LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Becsületbeli ügy

A múlt heti vereséggel minimálisra csökkentek az esélyeink a jövő évi nemzetközi szereplést tekintve (miközben a héten az is biztossá vált, hogy a negyedik hely EKL indulást ér majd), de a szezon ettől még nem ért véget számunkra: egyrészről a becsületünk és a szurkolók bizalmának megtartása/visszaszerzése is fontos, másrészt nem árt odafigyelni arra, hogy az év eleji célkitűzés, nevezetesen a top6 meglegyen, ugyanis ez is veszélybe került.

A Diósgyőr ugyanis megérkezett mögénk, és csupán két pontra vannak tőlünk – mi pedig pillanatnyilag épp a hatodik helyen tanyázunk. De nem kell még feltétlenül csak hátrafelé tekintgetnünk, hiszen a negyedik hely is „csak” négy pontra van, és ne feledjük, játszunk majd még a Felcsúttal az utolsó fordulóban, tehát ha három ponton belül leszünk, akkor az egy ki-ki meccs lesz. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen most a 30. fordulót rendezik, és ahhoz, hogy a 33. fordulós mérkőzés valóban téttel bírjon, most le kellene győzni a gyengélkedő Újpestet.

Azt az Újpestet, amely tipikus ‘Újpestes’ szezont fut. Azaz elképesztően ingadozó forma, hihetetlen győzelmi sorozatok, mély gödrök, heroikus győzelmek és megalázó vereségek váltogatják egymást. Most épp megint a rosszabbik oldalán vannak annak a bizonyosnak, hiszen zsinórban három vereséget szenvedtek el az elmúlt hetekben. Kaptak egy ötöst otthon a Zetétől, majd egy négyest Kisvárdán, hogy legutóbb az utolsó pillanatokban szenvedjenek vereséget otthon az MTK-tól. Kiesni már aligha fognak, 9 pont az előnyük, de még izgalmassá is válhat a véghajrá, ha nem szereznek néhány pontot a maradék meccseken. Idén vegyes mérlegünk ellenük, ősszel úgy nyertek Debrecenben 2-1-re, hogy közel 80 percig emberelőnyben játszottak, mi szereztünk vezetést, majd hihetetlen szerencsével tudtak fordítani a hajrában. Aztán a februári újpesti meccsen visszavágtunk, ott mi tudtunk emberelőnyben 2-1-es sikert aratni egy bűnrossz meccsen.

Az is tét tehát holnap, hogy az idei szezonban melyik csapat felé billen a mérleg nyelve, már ha egyáltalán billen, hiszen benne van, hogy pontosztozkodás lesz. A lilákkal egyébként általában kiélezett meccseket játszunk, és általában mumusainknak számítanak, még itt, Debrecenben is. Akik régebb óta követik a DVSC-t, azoknak nem is nagyon kell ecsetelnem azokat az időket, mikor Kovács Zoli szívatott minket sorra a hajrábeli góljaival… Összességében tehát a tabellán elfoglalt helyezésektől függetlenül, ezek mindig jó kis derbik szoktak lenni, a hangulat is adott mindig ezeken az ütközeteken.

A várható kezdőt illetően, mindenképp számítok változásra a múlt héthez képest. Remélhetőleg Dreskovic felépült, hiszen az kiderült, hogy őrá mekkora szükség van hátul, pláne, hogy Romanchuk Lokis karrierje legrosszabb meccsét játszotta Miskolcon. Szerintem az is elengedhetetlen, hogy a legjobb formában lévő játékosunk, Ojediran a pályán legyen a kezdéstől, számomra jelenleg nincs elfogadható indok az ő mellőzésére. Igazából számomra az elmúlt hetek alapján a fent látható kezdő lenne a legszimpibb; egyúttal ez is működött legjobban az elmúlt időszakban látott/próbálgatott felállások közül.

Nincs már sok hátra a szezonból, vannak még céljaink, nem lehet tehát hátradőlni. Bízom benne, hogy szombat este igazi futballhangulat lesz Debrecenben, és ismét elégedetten állhatunk majd fel a székünkből a lefújást követően.