Amint az olvashattátok, elindult kézilabdarovatunk, így a LokiBlogon mostantól a város másik nagy népszerűségnek örvendő csapatával, a DVSC-TVP-vel is foglalkozunk. A 2017-2018-as szezon a hétvégén kezdődik, így addig összefoglaljuk, hogy hogyan alakult a 2016-2017-es szezon, valamint kicsit előre tekintünk, hogy mit is várhatunk az előttünk álló idényben hazai és nemzetközi szinten.
Először tekintsük át, hogy az előző szezon elején hogyan alakult ki a játékoskerete a csapatnak.
Távozók:
- Kudor Kitti (irányító, DKKA)
- Karnik Szabina (átlövő, DKKA)
- Slakta Petra (jobbszélső, MTK)
- Szilágyi Ágnes (balszélső, MTK – anyai örömök miatt végül mégsem lett a kék-fehérek játékosa)
- Víg Vivien (kapus, MTK)
Érkezők:
- Csáki Viktória (jobbszélső, ALBA Fehérvár KC)
- Anna Punko (jobbátlövő, Rostov-Don)
- Karyna Yezhykava (jobbátlövő-irányító, Asztrahanocska)
- Tóth Melinda (balszélső, MTK)
A 2016-2017-es szezonnak az egyik legfontosabb változása volt, hogy a bajnoki kiírásból törölték a rájátszást, vagyis a csapatoknak mindössze 26 mérkőzés állt a rendelkezésükre a lehető legjobb eredmény elérésére. A rájátszás megszüntetésével viszont megemelték a létszámot, így az addigi 12 helyett 14 csapat vett részt a hazai bajnokság legmagasabb osztályában.
A DVSC az új szezont a Békéscsaba ellen kezdte meg hazai pályán, ahol magabiztosan győzte le a viharsarki gárdát, ami után a Budaörs legyőzése sem jelentett akadályt a Lokinak. A harmadik fordulóban Európa egyik legerősebb csapata, a Győri Audi ETO látogatott a Főnix csarnokba, ahol szépszámú közönség előtt tisztesen helytállt a Debrecen a világsztárokat a soraiban tudó Rába parti együttes ellen. Ezután az egyik újonc, a Kispest következett idegenben, a lányok hazahozták a bajnoki győzelemért járó két pontot. Elmondhattuk tehát, hogy a Loki kihasználta könnyebb sorsolását, szépen gyűjtögette a pontokat. A folytatásban hazai pályán, pikáns hangulatú találkozón a végletekig kiélezett összecsapáson döntetlennel zárult az Érd elleni mérkőzésünk, a következő fordulóban azonban csapatunk nem várt verésben részesült a Mosonmagyaróvártól, akinek a kispadján a korábbi DVSC edző, Varga József ült. Tone Tiselj vezetőedző rendezte a sorokat, legyőztük az Alba Fehérvárt a Hódosban, majd ponttal tértünk haza két riválisunk otthonából: Siófokon és Vácon is döntetlennel zárultak a mérkőzéseink.
A 2017-es évet idegenbeli sikerrel kezdtük bajnokság másik újonca, az alaposan megerősödött Kisvárda ellen, majd hazai pályán tükörsima vereséget szenvedtünk a Ferencvárostól, viszont ezt követően itthon tartottuk a két pontot a Dunaújvárosi Kohász KA elleni mérkőzésen. Két idegenbeli találkozó következett, előbb a fővárosban az MTK látta vendégül csapatunkat, majd az ősi rivális Békéscsaba otthonába látogattunk. Sajnos mind a két mérkőzésen pont nélkül maradtunk, így komoly lépéshátrányba kerültünk a DKKA, valamint a Vác csapataival szemben. A folytatásban legyőztük a Budaörs csapatát a Hódosban, majd jött a papírforma szerinti vereség a Győrtől. Ezek után a Kispest ellen diadalmaskodtunk, ekkor azonban nem gondoltuk volna, hogy a következő győzelemre 6 fordulót kell várnunk: kikaptunk az Érdtől idegenben, a mumusunkká váló Mosonmagyaróvártól itthon (is), és az Alba Fehérvártól idegenben. Két hazai rangadó következett a Siófok és a Vác csapata ellen, a Balaton-parti egyesület ellen még nagy nehezen sikerült itthon tartani az egyik pontot, ám a Vác mind a kettőt elvitte a Hódosból. Ekkor dőlt el, hogy nincs esélyünk megtartani az előző szezonban megszerzett 4. helyet. Rossz sorozatunk a Kisvárda ellen szakadt meg, ahol végre ismét győzelmet ünnepelhettünk. A Ferencváros és a DKKA ellen sem sikerült a bravúr, idegenben két vereséggel „gazdagodtunk”. A bajnokság záró fordulójában hazai közönség előtt legyőztük az MTK-t, ezzel pedig eldőlt, hogy a DVSC-TVP a 7. helyen zárja a 2016-2017-es szezont.
A Nantes ellen a szurkolásra nem lehetett panasz
Komoly fordulópontja volt ennek a szezonnak az EHF kupából történő gyors kiesésünk. Franciaországban csak egy gólos vereséget szenvedtünk el a Nantes csapatától, így a visszavágón a Hódosban hatalmas tömeg várta a nemzetközi kupába ismét kilépő DVSC-t. Sajnos nem sikerült a bravúr, a francia csapat győzni tudott idegenben is, így kettős győzelemmel léptek át rajtunk. Ez a kiesés okozta többek között a mosonmagyaróvári vereségünket is. A csapatunk túllépett a kudarcon, és a bajnokságban ismét elkezdte gyűjtögetni a pontokat.
A másik fordulópont a Magyar Kupa 4-es döntőjébe való bejutásunk, illetve az ott megszerzett bronzérem volt. Ezek után a lányok és a szakmai stáb sem pörgött a maximális fordulatszámon, aminek nem is lehetett más eredménye, mint a zsinórban elszenvedett vereségek, pontvesztések.
Összességében az egész szezont megítélve felemás érzéseink lehetnek, mert bár a bajnoki helyezésünk nem a legfényesebb, de annál szebben csillog az MK bronzérem a lányok nyakában. Pozitívumként kell megemlíteni, hogy ismét jogot szereztünk arra, hogy kiléphessünk a nemzetközi porondra. Tanulságként levonható, hogy a DVSC játékosai és a szakmai stáb nem tudta kezelni azt, hogy több sorozatban is sikeresen szerepeljen a csapatunk. Fontos szempont még, hogy nem szabad egyetlen játékosra rárakni a terhet, hogy legyen a csapat vezére. Az elmúlt szezonban Karyna Yezyhkava volt az a játékos, aki szinte minden meccsen pályára lépett és rengeteget is játszott, amikor sérülés nem hátráltatta. Sérülése érzékeny veszteség volt csapatunk számára, mert láthattuk, hpgy nélküle kevésbé volt hatékony a Loki.
Az előttünk álló szezonban ezen kell változtatni, hogy sikeresebben szerepelhessünk a bajnokságban, az EHF és a Magyar Kupában. Igazolásainknak köszönhetően nagyobb lett a variációs lehetősége a szakmai stábnak, akár az irányító posztra, akár az átlövőkre gondolunk. Ahhoz, hogy előrelépés legyen a csapat szereplésében, minimálisra kellene csökkenteni a csapat „kétarcúságát”. Hazai pályán mindenki ellen reális esélyünk van a győzelemre, pontszerzésre (természetesen a Győr és talán az FTC is más színvonal.). Idegenben kell pontosabb, koncentráltabb játék a céljaink elérése érdekében. Igen, mondjuk ki, kellenek a bravúrok, akár az Alba Fehérvár, Dunaújvárosi Kohász KA, Vác, Érd, Békéscsaba, Kisvárda pályáján is.
Ettől a szezontól azt várom, hogy csapatunk a 4-5-6. hely valamelyikén végez. Ami pedig az EHF kupát illeti, erősítéseinket látva csapatunknak a csoportkörben, lenne a helye! Azonban ha ez nem is jön össze, abban bízom, hogy maximális koncentrációval minél tovább megyünk a selejtező sorozatban!
Örömteli azt látni, hogy erősödik a csapatunk a pályán és a háttérben is, érkeznek az új támogatók, akik bíznak a DVSC-TVP-ben!
Mi szurkolók pedig nem tehetünk mást, mint ahogyan eddig is kimegyünk és az utolsó percig, szurkolunk a lányoknak, akik rengetegszer hangsúlyozzák, nagyon fontosak vagyunk nekik! Mutassuk, meg amit sokan eddig is sejtettek, a mi táborunk a legnagyobb, leghangosabb, a legjobb! Az új szezonban is töltsük meg a Hódos Imre Sportcsarnokot, csapatunk otthonát, ami egyre inkább épül-szépül!
Zárásképpen nézzük meg, hogy kik érkeztek és távoztak a 2017-2018-as szezon előtt.
Távozók:
- Siska Pálma (balátlövő, Kecskemét)
- Tóth Melinda (balszélső, MKC)
- Maria Garbuz (balátlövő, Kisvárda)
- Marincsák Nikolett (irányító, Kisvárda)
- Jelena Despotovic (balátlövő, Krim Ljubljana)
- Pénzes Laura (irányító-átlövő, kölcsönben Békéscsaba)
Érkezők:
- Hajduch Csenge (jobbátlövő, ALBA Fehérvár)
- Madalina Zamfirescu (irányító, Dunarea Braila)
- Lotte Grigel (irányító, Rostov-Don)
- Hársfalvi Júlia (balszélső, kölcsönben Győri Audi ETO KC)
- Arna Sif Pálsdóttir (beálló, OG Nice)
- Román Dorina (balátlövő, NEKA)
- Julianna Lima (próbajátékon)
Hajrá Debrecen! Mindent bele lányok!!!
