LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Kijózanító pofon

A Gyirmót elleni haza mérkőzés óta most először éreztem azt, hogy komoly győzelmi esélyekkel várunk egy összecsapást. A Loki a Vidi elleni győzelemmel visszaadta a hitünket, de most a Mezőkövesd ellen aztán egyből le is rombolta azt. Az első félidei dicsérhető focit egy borzalmas második félidő követte három bekapott góllal és 1-4-es végeredménnyel. Lássuk, mi vezetett az összeomláshoz.

A Mezőkövesd az elmúlt hetekhez képest egész korrekt kezdőt küldött pályára ellenünk, de mi sem panaszkodhattunk, véleményem szerint a lehető legjobb tizeneggyel kezdtünk. Hrabina, Ferenczi, Deslandes, Pávkovics, Baranyai, Baráth, a Babunski fivérek, Dzsudzsák, Szécsi, Ugrai. A meccs első húsz percében pedig rég nem látott jó játékkal tartottuk ellenfelünk térfelén a labdát és igyekeztünk gólhelyzetbe kerülni. Ívelésekkel nem, inkább kispasszos és belöbbölt labdákkal próbálkoztunk, de gólt szinte a semmiből a Mezőkövesd szerzett. Egy szöglet után nem voltunk elég határozottak, többszöri bizonytalankodás után közelről talált be Jurina, és ez olyan hidegzuhanyként ért minket, hogy jó tizenöt perc kellett hozzá, hogy felocsúdjunk. A félidő végét azonban újabb Loki-fölény zárta, két kapufával, egy óriási Babunski helyzettel és egy tizenegyessel, amit Dzsudzsák gólra is váltott, így 1-1-gyel mehettünk szünetre.

A második félidőre változatlan felállásban és taktikával jöttünk ki, ezúttal is megnyomtuk a félidő elejét, de a mezőkövesdiek kezdték átvenni az irányítást, Ferenczi oldalán több veszélyes támadásuk is volt, Baranyai Nimródnak például a gólvonalról kellett mentenie (nem először a mérkőzésen), előtte pedig a kapufát is eltalálták, de Joan Carrillo kivárt a cserékkel és ez végzetes hiba volt. A 63. percben ugyanis már nem úsztuk meg, a sokadik vendéglehetőség végén Vadnai elé került a labda, és nem kegyelmezett. Az, hogy 1-2-nél sem változtattunk semmit, nehezen megbocsátható, a 69. percben pedig ismét a védelmünk bal oldalát támadták és a beadásra Besirovic érkezett. Az 1-3 még nem feltétlenül lett volna végzetes, hiszen volt hátra 20 perc és egy halomnyi cserelehetőség (jött is Bódi, Bévárdi, Bényei, Tischler és Soltész), és bízhattunk benne, hogy erőnléttel mi bírjuk majd jobban. Az 1-3 viszont feldolgozhatatlan traumát okozott játékosainknak, és olyan káoszt okozott a fejekben, ami miatt fejetlenül rohantunk a vesztünkbe. Az egész második félidőt gólhelyzet nélkül hoztuk le, Jurina révén a 88. percben pedig ismét a vendégek szereztek gólt – és nem szólhattunk volna semmit, ha négy helyett még több áll az eredményjelzőn…

Ez nem a mi napunk volt, a hazai publikum nem is volt elégedett a látottakkal. Bár a Kisvárda elleni 0-0 nem volt szép játékkal elért döntetlen, de bravúrpont volt, a Vidi elleni mérkőzés pedig rég nem látott és nem várt sikert hozott. Ez a mérkőzés azonban ismét rámutatott, hogy Ferenczi még mindig nem balhátvéd és hatalmas butaság őt ezen a poszton játszatni. A védelmünk továbbra is instabil. Ugrai pedig bár elképesztő lövéseket tud megereszteni, de a csapatjátéka, helyezkedése, passz-intelligenciája, védekezése még mindig kritikán aluli. Tőzsér átigazolási politikája továbbra is erősen megkérdőjelezhető. De a mai meccsen nem ők, hanem véleményem szerint Carrillo hibázott a legnagyobbat azzal, hogy 62 perc után sem cserélt le senkit, pedig már látható volt, hogy Baranyai fárad, Ferenczi egyre nagyobb hibákat vét, Ugrai már valahol máshol jár. 3-1 után pedig elhiszem, hogy nehéz felállni, de az edző feladata megtalálni azt a taktikát, amivel még visszajöhetünk a meccsbe. De mintha ilyen taktika nem is létezett volna, mintha ez az eshetőség nem is járt volna a fejekben, és emiatt felkészületlenül ért minket. Ez látszott az utolsó 20-25 percen.

Persze nem kell a kardunkba dőlnünk, és fontos higgadtnak maradnunk. Van még hátra 13 nagyon nehéz mérkőzés és Carrillo, meg a srácok azért bizonyították korábban, hogy lehet rájuk számítani, csak ez a mai nap nem épp úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Benne van. Engem csak az bosszant, hogy megint visszaköszönt az őszi formánk, azaz a két félidőből csak az egyik volt értékelhető. És ez ebben a körbeverésektől hemzsegő tizenkét csapatos NB I-ben nem fér bele. Nagyon csúnya, kijózanító pofont kaptunk, de hiszem, hogy tanulunk belőle. Muszáj lesz, mert 3-4 pontra még mindig ott a kiesőzóna.

A szörnyű eredmény ellenére most is szavazhattok a meccs legjobbjaira. Baranyai mindenképp köztük van szerintem, hatalmas mentések, jó védőteljesítmény jellemezte. Dzsudzsák is igyekezett, gólt is szerzett, bár sebességének megkopása egyre jobban érződik.

Jövőhéten irány Felcsút, szurkoljunk, hogy összejöjjön a pontszerzés!
Csibu