LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Egyetlen dolgunk lett volna: nem kikapni

Két hét szünet és egy új edző, Carrillo kinevezése után vágtunk neki az újpesti túrának, ami megint egy igazi “hatpontos” kiesési rangadó volt. A tökutolsó Újpest ellen fontos lett volna nem kikapni. Talán fontosabb, mint győzni (az amúgy se nagyon gyakori Újpesten, 52 nekifutásból 4-szer sikerült). Csakúgy, mint két körrel ezelőtt az MTK ellen. Vagy mint a ZTE ellen kellett volna itthon. Vereséggel ugyanis magunkra húzzuk a lilákat, nem mellesleg a riválisok pontszerzései miatt könnyen ismét a kiesőhelyek egyikén találhatjuk magunkat. A feladat nem sikerült, ráadásul nagyon rosszul nézett ki, amit ma a pályára letettünk.

A meccs előtti nyilatkozatokból már sejteni lehetett, hogy újfajta hadrenddel készült a csapat Carrillo kezei alatt, de kellett azért pár perc, mire leesett, hogy mit is játszunk pontosan. Én a tv-ből 4-3-3-nak láttam leginkább, amit a helyszínen szurkoló Lucas-Enderson páros is megerősített. De gyakran alakult ez át 4-5-1-é vagy 4-4-2-vé. A meccs egész ígéretesen indult, az első 10 percben többször is eljutottunk a lilák kapujáig, szögleteket rúghattunk. Aztán inkább a mi térfelünkre tevődött át a játék, szerintem iszonyú pontatlanul és kapkodva játszottunk, ráadásul a védekezésünk sem nézett ki jól, túl könnyen szaladtak át a középpályánkon, a széleken meg tök simán megbontottak minket, főleg Ferenczi oldalán (hol máshol). Pont egy ilyen után kaptunk a gólt a 20 percben: egy jobbszélről fellőtt labdánál Mitrovic tök üresen kapta a labdát Ferenczi helyén (aki érthetetlen helyen kolbászolt, méterekkel a pozíciójától), és ahelyett, hogy próbálta volna egy sprinttel legalább zavarni az újpestit, kényelmesen elkezdett befelé kocogni. Mire észbe kapott és kiváltott a szélre, már érkezett is a lapos beadás, középen Beridze átvette a labdát egy csellel, Deslandes felszabadítási kísérletébe pedig beleblokkolt, az elé pattanó labdát pedig bevágta a hosszúba. Kicsit hasonlított az MTK ellen bekapott gólra, ott is hasonlóan szétszórt volt a védekezésünk mind szélen, mind középen.

A bekapott gól után gyorsan jött az egyenlítés, egy szöglet után Deslandes fejesét védte bravúrral Banai, de a visszajátszások után látszott, hogy Csongvai belekapott kézzel a labdába, így jöhetett a jogosan megítélt büntető, amit Dzsudzsák gólra is váltott. A fordulat azonban ezután jött, Varga felvágta Katonát 40 méterre a kapunktól, ám Erdős kivárt, és a labdát megkapó Koné befordult Nikolics mellett, aki utolsó védőként lerántotta őt. A szabálytalanságnak semmi értelme nem volt, mert a gyorsan guruló labda Gróf kezében landolt volna, így viszont villant a piros. A megbomló védelmet Baráthtal próbálta pótolni Carrillo, ennek Sós Bence lett az áldozata. Az első félidőt még ki tudtuk így bekkelni, de nem sok jóval kecsegtetett a folytatás.

Tőzsér Dani a héten több nyilatkozatában is nehezményezte, hogy az ő neve mindig csak akkor kerül elő, ha valami negatív dolog történik, és sosem köszöntek meg neki semmit. Úgyhogy ezúton szeretnénk gratulálni, hogy ilyen minőségi légióst sikerült igazolni nyáron a védelmünkbe akinek nem Filipovic az ügynöke!

A második félidőre nem értem, hogy milyen felfogásban jött ki a csapat. Mit gondoltunk, hogy 45 percet kibekkelünk mélyen a kapunk elé tömörülve, nulla csatárt fennhagyva? Mert gyakorlatilag az történt, hogy a négy védő előtt Varga Józsi szűrt, majd egy újabb négyes láncot alkotva a Németh – Dzsudzsák – Bódi – Ugrai sorral zártuk a területet a kapunktól 40 méterre. Elöl senki, az újpesti labdakihozatalokat nem zavarta senki és semmi, a labdás játékost csak a félpályánk felénél igyekeztünk megtámadni. Labdaszerzés esetén látszott, hogy a széleket igyekeznénk megjátszani Németh és Ugrai előretöréseiből, miközben középen főleg Bódi tört ki ilyenkor a középpályáról. Egyedül Dzsudzsák mélységi indításaiban volt fantázia, de a fellőtt labdákkal (hiába voltak sokszor pontosak) sem Ugrai, sem Németh nem tudtak mit kezdeni, mivel többnyire egyedül voltak kiszolgáltatva a három újpesti belső védőnek. Szerintem a második félidőben összesen nem töltöttünk el 5 percnél többet az Újpest térfelén, de lehet, hogy sokat mondtam.

Itt szépen kirajzolódik, amit fentebb írtam, teljesen feladtuk a támadásépítések lehetőségét ezzel a defenzív hozzáállással, és csak idő kérdése volt az újpesti gól.

Nem is húztuk sokáig, gyakorlatilag percenként érkeztek az újpesti veszélyes helyzetek a kapunk előtt, és záporoztak a lövések a kapunkra. Az 56. percben egy felpasszolt labdát Koné tett le maga elé, majd a tizenhatos vonaláról kapura fordulva lőtt gólt. Innentől kezdve már mutatnunk kellett volna valamit támadásban is, nem volt elég 9 mezőnyjátékossal bekkelni. Támadnunk azonban ezt követően sem sikerült, ígéretes lehetőségek továbbra is csak Dzsudzsák indításaiból adódtak, de 1-2 emberrel próbáltunk kontrázni, így meg esélytelen. Valószínűleg a gólunkat és a kiállítást követően nem is próbálkoztunk kapura lövéssel a mérkőzés maradék 60 percében. Az Újpest meg lőhetett volna még vagy 3-4-et, de vagy szerencsénk volt, vagy Gróf védett nagyot.

Ezúttal sem a vereség ténye a fájó, hanem az a kilátástalan, pocsék és gyáva játék, amit emberhátrányban bemutattunk. Őszintén szólva, talán még nem is láttam csapatot így összezuhanni egy kiállítást követően. Láthattunk a Vidi ellen, hogy lehet 10 emberrel is focizni, minden csak hozzáállás kérdése. Hogy ezúttal a hozzáállás volt-e csak az egyedüli gond, azt nem tudom. Mérkőzés legjobbját egy ilyen meccs után nem szavaztatunk meg, engedelmetekkel megválasztom önkényesen Grófot a legjobbnak, mert nélküle ma csúnya vége lett volna. Rajta kívül meg egyedül Dzsudzsáknak voltak értékelhető megmozdulásai.

A Paks ebben a fordulóban kitömte azt a Felcsútot, akik meg minket tömtek ki. Érdekesnek ígérkezik a jövő heti meccs, de ilyen védekezéssel ott sem számíthatunk sok jóra.