A 13. fordulóban az örök mumusnak számító Újpest otthonába utaztunk, és ellenük nemhogy idegenben, de úgy összességében sem szokott túl sok babér teremni számunkra. Az elmúlt bő húsz évben kétszer tudtunk nyerni Újpesten, 2003-ban 3-0-ra, 2012-ben pedig 5-1-re diadalmaskodtunk. Most meglett a harmadik is, ami ezúttal is egy nagy arányú győzelem volt.
Kisebbfajta meglepetést okozott, hogy ugyanazt a kezdőt véltük felfedezni, ami a Pápa ellen is volt, és joggal merült fel az aggodalom a szurkolókban, hogy Elemér nem tanul a hibáiból. Szerencsére bár neveket tekintve megegyezett a felállás, taktikai szempontból nagyon is különböző volt. Adta volna magát, hogy eltiltását letöltve Bódi visszakerüljün a kezdőbe, vélhetően a Pesterzsébeten összeszedett kisebb sérülése miatt kezdett csak a padon. Így viszont kérdés volt, hogy hogyan is áll fel a középpálya. Ezúttal nem Vadnai volt a balszélső, és emiatt Szakály kényszerből a jobb, hanem egy amolyan eltolt 4-2-3-1-el kezdtük a mérkőzést. Vadnai és Zsidai játszottak középen, az ő feladatuk volt a támadások szűrése, míg a balszélen Szakály a saját pozíciójában, a jobbszélen viszont Selim számára idegen poszton kezdett. Sidibe amolyan visszavont ékként, félig-meddig támadó középpályásként játszott, elöl pedig Kulcsár volt az egy szál csatár. A taktikánk merőben hasonlított a Kecskeméten látottakra, annyi különbséggel, hogy most teljes létszámban futballozhattunk, így valamelyest könnyebb dolgunk volt.
A felállás képként mgetekinthető itt
Megpróbáltunk tehát egy kontrajátékkal az újpesti védők hibáit kihasználva gyors ellentámadásokat vezetni, amihez megvoltak a megfelelő embereink. Kulcsár ezúttal is nagyon élt a támadóharmadban, folyamatos bemozgásaival, valamint oldalra húzódásaival rendre zavarba hozta a védőket, a helyére érkező Selim és Sidibe pedig felkínálták a gólhelyzetek lehetőségeit. Mindössze tizenkét perc telt el, és az eltervezett taktikánkból három helyzetet tudtunk kialakítani, és mind a hármat góllal is fejeztük be. Tegyük hozzá, hogy mindegyik gólhoz kellett szerencse, hiszen döntő pillanatban mindig úgy pattant meg egy hazai védőn a labda, hogy az nekünk lett jó. Mondhatjuk, hogy amit a Pápa ellen elvett a sors, azt most rögvest visszaadta. Ami ezután következett az már közel sem volt kellemes. Eljátszottuk ugyanazt, mint a Pápa ellen, három gólos vezetés után nem akartunk tovább focizni, pedig teljesen földbe döngölhettük volna az Újpestet, és egy újabb góllal végleg elvehettük volna a kedvüket a meccs további részétől. Ehelyett erőre kapott a hazai csapat, és 2-3 veszélyes támadást vezettek a félidő közepéig, amiből egyik esetben Vasiljevicnek köszönjük szépen, hogy nem lett gól, másik esetben lesről talált be Kabát, harmadjára pedig Novakovic védett bravúrosan. Ekkor nagyon benne lógott a levegőben, hogy gólt szerez az Újpest, és könnyedén visszajöhetnek a meccsbe.
A második félidő egy fokkal sem kezdődött jobban, a bal oldalunkon rendre a védelmünk mögé kerültek a hazaiak, Korhut rendkívül rosszul vette fel az embereket, és a középpályásaink is gyakorta maradtak le, így többször tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani az Újpest. Egy ilyen után Kabát fejelt teljesen tisztán a kapu mellé pár centivel, de nem sokkal később már nem úsztuk meg a gólt, Kabát szabadrúgása után a kipattanót Simon vágta be. Továbbra is az volt az ember érzése, hogy hiába vezetünk még mindig két góllal, nincs még zsebben a meccs. Ha itt 1-3-nál megadja a spori a Kabát buktatásáért vélhetően jogosan járó büntetőt, nagyon meleg lett volna a meccs további része, de végül Sidibe eldöntötte a meccset, 1-4 után már végleg feladta az Újpest. A maradék 15-20 perc unalmát az törte meg, mikor Selim érthetetlen módon kapott piros lapot. Egyrészt ekkor már teljesen fölösleges volt az időt húzni, másrészt a bíró is túl szigorú volt, hiszen figyelmeztethette volna, hogy siessen, vagy hosszabbíthatott volan emiatt többet a meccs végén. Szerencsére ennek így már nem volt jelentősége, bár Volas elesett jó 15 percnyi játékidőtől ennek kösznöhetően. Ezt az esetet leszámítva még Seydi szerencsétlenkedése csalt mosolyt az arcokra, a végén még büntetőt is hibázott, pedig beállíthattuk volna a másfél évvel ezelőtti végeredmény. A győzelem így is meglett, méghozzá nagy arányú sikert arattunk, ennek ellenére az első tizenöt percet leszámítva a mutatott játékkal finoman szólva sem lehetünk elégedettek.
Játékos osztályzatok
Nenad Novakovic – 7.0
Ismét magabiztosan állt a kapuban, több nagy védése is akadt, a gólról érzésem szerint nem tehet, a labdát nem foghatta, nem is középre ütötte ki, a védőinknek kellett volna időben eszmélniük. Remélhetőleg a folyamatos játéknak köszönhetően egyre jobban visszatér az önbizalma, és nem lesznek olyan hibái, mint a Pápa ellen.
Lázár Pál – 6.5
Az Újpest főként a széleken vezette a támadásait, mivel két gyors szélsőjük volt, így a szélső védőink sokszor kerültek gondba, kettejük közül Lázár egyértelműen jobban állta a sarat, igaz a támadásokat nem tudta kellőképp támogatni ezen a meccsen.
Aleksandar Trninic – 6.5
Neki elsősorban fejjel volt dolga, jól állták a sarat Mészárossal, de továbbra is úgy érzem, hogy nem ő fogja hosszú távon megoldani a belső védő problémánikat, Brkovic és Morozov is eggyel magasabb szintet képvisel, viszont Máté helyett sokkal inkább őt tudom elképzelni.
Mészáros Norbert – 7.0
Ma tanárian játszott, nem nagyon tudták egy-az-egyben megverni, sokszor lépett közbe fontos pillanatban, és fejjel is verhetetlen volt. Ezt a formát várjuk tőle hetek óta, mert mostanában ő is sokat bizonytalankodott, a mostani teljesítményében kevés kifogásolnivaló akadt.
Korhut Mihály – 5.5 – A mérkőzés citromdíjasa 
Ez nem az ő meccse volt. Az Újpest rendre a bal oldalunkon vezette támadásait, és Korhut rossz helyezkedései miatt gyakran kerültek a védelmi vonalunk mögé Simon révén. A második félidei cseréje indokolt volt, Vadnaival stabilizálódott ez a poszt.
Selim Bouadla – 7.0
Ma ismét jobbik arcát mutatta, agresszív, agilis játékot nyújtott, újfent gólt szerzett, mezőnyben is jól játszott. Árnyalja a képet a fölösleges piros lapja, profi szinten ilyen buta kiállítást ritkán lehet látni, emiatt egy felessel gyengébb osztályzat jár neki.
Vadnai Dániel – 6.5
A középpályán alig lehetett észrevenni, balhátvédként már emlékezetesebbet nyújtott. Összességében egy átlagos teljesítményt hozott, szerencsére most nem balszélsőként kezdett, hanem Zsidai mellett középen.
Zsidai László – 7.0
Semmi újat nem lehet hozzáfűzni a teljesíményéhez, ugyanazt a játékot hozza tizenhárom forduló óta, sallangmentes, kemény, de szabályos szerelések, az ő játékára továbbra sem lehet panasz. Megkockáztatom, hogy az NB1 legjobb védekező középpályása jelenleg.
Szakály Péter – 7.5
Sokszor fölöslegesen sokat cipelte a labdát, de azért két „fél” gólpassz az ő nevéhez fűződik, hiszen az első és harmadik gólunknál az ő passza perdült fel, ami után Kulcsár és Bouadla betalált, illetve a negyedik találatunknál is ő ívelte át a labdát, ami után Bódi félresikerült lövése után Sidibe talált be.
Ibrahima Sidibe – 7.5 – A mérkőzés legjobbja 
Két gólt szerzett, amivel kiérdemelte a mérkőzés legjobbja címet, és meglett volna neki a mesterhármas is, ha ő rúgja a büntetőt, hiszen rendre magabiztosan értékesíti őket, de Seydi nem engedte át neki a lehetőséget, így maradt két gólos. Nem klasszikus csatárt játszott, a mérkőzés elején visszavont csatárként, szinte támadó középpályásként játszott, a három gólos előnyünk után pedig többnyire a balszélen tűnt fel.
Kulcsár Tamás – 7.5
Teljesen ingadozó a teljesítménye, hiszen Kecskeméten bombagólt lőtt, és kiosztott egy gólpasszt, ezt követően a Pápa ellen két ordító ziccert rontott, most pedig ismét pazar góllal nyitotta meg az öt perces gólesőt a mérkőzés elején, emellett egy gólpasszt is jegyzett, és voltak még jó egyéni megoldásai.
~o~
Bódi Ádám – 6.5
Mindenki a kezdőbe várta, vélhetően a kupameccsen összeszedett kisebb sérülése miatt kezdett a padon, és ezúttal csak harminc perc jutott neki. Nem is tudott igazán felpörögni, illetve a mérkőzést sem mi irányítottuk abban a periódusban, mikor beállt. Egy gólpasszt így is jegyez, még ha nem is volt tudatos, hiszen a rosszul sikerült ollózását követően lőtte Sidibe a negyedik gólt.
l’Imam Seydi – 6.0
Egy szóval lehet őt jellemezni: bohóc. Beállt, és megint elkezdte az öncélú, cselezgetős játékát, legemlékezetesebb momentum az volt, mikor addig biciklicselezett, míg saját magát is becsapta. A meccs végén összehozott egy büntetőt, amit annak rendje és módja szerint ki is hagyott. Szívesebben nézném helyette Volast a pályán, akire amúgy is ráférne a játék, hogy újra legyen önbizalma és formába lendülhessen.
~o~
Kondás Elemér – 7.0
Nehéz megítélni, hogy ez a siker mennyire az ő érdeme, hiszen gyorsan eldöntöttük a meccset, de azt meg kell hagyni, hogy amit vélhetően eterveztek, az bevált, hiszen gyors kontrákból vertük meg az Újpestet a meccs elején. Örömteli, hogy belátta, hogy Vadnai alkalmatlan balszélsőnek, és Korhut lecserélése is jó húzás volt.
A mérkőzés összefoglalója
