Azt egy életre megtanultam anno a ‘Labdarúgás elmélete egy gyakorlata’ egyetemi tárgy keretein belül, hogy derbinek csak és kizárólag azonos városbeli csapatok mérkőzését lehet nevezni. Engedjétek meg azonban, hogy kivételt tegyek, és a Loki – Szpari rangadót is ezzel a jelzővel illessem. Mert bár nem azonos városban székel a két együttes, szomszédvárak csatájáról beszélünk, ráadásul elég szép hagyományokra tekint vissza a vidéki rangadók egyik klasszikusának számító DVSC – Nyíregyháza csörte.
A két csapat most közel tíz év után találkozik ismét egymással az első osztályban: utoljára 2014. november végén játszottak Loki – Szpari rangadót, a Debrecenben lejátszott mérkőzls vendég szempontból csúnyán végződött, sima 5-0-ás győzelmet arattunk. Bár a bevezetőben is említettem, hogy komoly múltja van ennek a párharcnak, de ha ránézünk az örökmérlegre, akkor ez már picit más képet fest: az NB I-ben mindössze 20-szor találkozott a két csapat, és a másodosztályban is csupán csak nyolc közös meccset találunk. Ennek az az oka, hogy a Nyíregyháza nagyon sokáig gyakorlatilag a megyei osztályokban sínylődött. 1951-1977-ig gyakorlatilag a megye I – megye II tengelyen mozogtak, 1977-ben kerültek fel az akkori NB III-ba, az NB I-be pedig először 1980-ban mutatkozhattak be. És bár a maga módján a DVSC sem feltétlenül számít egy őskövületnek az NB I-ben, de amíg mi épp az 50. NB I-es idényünket tapossuk jelenleg (ezzel beértük az örökrangsor 11. helyén álló PMFC-t), a Szpari csupán 13 NB I-es idényt tud maga mögött felmutatni. És bár az NB II-ben rutinosabb szereplők, a kevés NB II-es közös meccs abból adódik, hogy a DVSC az utóbbi évtizedekben már rendre első osztályú csapatnak számít, amikor pedig ez nem így volt, akkoriban a Szpari inkább még alacsonyabb osztályokban tengődött.
Na de számok ide vagy oda, ettől még ez a párosítás igenis patinásnak számít, már csak szurkolói szempontból is. Elvégre is ritka az NB I-ben, hogy egy olyan párosítás vonzzon sok nézőt, amiben nem érdekelt fél az FTC. Ilyen szempontból pedig a keleti rangadó pontosan egy ilyen párosítás. Ha már az örökmérleget említettem: az NB I-ben eddig 3 nyíregyházi siker született (1980, 1998 és 1999 a dátumok), Debrecenben még sosem tudott győzni a Szpari; öt döntetlen mellett 12 Loki siker; 11 meccse vagyunk veretlenek a Szpari ellen, a legutóbbi nyíregyházi összecsapás pedig 1-1-re végződött 2014 júliusában: akkor Seydi és Pekár voltak eredményesek, utóbbi egy igencsak véleményes büntetőből. És ha már 1-1, akkor említsük meg a legutóbbi két Nyíregyháza elleni találkozónkat. A 2020-2021-es NB II-es idényben találkoztunk velük kétszer, és akkor mindkét mérkőzés 1-1-re végződött. A nyíregyházi összecsapás igen emlékezetes körülmények között alakult így, hiszen sokáig vezetett a hazai csapat Jánvári góljával, ám Pintér Ádám a lefújás előtti pillanatokban egalizált, a 93. percben. A tavaszi debreceni összecsapás pedig zárt kapuk mögött lett 1-1, hasonló körülmények között. Korhut góljával mi vezettünk, ám Gresó a 96. percben büntetőből egyenlített.
A mérkőzésnek tehát egyrészt az adja a pikantériáját, hogy nagyon rég találkozott a két együttes az NB I-ben, és nézők előtt/korlátozások nélkül megrendezett összecsapásra is rég került már sor. Ráadásul a Szpari nemrég vette birtokba új stadionját, konkrétan ez lesz a második mérkőzés, amit ott rendeznek. Az újonnan épült stadion 8150 fő befogadására képes, és minden jegy elkelt a szombati mérkőzésre. A hazai oldalon már gyakorlatilag egy hete teljes teltház van, míg a vendég jegyeket ezen a héten kezdték el árulni. Első körben közel 800 jegyet tettek a „piacra”, amit nagyjából 45 perc alatt elkapkodtak a vendég drukkerek, így még közel 150 további jegyet kaptunk, amik szintén pár perc alatt elkeltek, így nagyjából 1000 debreceni lesz jelen az összecsapáson. A jó hangulat tehát garantált.
Tovább folytatva a meccset övező érdekességeket, ez lesz az új debreceni szakmai stáb debütáló meccse az NB I-ben. Ugyan Máté Csabáék már egy edzőmeccsen és egy kupameccsen irányították a DVSC-t, de az első igazán éles bevetés mégis csak ez lesz. Nem is lehetne pikánsabb, mint az egyik legnagyobb rangadóval kezdeni. Túl vagyunk tehát a Blagojevics érán, és egy kis ízelítőt már kaphattunk abból, hogy milyen játékot is fogunk innentől játszani. Viszlát lapos, rövid passzok, üdv újra gyorsan felépített támadások. Dzsudzsák ismét hatos poszton, támadóbb felfogású középpálya, a védők vonalaiban vadászó Bárány. Szélről érkező beadások. Tény, hogy ez talán közelebb áll a debreceni szurkolók igényeihez. Meglátjuk, hogy eredményességgel társul-e majd.
A Nyíregyháza eddig hat meccsen négy pontot gyűjtött, és jelenleg az utolsó előtti helyen áll. A nyitófordulóban „hazai pályán”, Mezőkövesden verték meg a másik újonc ETO-t, kettő körrel ezelőtt pedig a stadionavató meccsen fordulatos 3-3-at játszottak a Vidivel. Az MTK-tól, a Felcsúttól, a Pakstól és a Fraditól kikaptak, de azért óva intő jel, hogy utóbbi két csapat megszenvedett velük, és csak 2-1-re tudott győzni. De mindennek egyébként sincs jelentősége egy ilyen rangadón, hiszen vélhetően a hazai csapat is nagyon motiváltan áll majd bele a meccsbe.
A kezdőnket egyelőre nehéz lenne megtippelni. Ki lehet indulni a békéscsabai kupameccsből, és én így is teszek. Szerintem a védelemben nem lesz nagy változás, hacsak az nem annak számít, hogy Stojkovicsot várom a kezdőbe vissza a kisebb sérülése után. A középpályán Lagatort várom labdaszerzőnek a kezdőbe, míg a széleken úgy érzem, hogy Szécsi élvezi a stáb bizalmát, párja pedig Domingues lehet, amennyiben teljesen egészséges.
Én személy szerint nagyon várom a meccset, és jót tett a lelkemnek ez a háromhetes szünet. A ZTE ellen kissé dacosan szurkoltam, mert bosszantott az, ahogy Blagojeviccsel elbánt a csapat. Most viszont sikerült ezen túllépnem, és ismét teljes szélességgel a csapat mögött vagyok. Nem is volt hát kérdés, hogy nekivágok ennek a rövidke túrának, úgyhogy szurkoljuk ki a győzelmet holnap este!
