LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Tíz éve már…

Komoly mérföldkőhöz érkezett oldalunk a történelme során, ma ünneplejük ugyanis a jubileumi tizedik születésnapunkat. Tíz év alatt rengeteg jó és rossz dolog történt mind a DVSC életében, mind pedig velünk. Ünnepeltünk bajnoki címeket, dobogós helyezéseket, szurkoltunk a bennmaradás miatt, nyárin pedig átéltük az NB I-ből való kiesést is. Számos felemelő és nehéz pillanat is akadt az oldal története során, miközben folyamatosan fejlődött, változott, átalakult. Akadt olyan pillanat, amikor átértékeltük a szerepünket, és közel voltunk ahhoz is, hogy ezt a születésnapot már ne tudjuk megünnepelni. Készültünk azonban nektek meglepetésekkel a születésnapunk alkalmából, így térjünk is rá a lényegre!

Talán mindenki tisztában van vele, hogy az oldal annak idején a Népsport felületén jött létre, amikor a blogolás a virágkorát élte – szinte nem volt olyan magyar klub, amelynek ne lett volna blogja az akkori Népsporton. Lassan öt éve már, hogy önálló utakon járunk, és leváltunk az NS-ről. A törzsolvasók azt is tudják, hogy az oldalt nem a jelenlegi szerkesztőgárda tagjai alapították. Ezért arra gondoltunk, hogy a jubileum alkalmából az oldal alapítóját, Látenst kérdezzük meg az egykori LokiBlog alapításának körülményeiről, a korai évekről, és persze a csapat jelenlegi helyzetéről is!

– Tíz éve alapítottad a blogot. Hogyan született meg az ötlet a fejedben, hogy blogolni kezdj kedvenc csapatodról?

– Nagy rajongója voltam a 2007-ben indult NST blognak, s amikor láttam, hogy a Nemzeti Sport blogoldalán elindul valami forradalmi a srácok gondozásában, akkor részese akartam lenni. Amúgyis tele voltam gondolatokkal a csapatot és a klubot illetően, ami nagyon kikívánkozott belőlem. Az a platform pedig kiváló lehetőséget kínált arra, hogy már az elejétől ne az íróasztal fiókjának kelljen írni. A végső lökést az adta, mikor kiderült 2-3 héttel az indulás után, hogy nincs még aki a Lokit vinné. Ezt pedig mégsem hagyhattam. 🙂

– Az első két év a növekedésről és a blog megismertetéséről szólt. Volt-e bármilyen nehézség, amibe ütköztél a kezdetek során?

– A kívánatos stílusra való rátalálás volt az első kihívás, másrészt biztosítani az erőforrást ahhoz a sokszínű tartalomhoz, amivel már fel tudjuk kelteni és képesek vagyunk fent is tartani az érdeklődést, amitől ez a műfaj betölti a rendeltetését. Gondot jelentett még az általam elvárt színvonalú vizuális megjelenés elérése, ami tovább tartott a tervezettnél. Emiatt sokat rágódtam a kezdeti időszakban.

– Volt bármiféle visszhangja a klubnál akkoriban, hogy elindult egy ilyen oldal? Arra gondolunk, hogy kaptál-e bármiféle visszajelzést akár a játékosoktól, akár a menedzsmenttől.

– A klubnál tudtommal nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget az elején. Úgy 4-5 hónap elteltével kaptam az első fülest, hogy vannak többen, akik olvassák a klubnál. Majd váratlanul jött egy felkérés Daniellától (a hivatalos honlap akkori szerkesztője), hogy írjak a hivatalos oldalra cikkeket. Ígéretesen alakult minden, de miután ott befejeztem a munkát élethelyzeti változások miatt, megváltozott valami, de akkor még nem drasztikusan. Én mindig törekedtem arra, hogy olyan hangnemet üssünk meg, ami senkiből nem vált ki haragot vagy gyűlöletet. Valahogy nem tudták ezt sosem a helyén kezelni, gyanakvás és irigység is övezte, de a végkifejletet inkább nem kommentálnám, mert nem ismerem a részleteket, s nem voltam aktív részese. Nem tudjuk meghaladni ezt a szurkoló ne pofázzon bele hozzáállást, hiába alkotják fontos láncszemét a top bajnokságokban is a profi klubműködésnek olyanok is, akik nem voltak soha profi labdarúgók. Egyszer talán ez is egyensúlyi állapotba kerül.

– Már több, mint négy éve nem írsz cikkeket az oldalra, mi miatt hagytad abba a bloggerkedést?

– Nem jutott már rá annyi időm, hogy jó színvonalon, s egyúttal élvezettel írjak. Máshogy viszont nincs értelme. S nem mellékesen azt láttam, hogy jó kezekben lesz a blog, így könnyebb volt. Nem is kellett csalatkoznom, amit ezúton is köszönök nektek! Olyan magasságokba repítettétek ezt a kezdeményezést, amit álmodni se mertem anno, nagyszerű érzés látni.

A bloggercsapat a 2013-as kupadöntőn – Látens, bertalandavid, Balage

– Követed még ettől függetlenül a csapattal kapcsolatos dolgokat?

– A csapat iránti rajongás természetesen megmaradt. A napom Loki-hírekre szomjazva indul, s ez így marad, amíg élek.

– A nyáron jelentős változásokon esett át a klub, hogyan élted meg a kiesést és mit szólsz a tulajdonosváltáshoz?

– Nagyon nehezen. Bármennyire is mondogattam a szezon finiséhez közeledve, hogy a kiesés a kiutat jelentheti a kilátástalan vergődésből, amikor oda kerül a sor félre teszel minden bosszúságot. A Paks elleni meccs után hosszú percekig ültem letaglózva, nagyon rég éreztem ilyen szomorúságot. Ciki, hogy kiestünk, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Ám enélkül valószínűleg nem lett volna bátorsága meglépni az illetékeseknek az elkerülhetetlent. Minden korszaknak menthetetlenül vége szakad, mindenki jobban járt volna, ha ez hamarabb bekövetkezik. Az öröm mellett a megkönnyebbülés szóval jellemezném a változást.

– Mit gondolsz, az új vezetőséggel és a deklarált új szemlélettel van-e esély arra középtávon, hogy a Ferencvároshoz (vagy egy 2012-es cikkben példaként említett Viktoria Plzenhez) hasonlóan nemzetközi szinten is versenyképes csapatunk legyen?

– Nehéz kérdés. Az utánpótlás képzésünk nem elég jó, így jelentősen növelni kell hozzá a büdzsét. Jelen gazdasági körülmények között először is egy fenntartható működési modellt kell kialakítani, ami egy pénzügyi kritérium. Ez biztosítja a koncepciózus, építkező játékospiaci mozgásokat annak bértömeg vonzatával. Ezzel kapcsolatban határozottan optimista vagyok, ennek vannak is jelei, de a töretlenséghez szerintem alapvetés az azonnali visszajutás. Utána következik egy roppant kiszámíthatatlan, döntően sportszakmai szakasz, amikor számottevő haszonnal kell zárni legalább 3-4 játékos tranzakciót, illetve kinevelni 1-2 nemzetközi szinten is piacképes focistát, s ezt a pozitív szaldót éleslátással visszaforgatni a csapatba. Innentől beszélhetünk arról, hogy helyzet van. Tőzsér sportigazgatói kinevezése szerintem kiváló döntés, s erősebb a szakmai kompetencia mint a korábbi 3-4 évben. Végső soron a célokat teljesítő, eredményes első két év kulcsfontosságú megítélésem szerint, mivel megfelelő hátszél nélkül nem reális ilyenről álmodni a honi klubfutballban. A politika meg vonzódik a jól elbeszélhető sikersztorikhoz.


Feltesszük kevés olyan olvasó van, aki a kezdetek kezdete óta követi a blogot és emlékszik az oldal összes kinézetére. A tíz év alatt számos dizájnváltáson és egy költözésen is átestünk, így jöjjön most egy kis múltidéző, avagy retro LokomtívBlog. Így nézett ki az oldalunk az elmúlt tíz év során!

A kezdetek, avagy így nézett ki az oldalunk a létrehozásakor a Népsport felületén. Volt honnan fejlődni. 🙂

Némi finomhangolás után 2011-re már emészthető kinézete lett az oldalnak.

Újabb fejlesztéseknek hála 2012-ben olyan kinézete lett az oldalnak, ami már hosszabb távon is elfogadható volt.

Ez volt az első olyan dizájn, amit már a jelenlegi szerkesztőbrigád egy része készített, 2015-ben.

2016-ban költöznünk kellett, a saját tárhelyünkhöz már komolyabb dizájn is társult.

A jelenlegi kinézetét 2018-ban kapta meg oldalunk, ezt követően már csak a névváltás következett.


Végezetül pedig készítettünk egy timeline-t, amibe a legfontosabb mérföldköveket szedtük egy csokorba. A lista még hosszabb is lehetne, szerencsére akadtak bőven emlékezetes momentumok az elmúlt tíz év során.

Ezúton is szeretnénk megköszönni nektek, hogy ennyi év után is kitartotok mellettünk, hiszen az olvasóink nélkül nem lenne értelme csinálnunk ezt az egészet a szabadidőnkben. Átmeneti időszakot él meg a csapat, és mi is egyaránt, amire mér rátesz egy lapáttal a jelenlegi Covid-helyzet is. Remélhetőleg jövő ilyenkor újult erővel, a régi életünket visszakapva, a lelátón szurkolva ünnepelhetünk majd – a csapatot az NB I-es sikerei miatt, magunkat pedig a 11. születésnapunk alkalmából!
Mindörökké hajrá Debrecen!