A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. A 26. citromdíjunk elnyerője Holman Dávid.
Mielőtt leigazoltuk, a ’93-as születésű támadó középpályás számos utánpótláscsapatban játszott: Vác, MTK, Érsekvadkert, majd az FTC-hez került, ahol előbb a másodosztályú FTC II-ben 3 év alatt 37 meccsen 8 gólt (és csupán 2 gólpasszt) termelt, miközben ezzel párhuzamosan 1, 4, majd 22 meccsen az FTC első csapatában is szerepelhetett 2011-2014 között. Az utolsó évében 3 góllal és 3 gólpasszal vette ki részét a Ferencváros játékából. Megnyilvánulásainak és gyakori gyenge teljesítményének köszönhetően nem zárták őt a szívükbe a zöld-fehérek. Gondoljunk csak bele: 3 év alatt az NB II-ben meccsenkénti 0,21-es gól és 0,05-ös gólpasszátlagot ért el; az első osztályban pedig 0,1-es gól és 0,2-es gólpasszátlagot ért el… Nem túlságosan erős adatok, ha azt vesszük figyelembe, hogy az ő feladata gyakorlatilag teljes mértékben a gólszerzésre irányul.
Irány Lengyelország! De a Lech Poznanban hiába dobták be egyből a mély vízbe, 11 meccs után gyenge teljesítményének (2 gól, 0 gólpassz) és balszerencséjének köszönhetően (légmellet kapott) elálltak a végleges megvásárlásától. 0,18-as gól és 0-ás gólpasszátlag.
A gyenge statisztikákat rá lehetett fogni fiatalabb (Lengyelországban 22 évesen szerepelt) korára, a magyar és lengyel bajnokság közti különbségekre. A másik oldalon viszont ott volt technikai tudása, így 2015-16 fordulóján komoly lehetőséghez jutottunk: megszerezte a DVSC Holman Dávid játékjogát, egy olyan posztra, melyen elsőszámú spílerként számítottunk rá. Nem véletlen, hogy az idény hátralévő 14 meccséből 13-szor szerepet kapott, átlagosan 84 percet, tehát alapemberré vált. Ráadásul lőtt 2 gólt, adott 3 gólpasszt, és érződött, hogy ebből még többet is ki lehet hozni, már pedig miért ne hoznánk ki akkor belőle még többet? Aztán jött a tavalyi, 2016/17-es év, amikor egész pályafutása legjobb adatait produkálta: 8 gól, 5 gólpassz 31 tétmeccs alatt.
Érdemes megfigyelni, hogy az őszi időszakban lőtte nyolcból hat gólját, feküdt neki az a támadó szellemű játék, amit az akkori edzőnk, Leonel Pontes előnyben részesített. Mivel azonban ez a csapat pontjain nem igazán látszott meg, a védekezőbb felfogásra átállás és a látványos elkedvetlenedés okán egész tavasszal csak egy jó meccset produkált (a Haladás elleni 4-2 során). Pökhendi, lekezelő, megsértődős, ácsorgós időszakai egyre hosszabbra nyúltak. Érezhetően elvágyódott már a DVSC-ből, de végül maradt még a következő évre, ahol mind az öt meccsen fontos szerep hárult rá, de megfelelő támadóképes játszótársak és kellő alázat, akarat nélkül ezeken semmi érdemlegeset nem tett. Nem véletlen, hogy a szurkolók örömmel konstatálták a hírt, hogy végre távozik a csapattól.
52 tétmeccsen öltötte magára mezünket, 10 gólt és 8 gólpasszt szerezve, ami 0,19-es gól- és 0,15-ös gólpasszátlag, ami pár tizednyi eltéréssel ugyan, de nagyon hasonló a Ferencvárosi időszakához. A profi pályafutása eddigi szakasza alapján átlagosan minden 3-4. meccsén talál be, vagy ad gólpasszt, ez pedig rendkívül gyenge adat egy irányítótól, aki gyakorlatilag a támadások középpontjában áll, és szinte minden akciónál jelen van. Így hiába érződik rajta, hogy van érzéke és technikája a labdarúgáshoz, a hozzáállása, a kivagyisága, a gyakori önzőzése, flegmasága felülkerekedik a jó tulajdonságain, ami nem csak az ő, hanem a csapata teljesítményét is rontja.
Érdekesség, hogy ő az első játékos, aki a LokiBlog történetében egyes osztályzatot kapott, pedig voltak itt gyenge teljesítmények és gyenge játékosok, de az a viselkedés, amit megengedett magának a pályán, már sokkal korábban azt kellett volna eredményezze, hogy nem veheti fel többet a DVSC mezét. Nem fog hiányozni Holman Dávid, annak ellenére, hogy az eddigi citromdíjasokat elnézve benne volt a legnagyobb potenciál, hogy növelje a DVSC fényét, aki átvehette volna Szakály Péter örökét és évek múlva örömmel gondolhattunk volna vissza rá, hogy nálunk vált érett játékossá. Sajnos nem így történt, és bár sok sikert kívánunk további pályafutásához, de ahhoz, hogy sikeresebb irányt vegyen útja, alázatos csapatjátékossá kell válnia. Kérdés, hogy képes lesz-e rá.
Csibu
