Múlt héten végre ismét sikerült győznünk a Diósgyőr ellen, megszakítva négy mérkőzésen át tartó vereségsorozatunkat, azonban az akkor mutatott játékunk, illetve Varga Kevin eltiltása nem sok jót ígért a dobogós helyen álló kövesdiek ellen. Nem is lett semmi jó belőle…
A kezdő tizenegy összeállításakor nem maradt túl sok választási lehetősége Herczeg Andrásnak, de még így is akadt egy-két meglepetés a csapatban. Ezek közé tartozott, hogy Kusnyír hosszú idő után először a középpályán kapott szerepet, illetve támadó ékként Trujic kezdett, Szécsi és Adeniji pedig a szélekre kerültek.
Igazság szerint az első félidőről nem túl sokat tudok/akarok mondani. Volt egy nagy helyzete Trujicnak, amit elrontott, de ezt leszámítva egyik csapat sem mutatott túl sokat. Talán az is lehetett a baj, hogy a mérkőzést megelőzően belenéztem a Manchester City-Aston Villa találkozóba, és ahhoz viszonyítva olyan érzésem volt, mintha nem mozgó-, hanem csak állóképet néznék 45 percen keresztül. Az 5. perctől kezdve sűrűn pislantottam az órára, azt tudakolva, mennyi van még hátra, és őszintén sajnáltam, hogy az összefoglaló megírása miatt ennyire aktívan oda kell figyelnem erre a borzalomra. Aztán a kínszenvedéseim a félidő utolsó perceiben hágtak a tetőfokukra, mivel szinte a semmiből egy szép, ám közel sem védhetetlen átlövésből Berecz megszerezte a vezetést a hazaiaknak.
A második játékrész elején ismét megtapasztalhattam hazai bajnokságunk utánozhatatlanságát: mint kiderült, valójában nem a kezdőrúgás előtti bemelegítésre értem vissza a képernyő elé, hanem már az éles mérkőzés ment, hiába hittem legalább fél percig az ellenkezőjét. Ennél nagyobbat már csak az 54. percben sóhajtottam: a védelmünk Kinyik vezérletével egy olyan kabaréjelenetet mutatott be, amilyet kitalálni sem lehetne. Nem is lehetett más a vége, csak gól. 2-0. És akkor Herczeg András lekapta Tőzsért a pályáról, érkezett helyette Garba, és hirtelen focizni kezdtünk. Ennek elég hamar meg is lett az eredménye, és Ferenczi szabadrúgása után Adeniji szemfüles góllal szépített. 2-1.
Na, de ha valaki azt gondolta volna, hogy mi most itt megmutatjuk, kúszunk-mászunk a pontszerzésért, az természetesen nagyot tévedett. Egyre-másra jöttek ugyanis a kövesdi kontrák (többek között a csereként beállt ex-csatárunk, Takács Tamás közreműködésével), és ezek egyikéből a 81. percben Vajda bebiztosította a hazaiak győzelmét. 3-1. A hátralévő percekben kisebb helyzetek mindkét oldalon akadtak, de igazán már nem volt miért izgulni, összességében magabiztosan nyert a Zsóry.
Játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 0
Ha nem pontozom, azzal szerintem inkább ő jár jól. Az első kapott gólnál Berecz ugyan jól találta el a labdát, de azért nem tűnt védhetetlennek a lövés. A többi találatról nem tehetett, kifejezetten nagy védésére pedig nem emlékszem. Összességében azt azért ki lehet jelenteni, hogy nem rajta ment el a meccs.
Bényei Balázs – 3
Bényei teljesítményről az jut eszembe, amit Pálfi József edző nyilatkozott a Hodász-Kölcse megyei labdarúgó mérkőzést követően: „Nyerhettünk volna, ha a mérkőzés első hatvan percét nem játszottuk volna emberhátrányban. Akkor vettük észre, hogy a jobbhátvédünk nincs a pályán.” Bár tény, hogy nem kifejezetten Bényei hibáiból kaptuk a gólokat, de annyira súlytalan volt, amilyet ritkán látni egy első osztályú labdarúgó mérkőzésen. Konkrétan tényleg az az érzésem volt végig, mintha nem lenne jobbhátvédünk, úgy elbújt mindig valahová a mezőnyben. (Mondhatnám azt is, hogy Kulcsár Tamás szebb napjait idézte…)
Szatmári Csaba – 3
Az első játékrészben a félpályáról öngólveszélyesen hátrabikázott labdája tökéletesen szimbolizálja, mi a probléma vele. Hiába emlékszem erről a mérkőzésről is szép megmozdulásaira, közben mindig akadnak olyan ki nem kényszerített hibái, melyek miatt életveszélyes a játéka hátul.
Kinyik Ákos – 2 
Hiába írtam eddig csupa rosszat a hátvédjeinkről, a legnagyobb probléma Kinyikkel volt. Itt lett volna a lehetősége a bizonyításra, hogy hiba volt őt eddig kihagyni a csapatból; ehhez képest olyan dolgokat produkált ezen a mérkőzésen, amiket képtelen vagyok elhinni. Ahogy a második gól előtt átengedte labdával együtt a kövesdi támadót, az nem egyszerűen bosszantó, hanem inkább vérlázító. Ilyen hozzáállással valóban nincs keresnivalója a csapatban.
Ferenczi János – 4
Bár a klasszikus védekezési hibáit magabiztosan hozta most is, mégis, rajta legalább azt láttam, hogy akart, és a támadásokból ismét aktívan kivette a részét. Ráadásul az ő szabadrúgását követően tudott Adeiniji betalálni, így felvetődik az a kérdés, hogy nem lenne-e érdemes néha neki átengedni a ballábas szögből járó pontrúgásainkat.
Tőzsér Dániel – 3
Szokás mondani, hogy fejétől bűzlik a hal, és sajnos a játékosok hozzáállása kapcsán Tőzsér mint csapatkapitány sokszor igazolja ennek az állításnak az igazságtartalmát. Elgondolkodtató volt látni, hogy átmenetileg mennyire feljavultunk a lecserélését követően, szinte felszabadultan játszottak a többiek. Sajnos már a pontrúgásait követően is csak a legritkább esetben sikerül gólt szereznünk, így tényleg nem fogunk szomorkodni, ha a szezon végén szögre akasztja a csukát.
Kusnyír Erik – 5
Bár nem játszott látványosan, de bátran felvállalta a párharcokat, labdákat szerzett, és összességében is úgy tűnt, mintha otthonosabban mozogna ebben a szerepkörben, mint a védelemben. Ha nem Bényei lenne rajta kívül az egyetlen jobbhátvédünk, akkor egyértelműen előre vezényelném a középpályára.
Haris Attila – 3
Az első félidőben több szép megmozdulására is emlékszem, utána viszont a második kapott gólunknál kifejezetten nagyot hibázott ő is, és úgy összességében is látványosan visszaesett a második játékrészre a teljesítménye.
Szécsi Márk – 4
Támadásban nem volt rossz, védekezésben viszont nem tudott eléggé besegíteni. Kár, hogy viszonylag ritkán adódik lehetősége a kedvenc posztján, a támadósorban játszani, mivel ott egyáltalán nem szokott rosszul muzsikálni; a középpályán viszont érezhetően haloványabb.
Babatunde Adeniji – 6 
Ha nem szerzi a gólt, akkor is a csapat legjobbja lett volna, így meg pláne. Annak ellenére, hogy megint szélen játszott és nem az eredeti posztján, sokat hozzá tudott tenni a támadójátékunkhoz. Egy az egyben nehéz vele mit kezdeni, cselezni is meglepően jól tud, ráadásul a gólján kívül kifejezetten jó passzokat is osztogatott.
Nikola Trujic – 4
A veszély benne volt a játékában, a helyzetkihasználása ellenben hagyott kívánnivalót maga után. Sajnos a kezdeti meggyőző játékához képest egyértelműen visszaesett, amint történt az már sok más légiósunkkal is, de még nem mondanék le azért róla.
∼•∼
Haruna Garba – 4
Mikor játszani kezdett a Loki színeiben, két dolog volt feltűnő vele kapcsolatban: gólveszélyes és lapveszélyes. Ebből sajnos az utóbbi hetekben egyre inkább csak az utóbbit láthatjuk: ezúttal is összeszedett egy sárgát egyből a becserélését követően, támadásban viszont keveset mutatott. Ettől függetlenül vele kapcsolatban pláne azt mondom, hogy ne mondjuk még le róla, mert az adottságai alapján sokkal több van benne.
Kundrák Norbert – 0
Egy műesésen kívül sok más dolgot nem tudott mutatni, igaz, erre nem is volt túl sok lehetősége.
Pintér Ádám – 0
Becserélték a legvégére.
.
∼•∼
Herczeg András
Nehéz mit írni. Számomra úgy tűnik, mintha az elmúlt hetekben kicsit megfáradt volna a kapcsolat közte és a csapat között, vagy másként fogalmazva kezdene elfogyni a „mágussága”. (Amit nem lehet valakinek a szemére vetni, hiszen eddig teljesített erőn felül a csapattal.) Lehet, hogy az ő érdekében jobb lett volna, ha nem vállalja el ezt a szezont, de utólag már könnyű okosnak lenni, főleg úgy, hogy mi is a maradásában reménykedtünk. Az viszont nagyon méltatlan lenne vele szemben, és nagyon nem érdemelné meg, ha szép lassan felőrlődne abban, amiben csoda, hogy eddig még nem őrlődött fel.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Főleg az első félidő alapján kijelenthetjük, hogy ritka gyenge meccs volt. Hiába született 4 gól, hiába gyorsult fel kicsit a ritmus a szépítésünk környékén, én erre most nem vagyok hajlandó elégtelennél jobb osztályzatot adni. Nem meglepő módon a csapatunk teljesítménye is hasonlóan „pozitív” volt, amit a borzalmas hozzáállásunkkal tetéztünk. Ez a Mezőkövesd egyáltalán nem játszott jól, így még nagyobb szégyen a teljesítményünk. Bognár összességében korrekt módon lehozta a mérkőzést, legfeljebb kisebb tévedései voltak a mezőnyben.
Záró gondolatok:
Nem leszek hosszú, mert nincs nagyon mit írnom. Talán csak azt a kérdést tenném fel, hogy van bármi, amiben reménykedhetünk a jövőre nézve?
Visszatérnek a hiányzóink? Nem baj, majd lesznek más hiányzók, ez sajnos a futball rendje.
Felfrissítjük a keretet új igazolásokkal? Aligha.
Edzőkérdés lenne jelenleg a Lokinál? Ugyan már, nem lehet komolyan azt hinni, hogy pont Herczeg András a probléma. Félő, hogy egyszerűen most csak azt látjuk a hiányán keresztül, hogy mit tett eddig hozzá ő a csapat teljesítményéhez.
Van bármilyen jövőképünk? Dehogy van. Bizonytalanul imbolygunk a kiesés és a dobogó között, miközben magunk sem tudjuk, mi alapján kerülünk egyszer fentre, aztán lentre.
Ismét közeledik a halottak napja, és ezzel kapcsolatban önkéntelenül is eszembe jutott a legelső összefoglalóm, amit annak idején a blog színeiben írtam. Felidéztem szurkolóként az akkori érzéseimet, és elgondolkoztam rajta, vajon hol vagyunk most ahhoz az időszakhoz képest. És az az igazság, hogy fogalmam nincs, mi a válasz erre a kérdésre, de sajnos már nem is igazán érdekel…
Enderson
