Küzdelem az utolsó percekig

A rekordhosszúságú válogatott szünetről egyenesen az FTC-hez vezetett az utunk, szombat délután ott kellett bizonyítanunk – magunknak és az ellenfeleinknek egyaránt. A kiegyenlített találkozó első felében tökéletesen elfojtottuk a hazai csapat támadásait, a második félidőben azonban nem maradt 0-0 a találkozó. Az adok-kapok végeredménye 1-1 lett egy szerencsés, utolsó perces tizenegyessel, de igazságos pontosztozkodással.

Jó hír volt a meccs előtt, hogy Dénes a kezdőbe került, Remmel úgy nyilatkozott, ismét 100%-os a játékosunk. A kezdőt látva abszolút bizakodó voltam, tetszett Remmel elképzelése. A hátvédek közé visszakerült Mejías (Tercza, Lang, Guerrero mellé), a középpályára lett tolva Batik Boskovic mellé, Dzsudzsák két oldalán pedig Baldoni és Dénes kezdett. A csapatot hátul Andreev, elöl Szendrei zárta.

Nem tudom, meglepte-e ellenfelünket, hogy letámadjuk őket az első perctől kezdve, de gyorsan keménykedésbe fajult a találkozó, Yusuf ütését csak sárgának látta Berke, azt pedig észre sem vette, hogy Terczát keményen leütközte a levegőben Zachariassen – fiatal játékosunkat percekig ápolni is kellett; ahogy később Batik vérző fejét is, az ellene elkövetett, nem szándékos, de kemény ütőmozdulatot sem fújta le a jelenleg talán legmagasabbra taksált magyar játékvezető. A Fradi látványosan szenvedett, az egész meccsen csupán egy szöglethez jutottak, az első félidőben nem volt kaput találó lövésük. Nem mintha mi a másik oldalon megszórtuk volna őket, de sokkal többször tudtunk, főleg Dénes révén a kapujuk elé keveredni – más kérdés, hogy a beadásaink, lapos bepasszaink már nem igazán találtak embert, és az első félidő öt Loki-szöglete közül is csak egy hordozott magában veszélyt, Boskovic fejesét azonban Dibusz védte. Kedvenc jelenetem a 25. percben Mejías sárgás becsúszása volt, próbálta benn tartani a labdát, de már csak elrúgni tudta az alapvonalon túlra. Hiába labdát talált, mivel a Fradi védője elesett, Berke már rohant is a sárgájával, Hajdúbé pedig elmagyarázhatta, hogy azért kapta a sárgát, mert hiába volt játékban a labda, esélytelen lett volna, hogy onnan benn tudja tartani a labdát Mejías, amiért jogszerű a figyelmeztetés. Ez legalább annyira aranyos gondolat volt, mint a pénteken megjelenő újabb NB I-es bírómosdatás az M4+MLSZ+Szepes Viktor tollából (ismét a DVSC-Vasast elővéve, hogy azért még egyszer megforgassák bennünk a kést), ami szerint nem a bíróinkkal van a gond, hanem a FIFA és a VAR, számunkra valamiért nem értelmezhető szabályaival.

A második félidőben magasabb fokozatra kapcsolt a Fradi, Andreevnek gyorsan két lapos lövést is védenie kellett, mégis mi kerültünk közelebb a vezetéshez, az 59. percben Dénes távolról forgácsolta szét a kapufát. Öt perccel később mégis a Fradi vezetett. Bár Andreev bravúrral hárított, a kipattanót a Fradi szerezte meg és kipasszoltak minket, Corbu könnyedén lőhette ki az alsó sarkot. A vezetés birtokában a Fradi óvatosabb játékra váltott, ez Dzsudzsák és Mejías előtt is kínált lehetőséget, de egyikük sem talált kaput. Addigra már túl voltunk három cserén, és úgy tűnt, Remmel számította el ezzel magát, hiszen az utolsó 20 percre cserelehetőség nélkül fordultunk, és az öt lehetőségből csak hármat használtunk ki: Terczát Hofmann váltotta (így lett Mejíasból jobbhátvéd), az ismét megsérülő Baldonit a sérüléséből visszatérő Kocsis, a most egész meccsen szürke Szendreit pedig Adinany. Becsülettel küzdöttünk, harcoltunk az utolsó percekig, de Berke nem könnyítette meg a dolgunkat, Kocsisnak úgy adott sárgát, hogy a játékosunk vezette rá a labdát a védőre és gólhelyzetbe fordultunk belőle; lassú bedobás miatt labdát vett el tőlünk (gólhátrányban nyilván húzni akartuk az időt); a sok ápolás, játékmegszakítások és a gól ellenére csak két percet hosszabbított (bezzeg az első félidőben 2 perc leteltével még egy percig hagyta a Fradi szögletét és lövéseit); a 91. percben pedig nem vette észre, hogy a hetedik szögletünk után Lisztes felkarral hárítja a kapujából kifutó Andreev (!) suta, de kapu felé tartó lövését. A VAR szobában ülő Csonka Bence azonban kihívta a videóhoz, ahol egyértelművé vált: Lisztes „kereste a kezével a labdát”, még ha csak reflexből is, de beleért a labdába, úgyhogy büntetővel jöhettünk! Dzsudzsák annak rendje és módja szerint be is bas*** suhintotta azt Dibusz kapujába, de örülni csak 3 perccel később tudtunk (igen, Berkén megint nem múlt semmi), és a lefújás pillanatában egyértelművé vált: nem Remmel, hanem Borbély követte el a nagyobb hibát Lisztes becserélésével: 0/3 sikeres csel, 5/9 pontos passz és összehozott tizi.

Összességében ez egy nagyon korrekt teljesítmény volt mindenkitől, nehéz bárkit pozitívan vagy negatívan kiemelni, de Andreev a védései és a tizi kiharcolása miatt mindenképp top3-as nálam, Dzsudzsák pedig csak belőtte azt a tizit! Mejías küzdött talán a legtöbbet, de Terczát is dicséret illeti, ahogy Dénest is, a támadóink közül egyértelműen ő hordozta a legtöbb veszélyt. Továbbá a Boskovic-Batik párost is kiemelném, akik 19-19 párharcot nyertek, amivel magasan kiemelkedtek az egész mezőnyből.

De mindenkire igaz volt, hogy megalkuvást nem ismerve küzdött, és ennek végül meg is lett az eredménye! Igazságos döntetlen született, a lefújás pillanatában pedig kezdhettük a fiesztát, mert ez bizony győzelemmel felérő, lélekemelő, hitet visszaadó döntetlen volt. Ahogy Dzsudzsák Balázs a meccs végén is kiemelte: küzdöttünk az utolsó percekig, ahogy a közelmúltban elhunyt masszőrünk, a 25 éven át a DVSC-ért dolgozó Nagy István, avagy Pityu bá is tette. Köszönjük!

Ferencváros – DVSC 1-1.
Szép volt, fiúk!
Csibu