Egy év kihagyás után ismét elindítjuk Power Rankings rovatunkat, melyben bizonyos időközönként (jellemzően három fordulónként) rangsoroljuk az NB I csapatait az aktuális forma alapján. Az NB II-es szezonunkban partvonal mellé szorult rovatunk most megszokott formátumában éled újjá az új idényre. Lássuk, hogy előzetesen hova várjuk az élvonal együtteseit!
A csapatok neve után zárójelben az előző évi helyezés látható.
1. Ferencváros (1.)
A tavalyi BL csoportkörös szereplés olyan anyagi lehetőséget biztosított a Fradi számára, amivel megalapozhatják a következő 5-10 évüket. Ennek eredményeit már most láthatjuk az új igazolásaik formájában. A kispadon egykori Bundesliga edző váltotta Rebrovot, a csapatba pedig nemzetközi rutinnal felvértezett játékosok érkeztek nem kevés pénzért. Egyelőre a BL selejtezőben is tükörsimán menetelnek, valamelyik kupasorozat csoportköre már szinte most garantált nekik. Nem látjuk azt, hogy a következő években bárki megszorongathatná őket.
2. Felcsút (2.)
Az ország kedvenc falva szép csendben már másodikszámú együttessé nőtte ki magát az NB I-ben. A korábbi években rendre gyatra szereplés párosult a jónak mondható játékoskerethet, ám az utóbbi években egy tudatosabb építkezés (természetesen nem a fiatalok beépítése) és egy megfelelő szakember kinevezése, és a töretlen bizalom iránta azt eredményezte, hogy a felcsútiak két éve felállhattak a dobogóra és tavaly kiléphettek a nemzetközi porondra, az előző bajnokságban pedig már ezüstérmesek lettek. Látva a Vidi vergődését, ez idén is meglehet nekik.
3. Videoton (3.)
A tavalyi szezon katasztrofális volt a Vidi szempontjából, kiestek az EL play-off körben, a bajnokságban „csak” harmadikok lettek, a Magyar Kupa döntőt pedig elbukták az Újpest ellen. A tavasz végén már Szabics Imre dirigált, az új szezonnak nagy tervekkel vágtak neki, de az európai kupaszereplés szégyen szemre már az első körben véget ért egy örmény csapat ellen. A kiesés után lemondott a sportigazgató, Kovács Zoltán. A káosz közepette senki nem tudja megjósolni, hogy mi sül ki ebből, de egyelőre mi a ‘semmi jó’ felé hajlunk.
4. MTK (7.)
Tavaly újoncként kellemes meglepetés volt a szereplésük a szezon első felére, aztán a végére szépen leeresztettek, és a felsőház sem lett meg. Némileg váratlan volt, hogy Michael Boris távozott a szezon végén, helyét Marco Rossi egyik segédje vette át, aki viszont még nagyon fiatal, és először kap kispadon, így egyelőre kérdéses, hogy mire fut majd ki a sztory. Egyelőre azt érezzük, hogy kellően erős a keretük ahhoz, hogy ott legyenek az élmezőny közelében.
5. Honvéd (10.)
A tavalyi szezon egyik legnagyobb csalódása volt a Kispest szereplése. A szezont még Bódog Tamással kezdték, majd irányította Pisont István is az együttest, végül Horváth Ferencnek sikerült éppen hogy benntartania őket. Pedig a nevek alapján a dobogóért is harcban lehettek volna. Idén viszont beköltözhetnek új stadionjukba, és ha sikerülne elkapniuk a fonalat az elején (remélhetőleg teszünk majd róla, hogy ne), akkor nyugisabb szezonjuk lehet, ami egy felsőházi helyezéssel is zárulhat.
6. Paks (4.)
Ha a Honvéd a negatív meglepetése volt az előző idénynek, akkor a Paks a pozitív. A sokszor leírt Bognár György kinevezésével új szemlélet kezdődött az atomvárosban, az előző évi majdnem kiesést pedig egy parádés szereplés követte. Sokáig a dobogóért is harcban voltak, de aligha bánkódtak, hogy végül csak negyedikek lettek. A kiesés réme vélhetően most sem fenyegeti majd őket, stabil középcsapat lehetnek.
7. Mezőkövesd (8.)
Az előző kiírást pocsékul kezdő és edzőt váltó Kövesd Pintér Attila visszatérése után figyelemreméltó sorozatot épített (15 meccses veretlenség), de a tavasz második fele döcögősre sikerült, és a bennmaradás bebiztosítását is nagyon a végére hagyták. Közel sem az a „Magickövesd” már ez, mint ami Kuttor Attila idején volt, de stabil középcsapat lehetnek a következő szezonban is, a játékoskeretük alapján nem kellene, hogy kiesési gondjaik legyenek, és lehet szidni Pinyőt, de az ő személye honi szinten garanciát jelent a jó szereplésre.
8. Újpest (6.)
Az Újpest az utóbbi években rendre szenved a bajnokság közben, a végén valahogy megmenekül a kieséstől, és az utolsó fordulóban nevető sokadikként még a felsőházba is becsúszik. Így volt ez legutóbb is, amihez még ráadásul egy kupagyőzelem is társult. Oenning vezetésével kevésbé látványos, ám annál eredményesebb játékot játszanak. Vérmesebb reményeik nem lehetnek, idén is ellavíroznak a középmezőnyben, a kupában meg ismét hajthatnak a bravúrra.
9. DVSC (újonc)
Egyelőre nagyon nehéz hova tenni magunkat, az erősítések közel sem olyan ütemben és minőségben történtek, ahogy azt előzetesen vártuk volna. Még mindig vannak hiányposztok, illetve olyan pozíciók, ahol nincs meg a kellő minőség. Arra, hogy ez a keret mire lehet képes az NB I-ben, mindenképp látnunk kell legalább 4-5 meccset, addig egyelőre csak bizakodhatunk abban, hogy meg tudunk ragadni az első osztályban. Merthogy pillanatnyilag ennél vérmesebb céljaink nem lehetnek, hiába a korábbi hangzatos kijelentések a vezetőség részéről, amin utólag már ők is finomítottak. Kulcskérdés lesz ez a szezon a jövőnk szempontjából, egy újabb kiesés katasztrófával egyenértékű lenne, egy viszonylag sima bennmaradás viszont hosszabb távon megalapozhatja a pozitív jövőnket. Kíváncsian és bizakodva várjuk tehát az új szezont.
10. ZTE (9.)
Az elmúlt két szezonban rendre pengeélen táncolt a ZTE, de egy jól időzített edzőváltás mindig megmentette őket. A keretük érzésem szerint inkább gyengült egyelőre, és nem érzem azt, hogy Walter Róbert hosszabb távon eredményes tudna lenni ezzel a csapattal. Lehet, hogy ebben a szezonban is egy jó időben ütemezett edzőváltás menti majd meg őket, minden esetre ezúttal is necces lesz a bennmaradásuk.
11. Kisvárda (5.)
Tavaly pozitív csalódás volt a várdaiak szereplése, bár sokatmondó adat, hogy messze a legkevesebb gólt rúgták a teljes mezőnyben, igaz cserébe a második legkevesebbet kapták, és így voltak harcban sokáig a dobogóért, illetve az elődöntőig jutottak a Magyar Kupában. A nyáron viszont távozott Supka Attila, aki véleményem szerint a legfőbb letéteményese volt annak a szereplésnek. A helyette kinevezett Joao Janiero lutrinak tűnik, a fiatal portugál tréner már dolgozott Magyarországon a Szegednél, de az más közeg volt, más osztályban. Kisvárdán szeretnének fiatalokat beépíteni a csapatba, ez úgy hangzik, mintha már nem állna rendelkezésre annyi anyagi forrás, mint korábban… Révész Attiláék tehát hazárdíroznak, és ez könnyedén visszaüthet egy kiesés formájában.
12. Gyirmót (újonc)
Általában minden szezonban van egy csapat, amelyik nagyon kilóg lefelé a mezőnyből, idén ez a szerep a Gyirmótra vár majd. Senki nem várta feljutónak őket, tavasszal viszont brutális sorozatot építettek az NB II-ben. Jelentős erősítéseket nem hajtottak végre, abból főznek ami van. Abban biztosak vagyunk, hogy senki nem fogja könnyen megverni őket, és sok értékes pontot csipkednek majd a mezőny többi tagjaitól, de nem első osztályú a keretük.
