Miután a majdnem egy hónappal ezelőtti odavágón nem született gól, most szerda este fog eldőlni, hogy vajon a Loki, vagy pedig a Ferencváros jut be a Magyar Kupa 76. döntőjébe. E különleges meccs beharangozásakor számba kell majd venni a két csapat bajnokságban elérni vágyott céljait is, a kezdőcsapataiknak várható erősségét, valamint a várható taktikákat, ellenfelünk ugyanis nem ugyanolyan helyzetből és nem ugyanolyan előjelekkel készül a meccsre, mint mi.
Mindenekelőtt elevenítsük fel a márciusi odavágón történteket. A Nagyerdei Stadionban viszonylag színvonalas, ám a kevés gól miatt (egészen pontosan 0 született) nem túl közönségszórakoztató mérkőzést játszottunk a zöld-fehérekkel. Csibu akkor azt a címet adta a meccsösszefoglalónak, hogy „Elszalasztott lehetőség„, ami nagyon találó, ha azt nézzük, hogy a 90 játékpercből alig a játékidő egyhatodában, nagyjából 15 percben produkáltunk csak gólra törő futballt, az így kialakított 2-3 komoly ziccerünk pedig mind kimaradt. A meccs túlnyomó részében hagytuk dominálni és támadni a Fradit, mi pedig okosan bekkelve gyors kontrákra próbáltunk játszani, ám mint kiderült, eredménytelenül. Hazai pályán húzhattunk volna egy-két merészebbet, hiszen itt mégiscsak egyszerűbb előnybe kerülni, mint idegenben, nem? De felesleges ezen gondolkozni, annak a meccsnek már rég vége van, a Groupama Arénában kell kivívnunk a továbbjutást, amire jelenleg nem mernék nagy összegben fogadni, hogy sikerül.
A Ferencváros ugyanis már matematikailag is az idei NB I bajnoka, így megtehették azt is többek között, hogy vasárnap tartalékos összeállításban álltak ki otthon a Honvéd ellen. Pihentetni tudták Dibuszt, Leandrót, Sestákot, Bödét, csupán egy félidőt játszott Hajnal Tamás és Pintér Ádám, még ennél is kevesebbet Radó András, az eltiltását töltő Ramirezről nem is beszélve, aki szintén kipihenten nézhet a szerdai meccs elébe. Semmi akadálya tehát, hogy Thomas Doll pályára küldhesse a legerősebb Fradit, ami valószínűleg Dibusz – Dilaver, Nalepa, Leandro, Ramírez – Gera, Hajnal, Lamah – Sesták, Radó, Böde összeállításban játszhat majd, és ne felejtsük, hogy a cserék között is sok olyan játékos lesz, aki beszállásával erősítést jelenthet a pályán lévőknek (pl. Varga Roland vagy épp Nagy Dominik).
Mi nem mondhatjuk el magunkról, hogy sok alapembert sikerült volna pihentetnünk a hétvégén. Az eltiltott Brkovics és Szakály ugyan kényszerpihent, de amúgy a legerősebb összeállításunkban játszottunk (ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Isten tudja miért, de megint Verpecz a kapusunk). Sajnos mivel Kondás az edző és a szezon utolsó pár meccsén immár évek óta szinte mindig Verpecz véd, így most se hiszem azt, hogy kikerülne a kezdőből. Alighanem 3-4 gólt be kell kapnunk majd róla, amíg a fényévekkel jobb Radosevics visszakerülhet a gólvonalra. Azért legyen ide leírva, hogy én Bozidart állítanám a kapuba szerdán, vele legalább minimális esélyünk lenne clean-sheettel lehozni a meccset. Előtte a legerősebbnek mondható összeállításban játszó védelem, Korhut, Mészáros, Brkovics és Jovanovics állhat majd, a középpályán pedig a bérelt helyét ismét visszavevő kapitányunk, Szakály Péter és Varga Józsi, a kirobbanthatatlannak tűnő Horváth Zsolt (aki utoljára egy hónapja szerzett gólt, azóta csak kulcsároskodik), vele átellenben a némiképp gyenge tavaszt futó Bódi Ádám kezdhetnek, ám hogy jó hírt is mondjak, Holman Dávid szereplése biztosra vehető. Nem csak azért, mert a volt csapatuk ellen Elemér mindig berakja a játékosainkat a kezdőbe, hanem mert az elmúlt találkozókon rendre a csapat erőssége volt. Pakson gólpasszt is adott volna, ha a 11. játékosunk, Takács Tamás nem hagyja ki zseniális módon a kihagyhatatlant.
Továbbra is probléma egyébként, hogy kevés gólt szerez a Loki. Vagy helyzetbe is alig kerülünk, vagy valamelyik csatárunk falába áll a gól útjába, mindenesetre az elmúlt HÉT meccsünkön mindössze KÉT gólt szereztünk (illetve még egyet a paksi Szabó János volt olyan kedves, hogy a saját hálójába fejeljen), de ez még akkor is elkeserítő, ha mind a két gólt a jelenlegi legjobb magyar csapatnak, a Fradinak lőttük. Meg még akkor is, ha Takács lőtte mindkettőt. Mert ezen kívül egyáltalán nem tűnik kimagasló képességű csatárnak.
Erre a gólínségben szenvedő csapatra vár hát a feladat, hogy kivívja a továbbjutást a kedvezőbb helyzetben lévő Fradi otthonában, ám túl sok érv szól a fővárosiak mellett. Egyrészt otthon játszhatnak, és mivel mi nem találtunk be itthon, a párharc ugyanonnan folytatódik, ahol 90 perce abbahagytuk. Pihentebb játékosaik vannak és már most tudni lehet, hogy egy esetleges kupadöntőt szintén hazai pályán játszhatnának le, lévén, hogy mivel a Puskás Stadiont bontják, a Groupama Flórián Aréna ad majd otthont az idei kupadöntőnek is. Az elődöntő másik ágán pedig Újpest-Békéscsaba párharc alakult ki, amiből garantáltan a fővárosi lilák fognak tovább jutni, így több, mint valószínű, hogy Fradi-Újpest derbi lesz az idei kupafinálé. Egy ilyen lehetőséget pedig kizárt, hogy elszalasszon a Fradi, valószínűleg kiejtenek minket holnap.
Ha a Loki hátralévő meccseit és a tabellán elfoglalt jelenlegi helyezését vizsgáljuk, ugyanerre a konklúzióra juthatunk. Négy bajnoki meccsünk van hátra, és örömmel (illetve ki örömmel, ki mélabúsan) konstatálhatjuk, hogy a saját kezünkben van a dobogóra kerülés, vagy épp a nemzetközi szereplésünk sorsa. Most hétvégén az egy ponttal mögöttünk lévő Újpesttel, utána pedig a két egységgel lemaradó Haladással játszunk, majd pedig két abszolút nyerhető meccs következik: Diósgyőr itthon (az örök hazai) és Békéscsaba idegenben. Ha a Videoton továbbra is ilyen hektikusan, bukdácsolva szerepel majd, mi pedig behúzzuk a „rangadókat” és a DVTK-t is megverjük, akkor még az is belefér, ha az MTK-t már nem tudjuk megelőzni és az Újpest is előttünk végez (ők ugyanis el vannak tiltva a nemzetközi szerepléstől), vagy ha épp a kieső csapatok védőszentje, Szent Loki meglepetésre vereséget szenved az életéért küzdő Békéscsaba otthonában.
Ha tehát a Debrecen nem is jut be a Kupa döntőjébe és nem is nyer semmit idén, még akkor is röhögve kivívhatjuk a nemzetközi kupaselejtezős helyek valamelyikét. Hogy ez jó vagy rossz-e nekünk, abba ne menjünk bele. Én mindenesetre megtapsolom majd akár a mi srácainkat, akár az idei kupagyőztes csapatot. Nagyjából úgy, mint Hermione Granger a Mardekár ház kupagyőzelmét.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
