Az elmúlt hetek kevésbé jól sikerült meccsei után kifejezetten fontos volt, hogy nyerni tudjunk a sereghajtó Kazincbarcika otthonában. A Loki kapcsán viszont az elmúlt években megtanulhattuk, hogy egyáltalán nem evidens a győzelem az ilyen típusú mérkőzéseken. Ezért is örülhetünk igazán annak, ahogyan végül az események alakultak…
A Kazincbarcika elleni kezdőcsapatot látva párszor összeszorult a gyomrom, különösen Batik nevét olvasva, aki számomra az elmúlt hetekben (hónapokban, években) nem igazán bizonyította, hogy rászolgált a bérelt helyre a kezdőben. Ezt leszámítva olyan sok meglepetést nem tartogatott az összeállítás.
Mint ahogy az összecsapás sem: alapvetően kicsit lagymatag játékkal is dominálni tudtunk, bár a „hazaiak” is próbálkoztak időnként, nem túl sok sikerrel. Aztán a 22. percben – némileg a semmiből – megszereztük a vezetést: Gordic lőtte szépen kapásból a hálóba az elé pattanó labdát. Nem sokkal később növelhettük volna az előnyünket, azonban előbb Kocsis Dominik maradt le a centerezésről, majd Bárány ugyan a hálóba talált, de lesről. Mindent egybevetve megérdemelt előnnyel mehetett a csapat az öltözőbe.
A fordulás után a Kazincbarcika próbált visszajönni a meccsbe, és a 2. játékrész elején egész sokat volt náluk a labda. Aztán viszont fokozatosan visszavettük az irányítást, és a 61. percben úgy tűnt, még megnyugtatóbb helyzetbe kerülhetünk, miután Kocsis Dominik szépen lőtte ki a hosszú alsót Dzsudzsák kiugratása után. Videózás után kiderült azonban, hogy Bárány kezére pattant ezt megelőzően a labda, így másodjára is annullálták a 2:0-át jelentő találatunkat. 7 perccel később aztán már nem volt kegyelem: Dzsudzsák szögletét Gordic csúsztatta meg, Bárány pedig közelről a kapuba fejelt. Innentől már nagy izgalmak nem történtek, három említésre méltó eseménytől eltekintve: először Dzsudzsák biztosította be a győzelmet egy okos szabadrúgásgóllal (ami egyébként elég nagy potyagól volt), majd a csereként beálló Camarasa lőtt fölé ajtó-ablak helyzetben, végezetül Erdélyi dolgozott meg egy elképesztő védéssel azért, hogy összejöjjön a clean sheet.
A játékosok közül egyértelműen kiemelendő a 3 gólszerzőnk; Gordic, Bárány és Dzsudzsák. Mellettük nekem tetszett Kocsis és Erdélyi játéka is.
Záró gondolatok:
Minimál játék, minimál összefoglaló. Néha ugyanakkor nincs szükség többre. Nekünk ezen a mérkőzésen nem azt kellett bizonyítanunk, hogy jobb csapat vagyunk, és nem is itt tudtuk megmutatni, mi a csapat „plafonja”; egyszerűen csak be kellett húzni magabiztosan a győzelmet, annyi energiát beletéve a találkozóba, amennyi ehhez szükséges. Ezt a feladatot pedig hibátlanul abszolválta a csapat, ami az elmúlt hetek – olykor fájó – pontvesztései után nagyon fontos volt.
Nem lefociztuk tehát ellenfelünket a pályáról, hanem csak lefocizgattuk, de az elmúlt évek után – khmm, Kaposvár – ezt is tudni kell értékelni. Ez az idei csapat (szubjektív véleményem szerint egy-két játékosunktól eltekintve) nagyon szerethető és szimpatikus, látszik az egyéni és csapatszintű fejlődés, ráadásul mindez eredményekkel is párosul (tudom, ismétlem magam, de ezt szívesen ismételgetem). Jövő héten sokkal nehezebb dolgunk lesz a jó formában lévő Nyíregyháza ellen, de éppen amiatt is fontos ez a mostani magabiztos siker, mert kellő nyugalmat adhat az előttünk álló mérkőzésekhez. Főleg úgy, hogy a Paks és a PAFC folyamatos lejtmenetét kihasználva mostanra megváltoztak az üldözőink, a Kisvárda és a ZTE pedig folyamatosan jön is fel, egyre közelebb a dobogóhoz. Kellenek tehát a komolyabb teljesítmények is majd az elkövetkezendő hetekben, ha meg akarjuk őrizni a mostani pozíciónkat; addig viszont örüljünk minden ilyen sima győzelemnek.
Hajrá, Loki!
Enderson
