LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Menjen vagy maradjon?

herczeglepA versengés folyamatos, ám egyvalami örök, ha egy csapat tartósan gyengén teljesít, az edzőt veszik elő. Senki sincs biztonságban, több évnyi eredményes munka után is az utcára kerülhet bárki, ha nem jönnek az eredmények, a bűnbak az edző. Glosszára hajazó általános elmélkedés a zaklatott sorsú trénerekről, hogy aztán természetesen megtaláljam a kapcsolódási pontot a blog szűken értelmezett témájához. Fókuszban a mesterek lélektana, kihívásai.

Egy régi mondás szerint az edzőket azért veszik fel, hogy később kirúghassák őket. Már az első perctől kezdve ketyeg az óra, és sose lehet tudni, mikor hívják fel az irodába. A játék egyik legfontosabb résztvevőjéről van szó, ám valljuk be, nem is gondolunk bele, milyen lehet edzőnek lenni. Több éven át minden nap azért küzdenek, hogy csapatukból kihozzák a maximumot, és hányan mennek nyugdíjba saját elhatározásból? Mert lássuk be, egy edző ritkán mondja azt, amikor reggel felkel, hogy „Szép volt, jó volt, de ideje befejezni.”

Határozottan igaz ez kicsiny hazánk ligájára. A rendszerváltás óta mindössze három tréner tudott egy huzamban legalább 5 évet eltölteni ugyanazon gárda kispadján . Név szerint Csank János Vácon, Prukner László Kaposváron és Garami József az MTK-nál. Az idei szezonban már hat edzőnek kötöttek útilaput a talpa alá. Na jó, Herczeg András pont kivétel. Tudták, hogy egyszer eljön a nap, amikor a vezetőség már nem lesz elégedett a munkájukkal, vagy a csapat gyenge szereplése miatt kerülnek lapátra. Az ok lényegében mindegy, ha nem megy a szekér, biztosan az edzőn csattan az ostor.

Legtöbbjüknek élete egyik legrosszabb napja volt, amikor kirúgták. Megszégyenítve érezték magukat, és kudarcként könyvelték el a történteket. Szerették, amit csináltak, a munkájuknak éltek. „Senki nem tudja elképzelni, hogy milyen érzés, amikor annyi munka után egyszerűen kiraknak az utcára”- mondta egy csalódott tréner a 90-es évek végén. „Minden ember csalódott, amikor távoznia kell a munkahelyéről, ám minket a nyilvánosság előtt rúgnak ki, ami tovább fokozza az egészet. Az első órákban magamat hibáztattam, aztán azon gondolkoztam, hányan fogunk még ebbe a helyzetbe kerülni?”

Gyakori, hogy a csapattulajdonos egy katasztrofálisan sikerült hónap után a probléma megoldását az edzőcserében látja. Még akkor is, ha az aktuális mester mindent megtett azért, hogy összerázza a széthullott gárdát.  Gondoljunk bele. Elkeseredetten hajszolod a győzelmet, de sehogy nem sikerül bezsebelni a három pontot. Hiába költözöl be a videószobába és töltesz napi 10 órát azzal, hogy rájöjj, miért nem megy a szekér, nem találod a választ. Közben a játékosok, a tulajdonos és olykor még a segédedzők is téged okolnak a sikertelenségért. Mindenki azt hiszi, hogy ő tudja a megoldást, és csak te vagy olyan ostoba, hogy nem tudod kirángatni a klubot a gödörből.

Több edző elmondása szerint, ha a csapat hosszú időn keresztül képtelen eredményt felmutatni, mindenki egyből őket hibáztatja. A szurkolók követelik leghamarabb a váltást, ám egy idő után a játékosok is elhiszik, hogy azért nem tudnak jól teljesíteni, mert rossz utasításokkal látják el őket. Ilyenkor fordul elő az, hogy egy új edző érkezése elégedettséggel tölti el őket. Megszabadulnak a pszichés gátlásoktól, és újra képességeiknek megfelelően játszanak. Az ördögi kör, mondhatni. Mindenki szeretné elkerülni. Sikeres viszont csak az lehet, aki úgy vág neki a munkának, hogy csak arra koncentrál, kihozza magából és a csapatból a legjobbat. Hiszen aki az első pillanattól retteg, hogy lapátra kerül, annak nincs helye egy élvonalbeli csapat kispadján.

„Amikor egy csapat mestere vagy, sosem a jelenben élsz. Van, aki a múltban és van, aki a jövőben. Ha elmész a családoddal moziba, nem azt figyeled ami a vásznon megjelenik. A tegnapi vagy a holnapi mérkőzés jár a fejedben. Ez a munka kitölti az egész napod, sosem feledkezel meg róla. Szerintem nincs olyan edző, aki ne hajtana rendre túl az autópályán és feledkezne meg arról, hogy most kellene lekanyarodni”- mondta egyszer emlékeim szerint Garami József.

Egy jó edző tehát a nap minden egyes percében edző. Mindig figyeli játékosait a tréningeken, ki az, aki 100 százalékot belead és ki az, aki ellazsálja a gyakorlatokat. Az utánpótláscsapat feltörekvő fiataljain is rajta tartja a szemét, és kész arra, hogy a megfelelő pillanatban adu-ászként használja őket. Örül, ha nyer a csapata, de már egyből a következő meccsre gondol. Hiszen ha sikerül azt is megnyerni, akkor beindulhat a szekér, és egy szép sikersorozat következhet. Jó képet vág akkor is, ha a vesztes összecsapás után nyilatkozni kell a sajtónak, és próbálja lelkesíteni a letört játékosokat az öltözőben. Nagyok az elvárásai, de vele szemben is nagy követelményeket állítanak. A vezetőség, a játékosok, és a szurkolók is őt veszik elő elsőként, ha nem jönnek az eredmények. Belőle lesz a bűnbak és őt küldik az utcára egy rossz szezonkezdés után. Mégis imádja a munkáját, hisz minden rossz emlék a semmibe vész, ha egyszer a feje fölé emelhet egy fényes serleget.

Az aktuális trénerünk, Zdenek Scasny előtt álló kihívások néhány pontban:

– Az ősszel olykor a padkát súroló gépezet visszavezetése a helyes ösvényre, másfél év után ismételten nézőcsalogató módon, szemre tetszetősen, illetve eredményesen játszani.

– A játékstílus metamorfózisa: hátulról építkező rövid passzos, kombinatív játék, valamint az ellenfél állandó nyomás alatt tartása, folyamatosan robotoló, elveszett labdát nem ismerő csapat. (hard-working team)

– Olyan mentális és pszichés állapot megteremtése, amelyben a játékosok tudásuk legjavát képesek nyújtani. Frissek, ötletesek, attraktívak.

– A megbicsaklott fiatal tehetségek lelki világának rendbetétele, önbizalmuk serkentése, játéktudásuk csiszolása, az ideális poszt felismerése számukra.

– Coulibaly megrendszabályozása, szebbik arcának előcsalogatása. A színesbőrű támadó lassan abbahagyhatná a duzzogást, mert fel kell fognia, hogy külföldre rajta kívül sok mindenki szeretne még igazolni. Ahhoz azonban, vissza kell találnia  legalább az előző szezonbeli formájához, amikor technikai hiányosságait akarattal, tűzzel és roppant fontos gólokkal ellensúlyozta. Mindkét félnek kedvező transzfer csak így jöhet létre. Pedagógia.

– A siker receptje: motiváció, koncentráció és fegyelem, mert ősszel a kelleténél többször gyűjtöttek be játékosaink piros lapot, és idegenben több alkalommal csupán lézengtek.

(A kép forrása: magyarhirlap.hu)