Köstner Vilmos 2018. novemberében ült le a DVSC kispadjára, immáron negyedik ciklusát megkezdve vezetőedzőként. A norvég Pal Oldrup Jensentől vette át a stafétát a Loki ikonikus alakja. Vili bácsi nagy sikereket ért már el korábban a Vasutas csapatot vezetve, így kézenfekvő megoldás volt, hogy a klub vezetése őt bízta meg ezzel a feladattal. Cikkemben az elmúlt nagyjából kettő és fél évet elevenítem fel.
Láttuk, hogy a Jensen féle DVSC nem olyan, mint amit mi szurkolók elképzeltünk, de ami ettől is fontosabb, hogy a vezetőség is így látta. Így került ismét a karmesteri pálca Köstner mester kezébe. Amikor ez a váltás megtörtént, akkor már nem voltunk érdekeltek a Magyar Kupában, így visszatérése után a 2018/2019-es szezonban 17 bajnokin irányította a Lokit. Ezen összecsapásokon tízszer ünnepelhettünk győzelmet, hét alkalommal pedig vereséget szenvedtünk. Kevés hiányzott, hogy ötszáz alkalommal zörgessék meg a lányok ellenfeleink hálóját, eközben jóval kevesebb gólt kaptunk, vagyis kijelenthetjük, megérte edzőt váltani, játékban előre léptünk. Hatodik helyen zártuk a bajnokságot.
A tavalyi idényt sajnos nem tudtuk végig játszani, nagy bánat ez számunkra, ugyanis a negyedik helyen állt csapatunk. Egy hajszál választott el minket attól, hogy egy nagyon sikeres bajnoki szezont zárjunk, többek között hosszú évek után tudtunk pontot csenni a Ferencváros otthonából, nyertünk Vácott és Érden is. A koronavírus és az MKSZ együttes erővel rombolta le azt, amit a lányok kemény munkával felépítettek, az eredményeket papíron egy tollvonással megsemmisítették, ám mi szurkolók nem felejtjük el azt a sok csodás pillanatot. Ide sorolható az EHF-kupa menetelésünk is, a Leverkusen és a Jagodina elleni győzelmek, a Kastamonu legyőzése Törökországban. Végül úgy alakult, hogy a csoportkör a végállomást jelentette számunkra, de nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk.
Megéreztük a siker ízét, így joggal reménykedhettünk abban is, hogy a 2020/2021-es kiírás meglepetés csapata leszünk. Ezt a célunkat sikerült is elérni, még ha nem is pozitív értelemben. Sajnos a lányok nagyon hektikus teljesítményt nyújtanak a most zajló szezonban. Szoros vereséggel indult az idény a Móvár ellen a Főnixben, majd Kisvárdán jött egy igazán fájdalmas gyomros, ezt is lehet ám fokozni, az Alba Fehérvár elleni fiaskóval, továbbá az MTK pontrablása sem kellemes emlék a piros-fehér drukkerek számára, hogy a Vácon bemutatott produkciót ne is említsük. Gyógyír lehet fájdalmainkra, hogy legyőztük a Hódosban a Siófok gárdáját még az ősszel, és a Kohászt is két vállra fektettük idegenben. A Kupában sikerült visszavágni az Albának, illetve az is megsüvegelendő, hogy a mosonmagyaróvári csarnokból két ponttal tértünk haza. Ebben a néhány mondatban is érezhető mekkora hullámvasutat jár be a DVSC az utóbbi fél évben. Ettől talán csak a menetrendünk kiszámíthatatlanabb, volt itt már heti két összecsapás, de az is előfordult, hogy csaknem két hónap telt el két tétmeccs között. Ilyen nehezítő tényezők mellett szinte lehetetlen fenntartani azt a színvonalat, amit egy normál ritmusú bajnokság esetén tudna hozni a Loki. Nem szabad mindig a száraz statisztikának hinni, azonban sokszor a számok hűen tükrözik egy edző eredményességét!
A vezetőség különböző eszközökkel próbálja „ösztönözni” a csapatot, volt itt már több alkalommal pénzbüntetés (ami végül nem következett be), most meg edzőváltás. Olvasva a sajtó visszhangokat és a közösségi médiában tapasztalható véleményeket, az szűrhető le leginkább, hogy teljesen más szempontokat helyeznek előtérbe a különböző habitusú szurkolók.
Azt már a szezon előtt is tudtuk, hogy Vili bácsinak ez az utolsó szezonja, mint vezetőedző. Azt is tudtuk, hogy nyártól Szilágyi Zoltán veszi át a szakmai munka irányítását. A tegnapi nap folyamán azonban nyilvánosságra hozta a klub, hogy a hátralévő meccseken korábbi kiváló irányítónk, Kudor Kitti vezeti a csapatot, aki eddig is a stáb tagja volt, miközben Köstner mester az akadémia vezetője lesz. Meglepett ez a húzás, de valahol érthető, mert valami nagyon nem volt kerek, főleg az utóbbi hetekben. Nem értek egyet minden esetben azzal, hogy ilyenkor az edző cseréje a megoldás, de úgy gondolom, mindenkinek előnyére válik ez a felállás. Nagyon stresszes munka a csapat irányítása, felkészítése az előttük álló feladatra, és azt látni hétről-hétre, hogy abból amit szeretnénk, szinte semmi se valósul meg, az rettentően demotiváló tud lenni. Egy olyan maximalista szakembernek, mint Vilmos, ezt különösen frusztráló lehetett megélni. Idővel választ kapunk arra, hogy ez volt-e a helyes út. Bízzunk benne, hogy jól jövünk ki a történetből!
Voltak ugyan kellemetlen pillanatok, összességében azonban pozitívan lehet értékelni a Köstner érát. Rengeteg szép gólt, figurát, gyors támadásokat, határozott védekezést, láthattunk a lányoktól! Nagyon sok szép emléket fogunk megőrizni erről az időszakról! Reméljük tanácsaival még sokáig segíti a Lokit!
Cikkemet azzal zárom, hogy jó egészséget kívánok a DVSC történek alighanem legmeghatározóbb alakjának!
Köszönünk mindent Vili bácsi!
