A lefújást követően óriási ünneplés kezdődött el a pályán, és a kispadoknál egyaránt. Hiszen megvan az első! Kondás Elemér kinevezése után 1899 nappal (több, mint öt év) végre megnyert egy európai kupameccset idegenben. Kiböjtöltük, de megvan! Persze az lett volna a szégyen, ha ezúttal nem törik meg az „átok”. Hiszen a La Fiorita nagyjából olyan erőt képvisel, mintha a Mikepércs ellen játszottunk volna. Így aztán a különbség sem meglepő, 5-0-ra győztünk San Marinóban.
Elég foghíjas kerettel utaztunk el egyébként a miniállamba, hogy mennyire nem vagyunk meg sem minőségre, sem mennyiségre, az abból is látszik, hogy Szatmári, Nagy Zoli és Ludánszki is a csapattal utazott (ráadásul Erdélyi volt a harmadik számú nevezett kapusunk). Hat játékosunk hiányzott különböző okok miatt, Balogh János, Szilvási Péter, Horváth Zsolt és Takács Tamás sérülés, Máté Péter eltiltás, Korhut Mihály pedig az Európa Bajnokság miatt nem utazott el a csapattal. A hazaiaknál pályára lépett az egykori olasz bajnok, és válogatott Damiano Tommasi, a San Marinó-i válogatott sztárja, Andy Selva viszont sérülés miatt csak a kispadon foglalt helyet.
A mérkőzést sajnos nem láttuk, hiába vadásztunk közel fél órát internetes streamekre, a piciny ország egyetlen sportcsatornája földrajzilag korlátozva volt, és csak San Marinó-i IP címről volt nézhető, azonban hiába trükköztünk, nem tudtuk működésre bírni a dolgot. Így aztán maradt a szöveges tudósítás, és az élő eredménykövetés. Emiatt magáról a meccsről nem is írnánk részletesen, hiszen a hivatalos honlap egyébként is összefoglalta a fontosabb eseményeket, így aztán csak a tényeket rögzítsük: az első félidőben Szakály és Tisza, a másodikban ismét az imént említett páros, valamint Kulcsár találtak az ellenfél hálójába, így alakult ki az 5-0-s végeredmény.
A mérkőzés összefoglalója
A statisztikák alapján egyébként nem kevesebb, mint 30-szor próbálkoztunk lövéssel, ebből 14-szer kaput is találtunk, míg ellenfelünknél 4/1 volt ugyanez az arány (egy kapufáig azért ők is eljutottak), a labda pedig 66%-ban nálunk volt. Ennek fényében, illetve az ellenfél erejének ismeretében nem meglepő a nagy különbség, sőt, igazából elvárt volt, hogy legalább 3-4 gólos előnnyel térjünk haza, lehetőleg kapott gól nélkül. A célunkat teljesítettük, elbízni viszont nem szabad magunkat ettől, hiszen mint említettem, amatőr gárda volt az ellenfél. Viszont legalább felfogható a találkozó egy jó kis felkészülési mérkőzésnek, vélhetően a visszavágón is hasonló, ha nem nagyobb különbség lesz a két csapat között, így aki gólfesztivált szeretne látni a Nagyerdőn, az ki ne hagyja az egy hét múlva esedékes mérkőzést.
(foto: dvsc.hu)
Mivel a találkozót nem láttuk, így mindenféle pontozástól eltekintünk, de talán nem is tudnánk reálisan osztályozni senkit egy ilyen egyoldalú mérkőzésen, így tehát maradjunk annyiban, hogy jár egy virtuális pacsi a csapatnak a könnyed győzelemért. Nem túlzás kijelenteni, hogy a továbbjutás megvan, így aztán már lehet feltérképezni a következő ellenfelünket, a Tarpeda Zsodzinát. A fehérorosz gárda egy fokkal már keményebb dió lesz, ám közel sem képviselnek félelmetes játékerőt, így hát elvárható, hogy majd azt az akadályt is könnyedén leküzdjük.
