Nyáron Coulibaly távozása után égető szükségünk volt legalább egy minőségi támadóra. Kezdetben úgy tűnt, hogy a román Bud jelenti majd a megoldást, aztán július közepén egy némileg ismertnek számító szlovén támadó érkezését jelentette be a klub: ő volt Dalibor Volaš. Eleinte nagy várakozás övezte játékát, nem is kezdett rosszul, gólokat lőtt, mi több, azóta is házi gólkirályunk. Azonban az elmúlt néhány hétben megtört nála valami, nem úgy megy neki a játék, ahogy az tőle elvárható. De ki is az a Dalibor Volaš? Tudja-e egy az egyben pótolni Coulibalyt? Milyen stílusú támadó valójában? Ennek járunk most utána az alábbi cikkben.
Először is tekintsük Volaš múltját. Koperben született 1987-ben, tehát 26 éves, azaz az egyik legjobb focista korban van jelenleg. Hazájában négy csapatnál szerepelt, de egyet különösképp kiemelnék, és arra fókuszálnánk, méghozzá a Maribornál töltött időszakát. Kezdjük az elején.
Mindössze huszadik életévében járt, mikor szülővárosa csapatától a szlovén rekordbajnokhoz került. Előtte a Kopernél közepesnek mondható idényeket futott, bár egy 19 éves játékostól egyáltalán nem számít rossz teljesímétnynek a fél szezon alatt szerzett nyolc bajnoki gól és hat gólpassz. Megszerezte tehát a legnépszerűbb szlovén csapat, ahol rögtön a mélyvízbe dobták, és szinte végig játszotta a maradék fél szezont, két gólt szerezve. A következő teljes idény is hasonlóan mérsékelten sikerült számára, ekkor szintén tíz bajnoki gólig jutott, csapatával pedig bajnoki címet ünnepelhetett.
A következő, 2009/2010-es szezont még a Maribornál kezdte meg, pályára is lépett három BL selejtező mérkőzésen – gólt nem szerzett -, augsztusban azonban kölcsönadta őt csapata az ND Lendavának, amely a bajnokság egy középcsapatának számított. Egyénlieg egészen jó szezont zárt, hiszen 12 gólig jutott, amivel a góllövőlista hamradik helyén végzett, csapata pedig a hatodik helyet szerezte meg. A Maribor ez évben elbukta a bajnoki címet, és csak a második helyen végzett, a szezon végén pedig Volaš visszatért anyaegyesületébe.
A 2010/2011-es szezont tehát újfent a Maribornál kezdte, és pályára lépett az EL selejtezőkön. Itt kapcsolódik a képbe az ő magyarországi ismertsége, hiszen az EL selejtezők második körében a Videotonnal találkozott a Maribor, a szlovéniai visszavágón pedig az ő két góljával ütötte ki a magyar csapatot a lila-sárga együttes. Volaš a bajnoskágban a téli szünetig hét gólig jutott, ekkorra már felfigyeltek rá külföldről is. A télen, ha hinni lehet a transfermarkt adatainak, szép összegnek számító 400 ezer euróért vitte el a moldáv kirakatcsapat Sheriff Tiraspol. Ez a kaland nem igazán sikerült neki, így a nyáron kölcsönbe visszakapta őt a Maribor.
Volaš emlékeztes pillanatai a Maribornál
Az áttörést pedig az az év hozta meg neki. A BL selejtezők során még csak epizódszerep jutott neki, azonban az Európa Liga play-off körébe történő kiesést követően alapemberré vált. A play-off-ban az ő gólja kellett a skót rekodbajnok Rangers kiejtéséhez, mellyel bejutott csapatával a csoportkörbe. A Maribor ugyan csak egy pontot tudott összegyűjteni a hat meccsen, Volašnak sikerült további négy gólt szereznie, betalált többek közt a Birmingham, a Braga, valamint a Bruges kapjuába, utóbbiba kétszer is. Eközben a bajnokságban is szárnyalt, csapatával fölényesen nyerték meg a bajnoki címet, Volaš pedig tizenhét góllal járult ehhez hozzá, mellyel csapata házi gólkirálya lett, míg a bajnokságban a góllövőlista harmadik helyéhez volt elegendő ez a góltermés. Nyáron azonban vissza kellett térnie a Sheriffhez, akik azonban nem ragaszkodtak hozzá, így ha minden igaz ugyanannyiért passzolták tovább, mint amennyiért vették, méghozzá az orosz bajnokságban szereplő Mordovia Saransk együttesének.
És ekkor már a tavalyi szezonban járunk, Volašnak újfent nem jött össze a külföldi kaland, alig lépett pályára az év végén simán kieső csapatban, mindössze hat bajnoki, azokon is összesen 82 percnyi játék jutott neki. Nyáron nem meglepő módon szerződést bontott a klubbal, és szabadon igazolhatóvá vált. Adott volt tehát egy gólerősnek számító, jó korban lévő támadó, akinek rendkívül rosszul sikerült az előző szezonja, és adott volt egy magyar klub, amely gólerős támadója távozását követően egy megfelelő utódot keresett. Itt kapcsolódk össze a Loki és Volaš története, ekkor szerződött Debrecenbe a szlovén támadó.
És akkor térjünk rá a bevezetőben taglalt további kérdésekre. Sokan várták, hogy Volaš pótolni fogja Coulibalyt. Ezt nyugodtan el lehet felejteni, ezt már leigazolása pillanatában tudni lehetett, már aki jobban ismeri őt és a stílusát. Ugyebár Coulibaly nem az a tipikus bólyacenter volt, ő szeretett a szélről, vagy adott esetben a félpálya közepéről megindulni, végigszlalomozni a védőkön, és sebességét, valamint testi erejét kamatoztatva helyzetbe kerülni. Na Volaš ennek éppen a szöges ellentéte. Ő a tipikus centerjátékos megtestesítője, akit kőkeményen ki kell szolgálni ahhoz, hogy helyzetbe tudjon kerülni, és haszna legyen a játékának. Merthogy ő nem az a játékos, aki gyorsaságával – tegyük hozzá, egyáltalán nem számít gyorsnak, még magyar szinten sem -, és cselezőképességével helyzeteket teremt magának. Kiválóan helyezkedik, és egy-egy jó indítással és egy jó beindulással ziccerbe tud kerülni, amit jó százalékkal tud – vagy legalábbis kéne tudnia – kihasználni. Emellett fejjátéka is kiváló, erről már többször megbizonyosodhattunk. Hogy egy érthető példával szemléltessem, vegyünk alapul külföldi, ismert játékosokat, és próbáljunk mindkét játékos esetében egy úgymond szinonímát keresni.
Coulibaly esetében a legjobb példa talán Didier Drogba, aki a Chelseanél tipikusan ezt a játékstílust hozva rúgdosta a gólokat. Fizikuma erős, elnyomni szinte nem lehet, a labdával sem bánik rosszul, jól fejel és jól is tud lőni. Példaként lehet még említeni Bafetimbi Gomist (Lyon), vagy épp Romelu Lukakut (Everton).
Ezzel szemben vegyük Volaš hasonmásait. Alapvetően az ő stílusa kihalóban van a modern fociban, így esetében csak kiöregedő, vagy már visszavonult klasszisokat lehet emlegetni. Személyes érintettségemből adódóan egyik legjobb példának David Trezeugetet tudom említeni, aki a Juventusnál képes volt 89 percig észrevehetetlenül és haszontalanul játszani, hogy aztán egy jó passzra vércseként lecsapva eldöntse a mérkőzést. De említhetném még Filippo Inzaghit, akiről valahogy mindig bepattant a labda, vagy épp Ruud van Nistelrooyt, aki szintén egy tipikus lesipuskás támadó volt.
Védjegyének számító tisztelgős gólörömét eddig még nem nagyon adta elő nálunk, reméljük lesz még rá bőven alkalma
Olyan kérdés is felmerült, hogy szüksége van-e a Lokinak egy ilyen stílusú támadóra, hiszen mi általában nem ívelésekkel, és két-három passzból felépített játékkal dominálunk, hanem szeretjük járatni a labdát, kipasszolgatni az ellenfelet, és sokszor a játékosok egyéni képességeire támaszkodunk. Igazából ellenfele válogatja, hogy ki ellen érdemes őt játszatni. Az már kiderült, hogy az öt védővel felálló, betömörülő ellenfelek ellen nem sok haszna van, kivéve ha tényleg fejjátékára alapozunk, de inkább eltudok képzelni egy Kulcsár-Sidibe párost egy ilyen csapat ellen. Viszont az olyan meccseken, főként rangadókon, ahol nem feltétlen mi dominálunk, rendkívül hasznos lehet a játéka. Mi sem bizonyítja jobban, hogy öt góljából négyet a Diósgyőr-Fradi-Vidi hármas ellen szerzett.
Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a kezdeti jónak mondható, és eredményes játéka után mi történt vele az utóbbi hetekben, mert láthatóan nem megy neki a játék. Minden azzal kezdődött, hogy az MTK meccset követően – ahol emberhátrányban szinte semmi haszna nem volt játékának – a Paks ellen kikerült a kezdőből. A hajrában beállva két alkalommal is megszerezhette volna a győztes gólt, de elkapkodta a helyzeteket. Ezután Kecsekméten sem volt kezdő – pályára sem lépett, de az emberhátrány miatt nem is lett volna indokolt -, és hétvégén a Pápa ellen is csak tíz percet kapott. Az hamar kiderült, hogy sértődékeny játékos, és nehezen viseli, ha lecserélik, vagy mellőzik őt. Ennek első jele volt, mikor Szombathelyen lecserélését követően nem fogot kezet Kondás Elemérrel. Mostani mellőzöttsége miatt újfent kisebbfajta sértődöttség figyelhető meg nála, mentálisan a padlón van. Ékes példája volt a hétvégi Pápa elleni meccsen a 92. perc eseménye, mikor a szélen kapott labdát, ahelyett, hogy megtartotta volna, vezetgette volna – 15 másodperc volt hátra a lefújásig -, flegmán belerúrgva próbált passzolni Seydinek, majd látván, hogy sikertelen volt a passz, egész egyszerűen megállt, és nem támadta vissza a vendégjátékost, aki így zavartalanul ugrathatta ki Sekourt, aminek a végeredménye az egyenlítő gól lett.
Bármi is történt vele, jelenleg nagyon úgy áll a helyzet, hogy formája messze van attól, hogy kezdőként számoljunk vele, és ezen csak ő változtathat, ha a megfelelő hozzáállást nyújtja. Mert ha ez megtörténik, és a szezon elején látott önbizalommal teli, harcias Volašt látnánk a pályán, azzal ő is és mi is jól járnánk, hiszen góljaival segíthetné a csapatot, míg jó játékával felhívhatná a figyelmét a külföldi csapatoknak, mert az egészen nyilvánvaló, hogy nem hosszútávra tervez Debrecenben.
