A Németországban megrendezésre kerülő világbajnokság miatt bajnoki fordulót csak december végén rendeznek a hazai pontvadászatban. Használjuk ki a lehetőséget, elmélkedjünk, miért nincs magyar csapat az EHF Kupa főtábláján? Valamint ismerkedjünk meg a DVSC-TVP brazil légiósával, Juliana Borges Limával! Fiatal játékosunkat eddigi pályafutásáról kérdeztük, valamint megtudhattuk mi a különbség a magyar és a brazil bajnokság között.
Itt van az ősz itt van újra… Kezdetét veszik a nemzetközi küzdelmek is, szerencsére ebben a DVSC-TVP csapata is érintett, a Magyar Kupa 2016-2017-es kiírásának bronzérmeseként jogot szereztünk az EHF Kupában való indulásra. Így indítottam egyik októberi cikkemben, sajnos ami a futballunkban a július vége és augusztus eleje, az a női kézilabdában a november közepét jelenti. Miért is írom ezen a sorokat? Azért, mert oly sokszor megesett már az a magyar labdarúgás történetében, hogy csapataink nagyon korán búcsúztak az európai kupaporondtól. Ez az év sem jelentett kivételt, nincs hazai együttes a kupaküzdelmek főtábláin, habár ez nem is reális elvárás ismerve a viszonyokat a honi futball háza táján. Félreértés ne essék, továbbra is a kézilabdán van a hangsúly. A 2017/2018-as EHF Kupa főtábláján nincs magyar csapat „a világ legerősebb bajnokságából”. Mely csapatok képviselték hazánk színeit a második számú kupasorozatban? Érd, Dunaújvárosi KKA, Vác, és persze a DVSC-TVP. Nézzük miképpen szerepeltek a fent megnevezett csapatok:
Vác: már a selejtezősorozat első körében bekapcsolódott a küzdelmekbe, és ahogyan az várható volt kettős győzelemmel búcsúztatta az izraeli Holon csapatát. A második fordulóban az egykor szebb napokat is megélt, de a kézilabdázás világában még mindig jól csengő német Buxtehuder SV gárdájával nézhetett farkasszemet a Dunakanyar csapata. Idegben hét gólos vereséggel zárult a párharc első meccse, a visszavágón azonban ledolgozta hátrányát Szilágyi Zoltán alakulata, idegenben lőtt több találattal jutottak be a harmadik fordulóba. Ekkor Fortuna egy török csapatot, név szerint a Kastamonu Belediyesi GSK együttesét sodorta a váciak útjába. Nem jött össze a továbbjutás, ugyanis mind a két meccset a törökök nyerték, így ők jutottak a csoportkörbe. Nem várhattunk sokat a jelentősen átalakult Váctól, azonban a Buxtehuder legyőzése után bizakodhattunk, hogy nem fog gondot okozni a Kastamonu. Aztán mégsem így alakult.
Dunaújvárosi Kohász KA: A 2015/2016-os kiírásban még diadalmaskodó DKKA idén a második körben kezdte meg szereplését. Ellenfelük a szomszédból érkezett, ugyanis a román bajnokságban szereplő C.S.M. Roman gárdájával kellett megmérkőzniük. György László tanítványai a hazai mérkőzésen kiharcoltak akkora előnyt, ami elég volt a visszavágóra így várhatták a sorsolást a harmadik fordulóra. Ezzel el is érkeztünk a menetelésük végállomására, a Koebenhavn nagy falatnak bizonyult a piros-fehér csapat számára. Dániában szoros mérkőzésen csupán csak egyetlen góllal tudott nyerni a Koppenhága, a visszavágón pedig további három góllal múlta felül a Kohász együttesét.
Érd: Régi ismerősként köszönthette Szabó Edina és csapata a francia Issy Paris gárdáját, ugyanis az elmúlt években is rendre összesorsolták eme két alakulatot. Változások természetesen mind a két oldalon voltak, jelentősebben talán a gall csapat kerete változott. Azt, hogy egy ember távozása vagy kiesése mennyit jelenthet, azt a saját bőrünkön is tapasztalhattuk, lásd Yezhykava, de erről később… Visszatérve erre a párosításra, a Győri ETO kedvéért elhagyta Franciaországot a norvég válogatott üdvöskéje Stine Oftedal. Az első meccset Érden játszották le, ahol magabiztos, tízgólos hazai győzelemmel azt gondoltuk el is dőlt a párharc, de nagyot tévedtünk! A visszavágón tizenegy találattal bizonyult jobbnak az Issy Paris. Ez azt jelentette, hogy a „debreceniek által nagyon kedvelt Edina” és csapata is búcsúzott az EHF Kupától. Sokan pedig a végső győzelemre is esélyesnek tartották a magyar bajnokság bronzcsapatát. Nagy pofára esés ez nemcsak az Érd, hanem a magyar női kézilabdázás számára is. Ismét megbizonyosodhattunk, hiába mondogatunk valamit százszor, vagy akár ezerszer (miénk a legerősebb bajnokság), az attól még nem biztos, hogy igaz. SŐT! Nem sikerült ezen kijelentést tényekkel is alátámasztani, így marad számunkra az újpestiek egyik jelmondata: mindig jövőre…
Végül, de nem utolsó sorban nézzük meg DVSC-TVP nemzetközi szereplését. Rengeteget foglalkoztak ezzel a különböző sportorgánumok, többek között blogunkon is minden fontos történésről tudomást szerezhettetek. A selejtező második körében a lengyel Zagleibe Lubin csapatát búcsúztattuk, idegenben ugyan kikaptunk, de a visszavágóra szép emlékként tekinthetünk vissza. A főtáblára jutásért a román SCM Craiova gárdáját kellett volna két vállra fektetni. Ez nem sikerült, ugyanis az odavágón összeszedett hátrányunkat nem sikerült a Hódos poklában ledolgozni. Győzelemmel emelt fővel léphettünk le az európai kézilabdázás porondjáról.
Említettem mekkora szerepe van egy-egy játékosnak egy-egy párharcban, ha Yezhykava is bevethető lett volna, valószínűleg máshogy alakul a párharc. Ha Madalina is tudott volna játszani már az első meccsen, akkor lehet átlépünk a Craiova gárdáján. Szegény embert még az ág is húzza alapon a tűzoltásra érkező Siska-Pénzes párost sem sikerült nevezni, így alaposan megfogyatkozottan vágtunk neki a párharcnak. A román csapatban viszont legjobbjuk játszhatott és sajnos a két meccs alapján kijelenthető, nem találtuk az ellenszert Zamfir Florianu ellen, így ő lett a kulcs ebben a párosításban. A csatát megnyertük, a háborút nem, de nem illetheti rossz szó lányainkat. Engedjétek meg, hogy egy újabb idézetet hozzak a futball világából korábbi szövetségi kapitányunk, Egervári Sándor szavai jutnak eszembe, miszerint „az előrelépés megkérdőjelezhetetlen”. Akkor, abban a szövegkörnyezetben ezen szavak a kifogásgenerátor újabb terméseinek tűntek. A kézilabdacsapatunkra viszont nagyon is illik ez a szófordulat, de teljesen jó értelemben. Ki ne emlékezne az egy évvel ezelőtti kiesésünkre a Nantes ellen, a szituáció kísértetiesen hasonló volt, mint ebben az idényben, idegenben elszenvedett vereség után várhattuk a visszavágót. Akkor nem bírták a lányok a rájuk nehezedő nyomást és megtörtek, nem sikerült továbbjutás és a hazai visszavágón is alulmaradtunk. Ebben az idényben mentálisan sokkal erősebb volt a társaság, ennek is köszönhettük, hogy hazai pályán nem tudtak minket legyőzni az EHF Kupában, következő lépésként azt kell megtanulnunk, hogy idegenben sem szabad megijedni a feladattól, bátran, határozottan és legfőbbképp okosan játszva bárki ellen felvehetjük a versenyt. El kell attól vonatkoztatni mennyien szurkolnak aktuális ellenfelünknek, a szemünk előtt annak kell lebegnie, hogy nekünk a saját elvárásainknak kell megfelelnünk! Ez lehet az a tényező ami átsegíthet minket az idegenbeli mérkőzéseken, legyen szó rangadókról, vagy éppen kisebb játékerőt képviselő csapatról. A következő idényben is elérhető a nemzetközi szereplés, bár nem lesz egyszerű, de korábbról már tudhatjuk: A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!
U.I: gondolkozzunk el, mi okozhatta a csapataink sikertelen szereplését nemzetközi porondon? Mert ezek után túlságosan vakmerő kijelentés, hogy tényleg a miénk a legerősebb bajnokság…
Pénteken kezdődik a világbajnokság, ahol szurkolunk a magyar válogatottnak, bár DVSC játékos nincs Kim Rasmussen keretében, de itt félre kell tenni ki melyik csapatnak szurkol, itt egy cél lehet, legyen minél sikeresebb a válogatottunk! Anna Punko az orosz, Lotte Grigel a dán, Madi Zamfirescu pedig a román nemzeti csapatban lép pályára a németországi világbajnokságban, várjuk vissza őket a Cívisvárosba!!!
Juliana Borges Lima a DVSC 96-os mezét viseli, brazil átlövőnk próbajátéka alatt győzte meg rátermettségéről a szakmai stábunkat.
– Kezdjük az elején. Hol kezdtél kézilabdázni? Kipróbáltál-e más sportágakat?
– Szülővárosomban kezdtem, Osórioban. Két nővérem is kézizett, így kerültem be én is. Kipróbáltam a kosárlabdát, a focit és az atlétikát.
– Hogyan alakult pályafutásod a hazádban? Mennyire szeretik a kézilabdát a brazil emberek? Mi a célkitűzésed, milyen tervekkel érkeztél? Nehéz volt elhagyni a hazádat?
– 2012-ig Osórioban játszottam, utána egy évet az Espirito Santoban, majd két évet a Caixas do Sulban, 2016-tól a Pinheirosnál Sao Pauloban kézilabdáztam. Kevésbe népszerű, mint Magyarországon. Akkor vált kicsit népszerűbbé, amikor 2013-ban világbajnokságot nyertek a brazilok. Európában akarok játszani a jövőben, fejlődni, és a brazil válogatott tagja lenni. Annyiból volt nehéz döntés, hogy ezt az évet még Brazíliában szerettem volna befejezni, de egyébként mindig arról álmodtam, hogy Európába jöjjek kézilabdázni.
– Tudtál valamit a bajnokságunkról?
– Hallottam a magyar bajnokságról, figyeltem a meccseket a brazil játékosok miatt.
– Hogyan merült föl a próbajáték?
– Brazíliában szóltak nekem erről a lehetőségről, utána rögtön el is kezdtem videókat nézni a DVSC meccseiről.
– Érkezésed után viszonylag hamar elveszett majd megkerült az útleveled. Szerinted ez egy égi jel volt arra, hogy neked igenis itt a helyed?
– Nem, mielőtt elhagytam az útlevelem, már leigazoltak, minden rendben volt.
– Milyen tapasztalataid vannak az itt eltöltött időszakról?
– Szeretek itt lenni, a lányok jól fogadtak, jól dolgozunk együtt. Nem minden meccs ment jól, de mindig a maximumot próbáljuk nyújtani.
– Hasonlítsd össze a brazil és a magyar bajnokságot! Mi a legfőbb különbség a két pontvadászat között?
– Itt egész évben meccsek vannak, sokkal intenzívebb a bajnokság, mint nálunk. Brazíliában sok az edzés és kevés a meccs. Magyarországon több a szurkoló, többen nézik a meccseket.
– Mivel csak az anyanyelveden beszélsz, így még nehezebb az élet egy másik kontinensen. Kipróbáltál-e már tradicionális magyar ételeket, italokat? Gulyásleves, pörköltek, házi pálinka?
– Számomra az angol nyelv tanulása az elsődleges most. Az első magyar szavaim a “köszönöm” és a “szívesen” voltak. Kipróbáltam és szeretem a magyar konyhát (megnevezni nem tudott ételt csak általánosságban mondta – a szerk.).
– Zárásképpen térjünk rá a szurkolókra. Hazai meccseinken rendre teltház előtt léphettek pályára, idegenbe is rendszeresen elkíséri a csapatot a szurkolók egy része, ezáltal hazai pályát teremtve számotokra.
– Motiválnak a szurkolók, “Köszönöm” (ezt magyarul mondta) a támogatásukat és remélem hogy továbbra is mellettünk lesztek.
Sérülésmentes, sikerekben gazdag pályafutást kívánunk! Érezd jól magad Debrecenben!
Köszönjük az interjút Zsülinek, a fordításért hálásak vagyunk Haba Orsolyának!
Hajrá Debrecen! Hajrá LOKI!
