Nem számíthattunk túl sok jóra az MTK elleni meccset megelőzően, mivel három nyeretlen találkozóval a hátunk mögött érkeztünk az Új Hidegkuti Nándor Stadionba, ahová szintén nem győzni járunk. Az egyetlen reményünk a formaingadozásunk lehetett, mert amennyire váratlanul bele szoktunk szaladni csúnya pofonokba egy jó széria után, annyira meglepőek tudnak lenni néha a győzelmeink is; az MTK pedig végül gondoskodott róla, hogy ismét egy ilyen sikerben lehessen részünk.
Itt van a tél, itt van újra, és ez éppen az az időszak, amikor még a leglelkesebb szurkolók is szembesülnek azzal a kérdéssel, megéri-e a helyszínen végigszenvedni a mínusz fokokban egy meccset. Tavaly még rutinosan igent feleltem egy-egy ilyen kérdésre, aztán mikor már többedjére kaptam egy bónusz pofont a csapattól a megfázás mellé, akkor kicsit átértékelődött bennem ez az egész. (Kedves „nem értem, miért nem járnak a szurkolók meccsre” játékosok: ez is lehet egy válasz a kérdésetekre; a megfázás részt akár nyugodtan el is hagyhatjátok belőle.) Így aztán terveimmel ellentétben mégsem a helyszínen tekintettem meg végül a mérkőzést, és furcsa módon a győzelem ellenére egy cseppet sem bántam meg a döntésemet. (Meg aztán így több MTK szurkolóval találkozhattam, mint az a stadionban történt volna: a mikrofon mögött ugyanis biztosan volt egy.)
A kezdő- és cserecsapat kapcsán ideje lenne végre arra magyarázatot adnia a klubnak vagy a szakmai stábnak, hogy hol van Bényei és Cikos? Jó ideje felépültek már, az edzőmeccseken rendszeresen játszanak, ehhez képest a keretből folyamatosan kimaradnak. Pedig Cikos akár a balhátvéd gondjainkat is megoldhatná, Bényei pedig egy jó cserelehetőség lenne Kusnyír mögött, és akkor nem járnánk úgy, hogy a középhátvéd játszik kényszerűségből a jobboldalon. Ezt leszámítva a kezdőnk szerintem rendben volt, sokkal jobb csapatot ebből a felhozatalból nem lehetett volna összerakni.
A mérkőzés elején aztán jött a meglepetés: az MTK végezhetett el szögletet a 10. percben, a labdavesztésüket követően gyorsan megindultunk, és Avdijaj zseniális pördítésével Varga Kevin teljesen egyedül léphetett ki. Ez persze még nem jelentett semmit önmagában, hiszen sokszor láttunk Loki játékost az elmúlt években ilyen helyzetben hibázni, Kevin azonban ezúttal nagyon higgadtan gurított a kapus mellett a hálóba. Megszereztük tehát idejekorán a vezetést, és innentől játszhattuk a kedvenc vendégfocinkat, a bunkerező-kontrázó játékot. Az öröm után viszont jött a szomorúság: a 22. percben le kellett cserélni Kusnyírt sérülés miatt, amivel a legjobb hátvédünket veszítettük el. Érkezett helyette Kinyik, akinek egyáltalán nem ez az eredeti posztja, és az elején látszott is rajta, hogy annyira mozog otthonosan a pálya szélén, mint az egyik szurkolói dalunk szerint a nyíregyházi szurkolók a vendégszektorban… Innentől borult a stabil védekezés is, ami az általunk választott játékfelfogás alapvető eleme lenne. Rossz volt látni, ahogy az összes hátvédünk csodálkozva végignézte a teljesen üresen fejelő Pintért (centikkel mellé), majd azt, amint Lencse Nagy Sanyiba lövi a ziccerét. Finoman fogalmazva sem lett volna meglepő, ha a hazaiak egyenlítettek volna, de valahogy kihúztuk a félidő végéig.
A szünetben aztán újabb reménysugár csillant: Horváth doki, egykori játékosunk nagy magabiztossággal kijelentette, hogy az az egy biztos, lesz még gól a mérkőzésen. Ezt hallva – ismerve az M4Sport „szakértőinek” remek jósolási képességeit – bizakodni kezdtem benne, hogy akkor ennek éppen az ellenkezője történik majd.
Ez azonban a második játékrészben sem rajtunk múlott, hanem az MTK játékosain, illetve Nagy Sanyin, aki egész meccsen remekül védett. Pedig még Herczeg András is mindent elkövetett a hazaiak sikere érdekében, amikor lekapta a pályáról az egyik legjobb játékosunkat, Avdijajt, és cserébe felküldött egy teljesen használhatatlan Takácsot. Bár egy focistának nem ildomos megkérdőjelezni az edzője döntését, de teljesen megértettem légiósunk értetlenségét és dühét, mert tényleg volt potenciál a játékában. A 67. percben Gera lövését védte újabb bravúrral Nagy, két perccel rá viszont már kapusunk is verve volt. Bognár szabadrúgása furcsa ívben kanyarodott, Nagy túlfutott rajta, majd csak lábbal tudta visszanyúlva kirúgni a labdát, ami viszont Szelin elé került. A hazaiak játékosa oda lőhetett, ahová csak szeretett volna, és ő a kapufát választotta. Látva, hogy még ez a helyzet is kimaradt, lehetett érezni, hogy ezúttal (kivételesen) nem mi leszünk azok, akik ráfizetnek majd a sok kihagyott lehetőségre.
Mivel azonban ennek a műfajnak azért csak a Loki a nagymestere, csak összehoztunk egy kapufát mi is. A harmadik csereként pályára lépő Jovanovic adott gyönyörű labdát a 83. percben Varga Kevinnek, középpályásunk hosszú alsóba tartó lövését azonban bravúrral kapufára ütötte Kicsak. Ebben a helyzetben egyébként szerintem nem lett volna könnyű sokkal jobban befejezni a támadást, szóval ezt inkább kapusbravúrnak éreztem, mint Varga hibájának. Aztán az MTK kapusa majdnem duplán hős lett, mivel a 95. percben előrehúzódva ő fejelt kapura, a gólvonalnál álló Bódi azonban tisztázott. (Ugye, hogy jó ötlet játékost állítani oda?) Ezzel az is eldőlt, hogy az MTK legyőzte magát legyőztük az MTK-t, ami idegenben legutoljára még a BL menetelésünk idején sikerült, szintén Herczeg Andrással.
A játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 7
Több nagy bravúrja volt, nem biztos, hogy nélküle is összejött volna a három pont. Ugyanakkor Bognár szabadrúgásánál egy elkerülhető hibát vétett, amiből majdnem gólt kaptunk, így emiatt nem neki adom végül a csillagocskát. Az is feltűnő volt egyébként, hogy mennyire sokszor indult ki feleslegesen a kapujából, majd táncolt vissza, olyasmi helyzetekben, mint amiből a 3. gólt kaptuk anno a DVSC-MTK 3-3-as meccsen. Ettől függetlenül maximálisan jár neki a dicséret, mert sok esetben a védőink helyett is dolgozott.
Kusnyír Erik – 0
Nagyon sajnálom a sérülését, mert fordulók óta a legjobb játékosunk, 18 évesen tanárian játszik, és ezen a meccsen is nagyon jól kezdett, uralta az oldalát. Reméljük, hogy nem komoly a baj, és minél hamarabb vissza tud térni, mert szükségünk lenne rá.
Szatmári Csaba – 5
Nem tudom eldönteni, mit is mondjak róla. Sok szép megmozdulására, mentésére emlékszem, ugyanakkor több hazai helyzetnél egyértelműen ő hibázott. Ez a mérkőzés is megmutatta összességében, miért nem tud stabil kezdővé válni: hiába vannak jó megmozdulásai, ha ennyire benne van a hiba lehetősége.
Pávkovics Bence – 5
Nem volt nagy probléma a játékával, ám ő is vétett többször helyezkedési hibákat. Szatmárinál ugyan megbízhatóbb középhátvéd, de el tudnék képzelni egy nála jobb játékost ezen a poszton.
Ferenczi János – 5
Ezúttal a védekezési feladatait nagyjából meg tudta oldani, támadásban viszont nagyon halványnak éreztem. Úgy tűnik, nála maximum az egyik funkció működik egyszerre a védekezésből és a támadásból.
Varga Kevin – 7 
Végre ismét azt az arcát mutatta, amiért annak idején megkedveltük. A gólnál nagyon higgadt maradt, és a másik nagy helyzetünk is az ő nevéhez fűződik, amit szintén jól oldott meg, még ha nem is lett belőle gól. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy valóban a pálya szélén érdemes-e őt játszatni, mivel beadni látványosan nem tud, már-már fájdalmas szinten. A győztes gólja és aktív játéka miatt azonban – a hibái ellenére is – őt láttam ezúttal a legjobbnak.
Haris Attila – 6
Kusnyír mellett ő a másik olyan játékosunk, aki mindig oda mer lépni, küzd, hajt az utolsó percig, óriási munkát végez. Számomra az ilyen focisták példaértékűek, és lehet, hogy nem annyira látványos a szerepük, mint mondjuk egy támadónak, aki a gólokat szerzi, de legalább olyan fontos. Ezúttal is remekül játszott, labdákat szerzett, belement a párharcokba. Nem véletlen, hogy nincs olyan mérkőzés, amikor nem ütnék vagy rúgnák le többször is.
Csősz Richárd – 6
Teljesen rendben volt a játéka, egyértelműen kellemes meglepetést okozott. Harishoz hasonlóan ő is keményen, önfeláldozóan belement a párharcokba, ráadásul még támadásépítésben is emlékszem szép megoldásokra, passzokra tőle. Kiegészítő emberként biztosan lehet rá számítani, a többit meg majd meglátjuk.
Bódi Ádám – 6
Ismét agilis volt, nagyot küzdött, igazi vezérként viselkedett. Ennek ellenére valami plusz mégis hiányzott ahhoz a játékából, hogy ennél magasabbra értékeljem, de jó látni őt a pályán a Loki mezében, ezzel a hozzáállással.
Albion Avdijaj – 6
Sajnáltam a korai, érthetetlen cseréjét, mert a legjobbjaink között volt. Szinte minden veszélyes támadásunkból kivette a részét, a gólpassza pedig fantasztikus volt. Nagyon kíváncsi lennék rá, miért hozta őt le Herczeg András, főleg úgy, hogy a lecserélését megelőzően is szép cselekkel, hasznos labdatartással vétette észre magát. Egy csatárnak különösen fontos a bizalom, ezért csak remélni tudom, hogy ezek a furcsa cserék nem törik meg a lelkesedését vagy önbizalmát.
Szécsi Márk – 4
Általában nem szokott problémám lenni a játékával, ezúttal azonban gyengének éreztem. Az első félidőben még aktív volt, de már akkor is rendre rossz döntéseket hozott, a második játékrészre viszont teljesen eltűnt. Ha már valaki helyett be kellett hozni Takácsot, akkor az inkább ő lett volna.
Kinyik Ákos – 6
Ahhoz képest, hogy kényszerposzton játszott, és az elején nagyon nem találta a helyét, a végére egészen belejött. Határozottan és szokás szerint keményen játszott, de általában szabályosan. Külön pozitívum, hogy néha a támadásépítésbe is bekapcsolódott, még talán többet is, mint Ferenczi. Ettől függetlenül könyörgök, ne ő maradjon ezen a poszton, ha Kusnyír kiesik, hanem térjen vissza valamelyik jobbhátvédünk végre.
Takács Tamás – 3 
Borzalmas csere volt minden szempontból. A fellőtt labdákat nem tudta megtartani, messzire elpattantak tőle a passzok, és Avdijajjal ellentétben nem volt képes nyomás alatt tartani az MTK védelmét. Ő nem az a típusú játékos, aki megcsinálja magának a helyzetet, ezért sokkal hasznosabb olyankor a játéka, amikor megpróbálunk dominálni, vagy minimum aktívan kontrázunk, és nem csak a túlélésre játszunk.
Aleksandar Jovanovic – 6
Így kell beállni csereként! Majdnem adott egy gólpasszt, emlékszem egy fantasztikus becsúszó-szerelésére, és egyébként is aktívan, jól játszott. Rajta egyértelműen látszik, hogy nem derogál neki csereként küzdeni a csapatért, és a sérülésből való visszatérése óta nem emlékszem olyan meccsére, ahol rossz teljesítményt nyújtott volna.
Herczeg András
A kezdőcsapat rendben volt, az eredményt nem kell magyarázni, de az Avdijaj-Takács cserét még mindig nem értem. Nincs annál demotiválóbb egy játékos számára, ha úgy cserélik le vagy hagyják ki a kezdőből, hogy egyébként jól játszik, jó formában van. Anno elkövette ezt a hibát Barnával, akinek a fejlődését meg is törte az indokolatlan mellőzés, és félek tőle, hogy miként hat majd ez az egyre jobb formába lendülő Avdijajra.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Kifejezetten gyenge meccs volt, ahol egy közepes játékkal is sikerült legyőzni a gyenge napot kifogó ellenfelet. A csapat hozzáállását ugyanakkor most nem érheti kritika, és az MTK bénázása mellett ez is kellett a győzelemhez. A játékvezető eléggé sokat tévedett mezőnyben a javunkra, ugyanakkor a lapok inkább az MTK játékosoknál maradtak el, Balogh visszaütése pedig szerintem pirosat ért volna. Mérkőzést befolyásoló hibája ugyanakkor – a végeredményt is tekintve – nem volt Bogárnak. Érdekes kérdés, vajon a jövőben mennyit találkozunk majd vele, de a hibái ellenére nem tűnt rosszindulatú, inkorrekt bírónak.
Záró gondolatok:
Ha csak azt nézem, hogy megvan a három pont, akkor nem lehet okunk a panaszra, ezt sosem kell megmagyarázni. A játék azonban semmilyen volt, és valahogy az én hangulatom is olyan semmilyen ezzel az egésszel kapcsolatban. Túl sokszor okozott a csapat csalódást a hozzáállásával olyan meccseken, amikor már éppen kezdtem volna reménykedni valami szebb jelenben és jövőben; márpedig azok a szurkolók, akiknek ennyiszer eljátsszák a bizalmát, már a győzelmeknek is kevésbé tudnak örülni.
Ez a mérkőzés abból a szempontból is elgondolkoztató volt, hogy egy alternatív befejezését jelentette a Vidi elleni mérkőzésünknek. No, nem a múlt fordulóban elszenvedett 1-0-ás vereségre gondolok, hanem a felcsúti 1-1-re. Ott is korán megszereztük a vezetést Kevin góljával, berendezkedtünk a kontrákra, és hiába támadt az ellenfél, tartottuk az eredményt. Csakhogy ott az utolsó percben mégis elvesztettük a két pontot, ezúttal pedig nem. Miért? Profibbak lettünk azóta? Több szerencsénk volt? Én hajlok arra, hogy egyszerűen csak egy gyengébb ellenféllel találkoztunk. A Vidi is szenvedett ellenünk, de náluk volt egy egyéni villanás, ezúttal viszont az MTK nem tudott ilyet felmutatni. Ezt leszámítva viszont a forgatókönyve a két találkozónak ezt leszámítva kísértetiesen hasonló volt. (És a végeredmény ellenére szerintem a Vidi ellen jobban is játszottunk.)
Márpedig ez a magyarázat egy dolgot jelenthet a számunkra: a győzelmeknek, a döntetleneknek és a vereségeknek nincs egyértelmű jelentőségük. Annyira sok a bizonytalan tényező, hogy a legutóbbi egy-két-három-öt-tíz meccsünkből sem lehet levonni következtetést arra nézve, mit hoz majd a következő. A legtöbb bajnokságban vannak tendenciák, látszik valami kiszámíthatóság a csapatok teljesítményében. Az NB1-ben szinte semmi ilyen nincs, legfeljebb annyit lehet tudni, hogy a Vidi és a Fradi a bajnoki címért, legalább az egyik újonc pedig a kiesés elkerüléséért fog küzdeni. Aztán viszont jön a totális káosz: a csapatok felváltva játszanak jól és botrányosan, lelkesen és nemtörődöm módon. Éppen ezért ami egy színvonalasabb bajnokságban meglepetés eredmény lenne, az nálunk csak a káosz természetes velejárója. Ez a mindent átható középszerűség jellemzi az NB1-et, és mi különösen is élen járunk ennek képviseletében. Ebbe viszont nagyon könnyű belefáradni szurkolóként.
Az embernek természetes lételeme, hogy utálja a bizonytalanságot, és előnyben részesíti a kiszámíthatóságot a káosszal szemben. Hiába győztünk most, nem érzem azt, hogy emiatt majd két forduló múlva is jobbak leszünk, mert most majd elindulunk felfelé. (Ha pedig mégis ez történik, akkor egyetlen biztos dologként tudhatom, hogy előbb-utóbb jön egy meccs, ahol jóllakottan csak a mezt küldik majd fel a pályára a játékosok, újabb csalódást okozva, csak nem tudni, mikor jön el ez a pont.) Márpedig így nem csak klubot építeni esélytelen, hanem a nézőszám tendenciáin sem lehet javítani, győzelem ide vagy oda.
Hajrá Loki!
Enderson
(képek: dvsc.hu)
