Három hét után játszottunk ismét hazai környezetben bajnoki mérkőzést, a legutóbbi három találkozónknak pedig az volt a tanulsága, hogy egygólos csapattá avanzsáltunk. Azaz egy gólt tudunk szerezni minden meccsen, de annál többet nem, így ha lehozzuk kapott gól nélkül a találkozót, akkor tudunk nyerni, ha pedig nem, akkor maximum a döntetlennek örülhetünk. A stabil egy gólt ma is hoztuk, és lőhettünk volna még többet is, ma ugyanis végre megvoltak a helyzeteink is, de mivel ezúttal sem tudtunk egynél többször betalálni, cserébe viszont kaptunk mi is egyet, így marad a bosszankodás, hogy két pontot ismét elhullajtottunk, idén már sokadszorra.
A kezdőcsapatunk tartogatott meglepetéseket, olyan szempontból legalábbis mindenképp, hogy az utóbbi hetekben Kondás Elemér csak kényszerűségből változtatott a kezdőcsapaton, most viszont kimaradt Ferenczi és Sidibe is, pedig egyikük sem bajlódik sérüléssel. Nem úgy Varga Józsi, aki most emiatt hiányzott, őt Zsidai helyettesítette, míg az előbb említett két játékosunkat Tisza Tibor, valamint Geoffrey Castillion. Azt gondolom, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló garnitúrából talán ez a legerősebb kezdőcsapat, ami összeállítható, így tehát a kezdőnkkel nem különösebben volt gond. A vendégek első számú kapusukat és csapatkapitányukat, Balajcza Szabolcsot voltak kénytelenek nélkülözni eltiltás miatt, helyette a nyáron szerződtetett Kovács Zoltán kezdett a kapuban. Az előzetesen várt kezdőjükhöz képest némileg meglepő volt, hogy Kálnoki Kis kimaradt, illetve Bardhi visszavont szerepkörben, a középpálya közepén kezdett, egy sorral előtte pedig az Andrics-Balázs-Hazard trió, elöl pedig a Juventustól kölcsönkapott Diagne, aki mostanság szépen termeli a gólokat.
Meglehetősen eseménytelen és unalmas első negyed órát hozott a találkozó, az első lehetőségecskére a a 17. percig kellett várni, ekkor Castillion fejelt erőtlenül a labdába, és mielőtt még valamelyik Loki játékos esetleg lecsaphatott volna rá, a kapus felszedte a játékszert. A vendégek egyébként meglehetősen kemény játékkal rukkoltak elő, a meccs ezen szakaszáig három durva könyököst is kiosztottak, az elsőnek Jovanovics volt a szenvedője, kapott egy ütést Mészáros is, a kettő között pedig Máté, aki elég komolyan meg is sínylette a találkozást valamelyik lila mezes játékos könyökével, ugyanis vérző orral hagyta el a pályát, vélhetően eltörött kőkemény belső védőnk szaglószerve, ugyanis nem is tudta folytatni a játékot. Azonban ahelyett, hogy végre debütált volna Szilvási Péter a DVSC-ben, inkább átszervezte a teljes csapatot Kondás Elemér, ugyanis nyilván nem a csereként pályára lépő Sidibe húzódott be a védelem tengelyébe. Ehelyett ugyanis nem kevesebb, mint négy játékos tolódott át másik posztra: Mészáros húzódott be Brkovics mellé belső védőnek, Jovanovics a jobb szélről egy sorral hátrébb húzódva jobbhátvéd lett, Bódi a bal oldalról átment a jobb oldalra, a pályára lépő Sidibe pedig lett a baloldali középpályás. A taktikai hadrendünket egyébként nem is tudtam elsőre belőni, azt gondoltam, hogy ismét átállunk a mostanság gyakorta látott 4-1-4-1-es felállásra, viszont érzésem szerint ez továbbra is egy 4-4-2 maradt, Sidibével a bal szélen.
A következő helyzet már gólt eredményezett: első szögletünket végezhettük el a mérkőzésen a 28. percben, Korhut középre tekert labdáját kivágták, de a visszaívelés után össze-vissza pattogott a játékszer, végül Tisza elé került, aki szembe a kapuval, 16 méterről lőtt a hálóba. A találat érdekessége, hogy kísértetiesen hasonlít az egy héttel ezelőtt, Paks ellen lőtt gólra, ráadásul akkor is Tisza talált a kapuba, bár akkor laposan lőtt a kapuba, most megemelte a labdát, így talált utat Kovács kezei mellett. Örömünk azonban nem tartott sokáig, alig négy perccel a gólunk után, a 32. percben Andrics ívelt középre a bal oldalról, középen még talán beleért egy Újpesti játékos, minden esetre az elé kerülő labdát Diagne vágta a kapuba úgy, hogy Radosevicsnek nem volt esélye a hárításra. Két perccel később ismét vezethettünk volna, ha Bódi 25-26 méteres szabadrúgása nem a kapufán csattan. A félidő hátralévő részében már nem alakult ki nagyobb lehetőség, többnyire mi domináltunk, az Újpest térfelén zajlott a játék, de jól zárt a vendégek védelme, és nem tudtunk helyzetbe kerülni, 1-1-el vonultak tehát szünetre a csapatok.
A második félidőt egy Tisza lövéssel nyitottuk, 20-22 méteres lövése nem talált kaput. Ezt követően hosszú percekig ismét nem történt említésre méltó esemény, mindkét csapat próbálkozott, de veszélytelennek bizonyultak ezek a kísérletek. A 60. percben már a második cserénket használtuk ki, a meglehetősen gyenge napot kifogó Castilliont Kulcsár váltotta. Ekkor annyiban módosult a felállásunk, hogy Sidibe húzódott előre Balogh mellé, míg Kulcsár a jobb szélen próbált érvényesülni. Ekkorra már tényleg hajazott a felállásunk 4-3-3-ra, vagy 4-1-4-1-re, kinek hogy tetszik, ugyanis Balogh Norbi gyakorta húzódott ki a vonal mellé a bal oldalon, míg a pálya túlsó szegletén Kulcsár próbált hasonló szélről történő bemozgásokkal operálni. A 65. percben óriási ziccer adódott a vendégek előtt, egy szöglet után egy lefejelt labdát Diagne jó egy méterről vágott kapu fölé, gyakorlatilag a védelmünk helyett szabadított fel. Pár perccel később Hazard lökete tűnt elsőre veszélyesnek, de jócskán elkerülte a kapunkat. Az utolsó húsz percre fordulva viszont elkezdtünk focizni, és sorra alakítottuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. A 73. percben Bódi bal oldali szabadrúgása után a középre tekeredő labda Sidibét találta meg, támadónk azonban öt méterről csúnyán fölé vágta a labdát, bár tegyük hozzá, hogy akrobatikus mozdulattal tudott csak beleérni a labdába. Pár perccel később ismét szabadrúgással jöhettünk, nagyjából az alapvonal és a tizenhatos találkozásának helyéről, tehát meglehetősen éles szögből. Bódi középre tekerése kapura ment, a kapus azonban kiütötte a játékszert, azonban a kipattanó Tisza elé csorgott a hosszún, aki futtából nagy gólt akart rúgni, így belebikázta a labdát Litauszkiba. Ez a két lehetőség egyébként a lentebb látható videóban megtekinthető majd!
A 79. percben az Újpest is helyzetbe került, nagyjából harmadszor a mérkőzés során: Hazard passzával Andrics léphetett ki tisztán, azonban mire lőtt volna Mészáros visszaért, és blokkolni tudott, ebben lényegesen több volt, de szerencsére megúsztuk. Sajnos az Újpest is megúszta az ezt követő kontránkból kialakuló óriási ziccert, ami a mérkőzés legnagyobb helyzete volt: Balogh Norbi iramodott meg a bal szélen a saját térfelünkről indulva, becsapott előbb két újpestit, majd még egyet, és még egyet, kiugratta Kulcsárt, aki a középen érkező Sidibének centerezett, ő pedig Tiszához hasonlóan nagy gólt akart lőni, és ahelyett, hogy okosan behelyezte volna a kapuba, nagy erővel rúgta meg, a labda pedig a felső lécről szinte a gólvonalra pattant le. Ez is kimaradt, ekkor pedig már sejthető volt, hogy ma már nem rúgunk gólt… Még a 86. percben Tisza próbálkozott jó 40 méterről egy szabadrúgással, életerős löketét azonban üggyel-bajjal védeni tudta Kovács. A maradék időben már csak erőlködtünk, a hosszabbításban még Balogh Norbinak volt egy szép megindulása, de az akció végére elfogyott a szusz, így rossz megoldást választott. Nem tudtunk újabb gólt szerezni, pedig bőven megvoltak a lehetőségeink, így 1-1-el zárult a mérkőzés, mely után egyértelműen a vendégek örülhetnek az egy pontnak, mi pedig bosszankodhatunk az elhullajtott két egység miatt.
Jómagam győzelemmel kalkuláltam ezen a mérkőzésen, már csak azért is, mert harmadik forduló óta nyeretlen. Így tehát azt gondoltam, hogy egy góllal megnyerhetjük a meccset, és talán ha a vezető találatunk után nem válaszol gyorsan a vendégcsapat, akkor meg is lehetett volna az az 1-0-s siker ismét. Igaz, az sem ártott volna, ha nem a 70. perc tájékán kezdünk el játszani, mert addig egyáltalán nem helyeztük óriási nyomás alá a vendégek kapuját. Ennek ellenére így is simán nyerhettünk volna, mert megvoltak a lehetőségeink, nem is kevés, és nem is kicsi helyzetek voltak ezek, de divatos szóval élve nem sáfárkodtunk jól ezekkel a lehetőségekkel. A Békéscsaba ellen már kötelező lesz győzni!
Játékos osztályzatok:
Bozidar Radosevic – 5
Nem tették őt próbára az Újpest támadói, a gólról nem tehetett, az egyetlen védeni valójánál viszont bravúrosan tolta ki a léc alól a lehulló labdát. Ezt leszámítva csak néhány kirúgást kellett elvégeznie, illetve egy-két veszélyes vendég helyzetnél jó helyezkedésével biztosítania.
Mészáros Norbert – 5
Jobbhátvédként kezdte a találkozót, de Máté sérülése miatt már az első félidő felénél behúzódott belülre Brkovic mellé. Sehol sem életbiztosítás az ő játéka, de azért középen lényegesen jobb teljesítményre képes, mint a szélen, ahol azért illik támogatni a támadásainkat – ebben pedig nem jeleskedik.
Máté Péter – 0
Alig húsz percet töltött a pályán, egy durva könyökös után – ami megtorlatlan maradt – le kellett őt cserélni, nem lepődnék meg, ha orrtörés lenne a felállított diagnózis. Remélhetőleg nem kell hosszabb időt kihagynia.
Dusan Brkovic – 6
Vezére volt ismét a védelemnek, fontos szereléseket mutatott be.
Korhut Mihály – 5
Nagyon sokat futott fel a mérkőzésen a bal oldalon, de nem volt hatékony a mai játéka. Egy alkalommal helyzetbe került, akkor egy beívelés után kapásból nagyon a kapu mellé lőtt.
Aleksandar Jovanovic – 5
Máté sérülésééig jobb oldali középpályást játszott, ahol egyáltalán nem volt jó. A cserét követően jobbhátvéddé avanzsált, az a véleményem, hogy ott képes a legjobb teljesítményt nyújtani, egy sorral előrébb már nem elég a harciasság, oda technikai tudás is kell.
Zsidai László – 5
Sajnos messze van még a két évvel ezelőtti formájától, ebben a formában sajnos meglátszott Varga Józsi hiánya, bár tegyük hozzá, hogy így sem nyújtott rossz teljesítményt. Viszont pontatlan volt, sok labdát adott el, igaz sokat is szerzett.
Tisza Tibor – 6
Nagyon hullámzóan teljesített, hasonló gólt szerzett, mint egy hete Pakson, de azt követően hosszú percekre eltűnt a pályán, és ez jellemző volt rá az egész meccs során, hogy egy-egy jó villanást követően alig ért labdába.
Bódi Ádám – 5
Nem nyújtott ma ő sem kimagaslót, a szabadrúgásai veszélyesek voltak – az egyik a kapufán csattant -, de mezőnyben pontatlan volt, jó néhány labdát elszórt, és több támadás is elakadt rajta, ez pedig nem jellemző rá.
Balogh Norbert – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Élvezet nézni az ő játékát, nagyjából csak miatta éri még meg kijárni a Nagyerdőre. Ma is elképesztő dolgokat művelt a pályán, ha megindul, akkor képtelenség őt megállítani, volt egy olyan szituáció, amikor legalább négy vendégjátékost fűzött be a szélen, az akció végén pedig Sidibe kapufát lőtt. A végére teljesen elkészült az erejével, de ez nem csoda, mivel messze a legtöbbet futotta a mérkőzés során.
Geoffrey Castillion – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
Beindult a leépülési folyamat… Alig kapott labdát, amikor pedig hozzákerült, nem tudott vele mit kezdeni, elpattogott tőle a játékszer, vagy pedig könnyedén leszerelték őt. Remélem csak apró formahanyatlásról van szó, és nem azt az utat fogja bejárni, mint Volas…
~o~
Ibrahima Sidibe – 5
Kulcsár beállásáig baloldali középpályást játszott, ott kevésbé volt jó, mint csatárként. Az ő nevéhez fűződik a legnagyobb kihagyott helyzet, a második félidő vége felé ajtó-ablak ziccerben szétbombázta a felső lécet, így a lábában maradt a győztes gólunk.
Kulcsár Tamás – 5
Egy pici lendületet vitt a játékunkba, de nem ő jelentette ma azt a pluszt, amivel megnyerhettük volna a meccset.
~o~
Kondás Elemér
Nem volt rossz a kezdőnk, végre a Balogh-Castillion duó kezdett elöl, és nem volt ott a csapatban Ferenczi és Horváth Zsolt sem. A kényszerű cserénél én vártam volna, hogy most végre bizalmat kap Szilvási, de ehelyett inkább átszervezte a fél csapatot, csak hogy ne kelljen a fiatal belső védőt beállítania.
Videómontázs a mérkőzésről, benne több nagy Loki helyzettel
Így értékeltek a főszereplők
Összefoglaló
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Lényegesen magasabb színvonalú volt ez a meccs, mint az ezt megelőző három találkozónk. Végre több helyzetet is sikerült kidolgoznunk, méghozzá nem is kis lehetőségek voltak ezek, de képtelenek voltunk egynél többször betalálni, ahogyan ez mostanság jellemző ránk. De legalább a helyzeteink megvoltak, szerintem több lehetőségünk volt mint a Vasas és a Paks ellen összességében, úgyhogy emiatt közepesre értékelem a csapat teljesítményét. A bíró meglehetősen következetlenül fújt, sok olyan szabálytalanságot nem fújt le a kapu előtt, amit a mezőnyben igen, illetve nem egységesen ítélet hazai és vendég szabálytalanságok tekintetében sem. Számos durva belépőt hagyott megtorlatlanul, a mindössze három kiosztott sárga nem tükrözi azt, hogy milyen kemény volt az összecsapás.
