Hét forduló van már csak hátra a bajnokságból, ami azt jelenti, hogy vészesen közelít a véghajrá. Az elmúlt hetek eredménysorai ismét felcsillantották a reményt, hogy van még esélyünk kiharcolni a nemzetközi indulást, és még az is lehet, hogy ehhez még csak a dobogón sem kell végezni. Az utolsó pár forduló igen keménynek ígérkezik, addig viszont vár még ránk néhány papíron kötelezőnek titulált mérkőzés. Ebből az egyik az MTK elleni hazai ütközet lesz most hétvégén.
Óvatosnak kell azonban lennünk ezekkel a kijelentésekkel, egyrészt ismerjük a magyar NB I-et, ahol a ZTE az egyik héten kikap 5-1-re Debrecenben, majd a következő fordulóban ugyanilyen arányban intézi el a Diósgyőrt. De sok hasonló furcsaságot láttunk már, amit talán már furcsaságnak sem lehet titulálni a magyar bajnokságban. Mivel a csapatok játékereje között nüansznyi különbségek vannak, így simán benne vannak az ilyen anomáliák a bajnokságban. Erre jó példa a Loki és az MTK idei közös csörtéi is: a kék-fehérek újonc létükre oda-vissza vertek minket eddig. A nyári ötödik fordulós debreceni meccs különösen fájó emlék, hiszen négy győzelemmel startolva, magabiztosan vágtunk neki annak a találkozónak, és Bárány hetedik perces gólja után már talán túl korán el is könyveltük az ötödik sikert. Jött azonban egy váratlan kihagyás, és alig három perc alatt fordított a vendégcsapat. Hidegzuhanyként ért minket a dolog, és nem is tudtunk abból felállni, ráadásul a vendégek lőttek még egy gólt a második félidőben, és 3-1-es sikerükkel mindhárom pontot elvitték a Nagyerdőből. A december elején, Budapesten lejátszott meccs sem túl kellemes emlék, pláne annak tudatában, hogy ott jóformán lefociztuk az MTK-t, mégis ők szereztek vezetést a semmiből, majd hiába egyenlítettünk ki a második félidőben, a hajrában megint jóformán a semmiből, egy egyéni villanásnak hála ismét megfricskáztak minket. Hogy ez a mínusz hat pont mennyire fájó számunkra, azt jól mutatja, hogy azokkal a pontokkal a zsebünkben most a harmadik helyről várnánk a 27. fordulót…
Szóval itt az ideje visszavágni az MTK-nak, már csak azért is, mert idén négy meccsen még egyik újonc ellen sem sikerült győznünk (a DVTK ellen is eddig egy pont a mérlegünk). Ráadásul az üldözött Vidire ezen a héten könnyűnek ígérkező meccs vár (Mezőkövesd), a mögöttünk lévők közül pedig ketten egymás ellen játszanak (KTE – Felcsút). És még ha a fehérváriakhoz nem is tudunk közelíteni, az üldözőbolyt jó lenne minél inkább leszakítani. Ugyanis a Magyar Kupa hétközi meccseinek alakulásának köszönhetően jó esély mutatkozik arra, hogy a negyedik hely is nemzetközi kupaindulást érjen. Ehhez az kell, hogy vagy a Fradi, vagy a Paks nyerje meg a kupát. Az elődöntőben majd Paks – Kisvárda és Nyíregyháza – FTC meccseket rendeznek, tehát igen jó esély mutatkozik egy Paks – Fradi döntőre, ami már garantálná is a fentebb említett lehetőséget. Szóval a lényeg, hogy ha a dobogóra nem is lesz esélyünk, a negyedik helyért harcolni kell, mert az is sokat érhet.
A kezdőcsapatot tekintve nem számítok meglepetésre: múlt héten ugyanaz a kezdő futott ki, mint a ZTE ellen előtte, ráadásul a cserepadon is ugyanazok a játékosok foglaltak helyet – ez viszonylag ritka jelenség. Tudomásom szerint új sérültünk nincs, a jelenleg sérültek közül pedig nem hinném, hogy bárki bevethető lenne, és eltiltottunk sincs (sárga lapok miatt egyébként Romanchuk van csak veszélyben). Szóval a lényeg, hogy ezúttal is ugyanazt a kezdőt várom, mint amelyik hat ponttal és 8-2-es összesítéssel hozta le az előző két bajnokit.
Végre nem ebédidőben játszunk, hanem az általam kedvelt szombat esti időpontban játszunk. Szeretem a villanyfényes meccseket, jobb a feelingje az egésznek. Remélhetőleg ez több szurkolót is kivonz majd a stadionba. Jön tehát a véghajrá, és mindenkire szükség van! Hajrá Loki!
