Tegnap egygólos hátrányból, a listavezető otthonában kellett kiharcolni a továbbjutást a Ligakupa negyeddöntőjében, ráadásul a hazai 2-3-as vereség miatt nem volt elég egy gólt szerezni, legalább kettő kellett a sikerhez, miközben egyet sem kapunk. Az ellenfél jó formája, a várhatóan tartalékos felállásunk nem sok jót sejtetett a mérkőzésre, úgyhogy igencsak megleptek minket a fiúk a tegnapi szép sikerrel.
A kezdőknél nem lepődtem meg a sok fiatal játszatásán, mert tudtuk mindig is, hogy a Ligakupában a fiatalok kapnak nagyobb szerepet dacára annak, hogy nehezebb helyzetben voltunk az első meccset követően. Ráadásul két bajnoki közt nem várhattuk el, hogy nehéz helyzetben felküldi Kondás Elemér a legerősebb kezdőt egy olyan párharc visszavágóján, ahol papíron már igen csekély esélyeink vannak a továbbjutásra. Így nagyjából arra készültünk, hogy a csapat 75%-át a bajnokikon kevesebbet játszók alkotják majd, míg a maradék helyeket fiatalokkal töltjük fel. Így is lett, a várakozásoknak megfelelően a kapuban Verpecz, a védelemben Máté és Morozov kezdtek, a középpályára bekerült Mihelic, a támadósorban pedig Sidibe és Kulcsár kerültek be azok közül, akik a bajnokikon többnyire játszanak, de mostanság kevesebb szerepet kaptak. Szintén bekerült a kezdőbe Ludánszki és Nagy Zoltán, akik peremembernek számítanak, illetve a fiatalok részről Barna Szabolcsnak, Berdó Péternek és Bereczki Dánielnek szavazott bizalmat szakvezetőnk. Azt, hogy a Videoton mennyire komolyan vette ezt a párharcot dacára a komoly előnyének, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kezdőjük körülbelül fele a bajnoki alapcsapatuknak felelt meg. Ezek közé tartozik Calatayud, Vinicius, Simon, Oliveira és Kovács.
A meccset nagyon jól kezdtük, míg az ellenfél meglehetősen álmosan lépett pályára. Az első 15 percet, mint általában, megnyomtuk, rendre jöttek a támadások, amikkel nagyon könnyen átjátszottuk a Videoton védelmét, igaz ez egész meccsre igaz volt. Az egyik ilyen támadásunk során szögletet végezhettünk el, amelynél először Calatayud tisztázott Sidibe fejesénél, majd az újabb szögletnél, amelyet Mihelic végzett el, az első beadás nem volt a legjobb, de az ismétlésnél már a leshatáron kilépő Máté vehette le a beadást és lőhetett a kapuba. Ezt követően is voltak támadásaink, de rendre elhaltak, Kulcsár révén hatalmas lehetőség állt előttünk. Egy-az-egyben vihette a labdát a kapusra, de már nem tudta helyezetten erősen meglőni a labdát. A következő időszakban a Videoton magára talált és rendre vezette a támadásokat. Morozov elszámította magát egy ívelésnél és így Ivanovszkihoz került a labda, aki 17 méterről lágyan akarta befejezni az akciót, de a kapu felett-mellett nem sokkal elrepült a labda. Egy kis szusszanásnyi idő jutott nekünk, mivel a játékvezető, Bognár Tamás lesérült a 19. percben, és a tartalék játékvezető Szilasi Szabolcs állt be, de jó öt perc telt el, mire harcra kész állapotba hozta magát a spori. A félidő további részében is a Videoton támadott, volt pár nagyobb helyzete, amikor sokszor a szerencsén múlt, hogy nem egyenlítettek ki. Itt említhetném Oliveira lövését, amely nem sokkal kerülte el a kaput, vagy pedig egy pontrúgást követően Chakla nem tudta bepofozni a kapuba a labdát négy méterről, majd Kovács lövése vágódott ki a keresztlécről. Ekkor már nagyon nyomott a Videoton, és ez a hétperces hosszabbításban is folytatódott. A ráadásban ismét volt egy lehetőségünk, amelynél Sidibe passzolt jól Mihelicnek, aki nem tudta átvenni a labdát és blokkolták a lövését.
A második félidőt a hazaiak kezdték jobban, mi szinte csak ritkán léptük át a felező vonalat és legtöbbször 10 emberrel védekeztünk. Az első 15 percben a támadásainkat már a félpályán befejeztük, mert túlságosan is tartogattuk a labdát, ezt kihasználta a Videoton és könnyedén elvették a labdát tőlünk. Az 59. percben Bereczki Dani helyett Sós Bence érkezett, aki remekül szállt be a játékba. Mi sem bizonyítja jobban, hogy két perccel a beállása után már gólt is lőhetett volna: egy kiszorított helyzetben 13 méterről tüzelt és a felső lécről pattant ki a labda. A következő percek mezőnyjátékkal folytatódtak, néhány helyzetet lehetne csak említeni itt. A hazaiak vezetőedzője Joan Carillo beküldte a pályára Feczesin Róbertet és Nikolic Nemanjat, illetve még korábban Sándor Györgyöt és Gyurcsó Ádámot is, igaz ekkor még továbbjutásra álltak, de ezen húzásaiból is látszik, hogy komolyan tartott tőlünk, és be akarta biztosítani a továbbjutást. A 71. percben Gyurcsó szabadrúgását Vinicius 8 méterről a kapu mellé fejelte, szerencsére ezt is megúsztuk. És következett a hidegzuhany a Videotonnak: Kulcsár lépett ki egy szép cselt követően és vezethette labdát a kapu felé, és Calatayud mellett a hosszú sarokba passzolta a játékszert. Innentől kezdve sürgősebb volt a vendéglátóknak, mivel már nem ők álltak továbbjutásra. Előbb Nikolic próbálkozott, de a lövését blokkolták, majd pár perccel később, már a hosszabbítás perceiben Feczesin fejelt mellé. A játékvezető a 94. perc végén lefújta a találkozót, és ezzel továbbjutottunk az elődöntőbe, ahol az MTK lesz az ellenfelünk.
Pontozás
Verpecz István – 6: Ugyan voltak bizonytalanságai, meg több esetben nem jött ki mikor kijöhetett volna lehúzni a labdát, de ettől függetlenül jól tartotta hátul a csapatot.
Nagy Zoltán – 5: Meglátszott rajta a meccshiány. Többször is könnyedén átjátszották és csak futott a labda után, viszont volt egy nagy mentése, amely könnyen gólt érhetett volna.
Máté Péter – 7: A gólja nagyon szemfüles volt, és egész meccsen jól játszott.
Igor Morozov – 5: Több esetben is hibázott, a Vidi támadók nem egyszer faképnél hagyták, és voltak rossz helyezkedései is.
Barna Szabolcs – 7: Fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére egész meccsen jó teljesítményt nyújtott a pálya bal oldalán. Szüksége van meccsekre, amelyeken fejlődhet. Szép jövő állhat előtte.
René Mihelic – 6: Jó teljesítményt nyújtott, rendre jók voltak a beadásai és a szögletei, igaz ennél tud ő még jobban is játszani.
Ludánszki Bence – 4: A nevéhez fűződik a mérkőzés végén Nikolic lövésének blokkolása, ezen kívül nagyon sok eladott labdája volt a 90 perc alatt.
Berdó Péter – 5: Amikor kellett ott volt a helyén és segítette a társakat. Neki is kell még jó pár meccs, hogy belejöjjön a ritmusba.
Bereczki Dániel – 4: Néha-néha eltűnt a pályáról és alig lehetett hallani a nevét a közvetítésben, neki is kell fejlődnie még egy kicsit.
Kulcsár Tamás – 6: Gólja megérdemelt volt, de megint csak több helyzetből tudott gólt rúgni. Ezen kellene még javítania, hogy ne 20%-os helyzet kihasználása legyen.
Ibrahima Sidibe – 4: Szinte csak a középpályán futott és próbált meg szerelni, de több esetben is sikertelenül, ha hozzákerült a labda, tartogatta, és nem passzolt a társakhoz ezzel elveszítve a gyors támadást. Az ilyen helyzetekben rendre elveszítette a labdát.
Cserék
Sós Bence – 7: Három hetes sérülése után fél órát kapott a listavezető ellen. Remekül szállt be a játékba. Ezt bizonyítja a kapufája, valamint más helyzete is. Ő előtte is nagy jövő áll, szívesen látnám bajnoki meccsen is a baloldalon egyre többet.
Karikás Krisztián, Szatmári Csaba és Varga Kevin már csak időhúzó cserék voltak.
Nem akarok senkit sem kiemelni egyénileg, sem mint legjobbat, sem mint leggyengébbet. A mérkőzés legjobbjának az egész csapatot nevezném, mivel jó védekezéssel tudtunk nyerni a Videoton ellen.
Összefoglalva a hazai csapat a meccs végére a bajnokikon is megszokott játékosokkal játszott, míg a vendégeknél a fiatalok kaptak szerepet. És mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiataloknak is helyük van a csapatban, az ez a mérkőzés. Nagyon szépen, agilisan letámadtunk az elején, és megszereztük a vezetést, amelyet végül sikerült növelni. Ezzel tovább is sikerült jutni. Minden elismerésem a fiataloknak, akik jól játszva teljesítették a 90 percet. Ezzel a győzelemmel az idei szezonban veretlenek vagyunk a Sóstói Stadionban, sőt még a döntetlent sem sikerült elérni a Videotonnak egyik meccsen sem. Úgy jutottunk tovább tegnap, hogy a párharcban a Vidinek nem sikerült akcióból gólt szereznie. Ebből is látszik, néha a frí penaltíz is kevés.
Hajrá Loki!
Sammy
(A képek forrása: vidi.hu)
