csak azért fújt a sípjába, hogy lehessen ápolni
Hogy a VAR merre jár ilyenkor, hogy ezekben a kétes szitukban miért nem kapunk normális visszajátszásokat az M4-től? Az MLSZ-t ez nem érdekli, lényeg, hogy a szurkolókat vegzálhassák és agyonbüntethessék a csapatokat. A stadion bejáratánál kaptunk teljes motozást előbb a készenléti rendőrségtől, majd a szervezőktől is, hiszen ma Magyarországon aki focimeccsre jár, az mind bűnözőként van kezelve. A legviccesebb az egészben, hogy mindez talán az egész magyar labdarúgás legbarátságosabb mérkőzésén, hiszen a két tábor baráti viszonyt ápol egymással, a meccs után pedig mi is tök nyugodtan ültünk be Loki mezben Miskolc egyik központi hamburgerezőjébe miskolci barátainkkal.
Visszatérve a meccsre, egy-két távoli lövésen kívül nem tudta veszélyeztetni a kapunkat a Diósgyőr, mi viszont a betömörülő védekezés miatt nem tudtunk igazán jó távoli lövéseket elereszteni. Úgyhogy két módszert igyekeztünk alkalmazni. Az egyik a szélsőinkhez való labdamegjátszás, onnan pedig a beadások a kapu elé, de ez ma – főleg a bal oldalon – látványosan nem ment. Bár gyakran eljutott a labda a szélsőkhöz, a beadások (mindegy, hogy akcióból, vagy pontrúgásból) pontatlanok voltak, Bárányt csak egy-kétszer sikerült megtalálni – bár olyankor az gólhelyzetet is jelentett. A másik fegyverünk a mélységi bemozgás és kiugratás volt. Igyekeztünk feltölteni a középpályát és onnan kiugratni Bárányt, Kocsist és Bermejot. Hoztam is rá pár példát azokból, ahol ez sikerült, a negyedik esetben például ez a Youga indítás előzte meg Kocsis kapufáját.
Bár sokan azt mondják, hogy ez volt a legjobb meccsünk a szezonban, ezzel nem biztos, hogy egyetértek, azt hamarabb mondanám az MTK vagy a Felcsút elleni győzelmekre. Viszont kicsit csavarva ezen a megállapításon, azt már elfogadom, sőt, állítom, hogy ez volt az eddigi legtudatosabb mérkőzésünk. Végre nem csak egy-egy szituációban, hanem a mérkőzés egészén látszott, hogy mi Navarro elképzelése, és meg volt az a stratégia, amivel megnyerhetjük a mérkőzést. Az, hogy ez végül elmaradt, benne van a fociban; mert játékvezetői furcsaságok ide, vagy oda, elsősorban magunkat (vagy épp a DVTK védekező felfogását) okolhatjuk, hogy a helyzeteinkből nem szereztünk gólt. Ami összejött a végén a Kisvárda ellen, az most nem, nincs ezzel semmi baj.
Furcsának tűnhet, de a játékosaink közül most senkit nem tudok negatív figuraként elővenni. Még nemezisemet, Bermejot sem, akinek volt szép kiugratása, kiugrása, távoli lövései. Sőt, a másik kérdőjeles játékosunkat, Dacostát egyenesen a meccs legjobbjának éreztem. Jó volt az összjátéka Kocsissal és levette a pályáról Acolatset. Ha már Kocsis, tényleg durva, hogy egy éve nem szerzett gólt, pedig most pár hét alatt 3 kapufát is összehozott, ebből ha a Nyíregyháza és a DVTK elleni ha bemegy, az konkrétan pontokat érhetett volna és ő lett volna a meccsek hőse. Most is durván sokat robotolt, harcolt, csak dicsérni tudom őt is, ahogy Szűcs Tomit is, a csapat motorját, vagy a végig aktív és szinte átjátszhatatlan Yougát. De döntsétek el ti, kik voltak a legjobbak!
Jövő héten fogadjuk az ETO-t, ha pedig ilyen érett és tudatos játékot nyújtunk ellenük is, lehet keresnivalónk a tavalyi meglepetéscsapat ellen. Addig még jön egy vlogunk is a mérkőzésről, no meg egy hétfői Hamis Kilences, a mobilom hátterének meg beállítom a tabellát. Olyan jó ránézni!
Csibu
Borítókép: dvsc.hu
