„A csapategységet szeretném kiemelni, mert nagyon nagy erőt érzek most benne” – nyilatkozta Batik, miután a fejesével legyőztük hazai pályán az MTK-t. Ez a sokak számára meglepetéseredmény olyan erőt, hitet adhat a csapatnak és szurkolóinak, amire most hatalmas szükségünk van.
Ebben a naptári évben ez csupán a negyedik hazai győzelmünk volt, április óta vártuk, hogy ismét boldogan hagyjuk el a Nagyerdei stadiont. Az MTK-t ráadásul 2022 óta nem küldtük haza vereséggel, azaz egy három éves időszakot is lezártunk végre. Pedig az előjelek nem nekünk kedveztek, az MTK jó játékkal ért el döntetlent a Fradi ellen, mi pedig gyenge játékkal mentettünk pontot a ZTE ellen. Vajda Botond ráadásul sérüléssel kidőlt a csapatból, helyét Guerrero vette át. Számomra meglepőnek tűnt, hogy a többi poszton semmit nem változtatott Navarro, úgyhogy rajta kívül ismét Varga, Dacosta, Mejías, Lang, Kocsis, Szűcs, Dzsudzsák, Batik, Szuhodovszki és Bárány alkotta a kezdőnket.
Két dologban viszont jelentős változásokon estünk át:
- A mentalitásban. Nem tudom, hogy ez tudatos volt-e. A hazai pálya előnye? A ZTE elleni háromszori egyenlítés ereje? A játékosok kezdenek megbízni egymásban és a stábban? Jót tett, hogy nincs fejetlenség, és megmaradt mindenki felé a bizalom? Vagy ezek együtt? Fogalmam sincs. De az első félidőben ha voltak is gyengébb periódusaink, tudtunk dominálni, voltak időszakok, amikben az MTK fölé tudtunk nőni; a második félidőben pedig nem ismertünk elveszett labdát, csúsztunk-másztunk (ebben Szűcs és Dacosta különösen kitűnt), és hiába volt halálos az utolsó harminc perc, amikor a vezetésünk tudatában az MTK a kapunk elé szegezett minket, álltuk a sarat. Ebből a szempontból jóval többet kaptam ettől a mérkőzéstől, mint amit önmagában a győzelem édes íze vagy az azzal járó három pont jelent.
- A játékstílusban és taktikában. Sokkal egyértelműbb volt, mit akarunk játszani, és két teljesen más stílust választottunk a támadáshoz és a védekezéshez, amikben az átmenetek is jól tudtak működni. Amikor mi kezdeményeztünk, akkor 4-2-3-1-es hadrendben Bárányt két oldalról Szuhodovszki és Kocsis segítette, mögöttük Dzsudzsák volt az összekötő a Szűcs-Batik tengellyel. Kocsis úgy tűnt, egy sokkal szabadabb szerepkört kapott, mint korábban bármikor. Védekezésben elfogadtuk, hogy Dzsudzsák már nem bír annyit, cserébe a kontráknál jól jöhet, ha fentebb marad. Ekkor többször is egy olyan 4-4-2 bontakozott ki, amiben Dacosta és Guerrero is beljebb húzódott, a két szélsőnek (Szuhodovszki és Kocsis) pedig így elég volt a vonal mellett biztosítani. A ZTE ellen látott erőteljes letámadást ha nem is kukáztuk, de jóval kisebb intenzitással és ritkábban használtuk. Ez szándékosnak érződött, a sokkal labdabiztosabb MTK ellen nem biztos, hogy sikeres lett volna. Így is, amikor fentebb ragadt 2-3 játékosunk, vagy megbomlott a középpályánk, akkor olyan extrém gyors és pontos átmenetekkel jöttek át rajtunk, ahol látványos volt a két csapat közötti minőségbeli különbség (és még egyértelműbb Youga hiánya). Ha mindezek az elemek tudatosak voltak, akkor Navarro elnyerte a bizalmam.
Védekezés…
…vs támadás.
A többi az már csak történelem, melynek legfontosabb eseményei az alábbiak voltak:
– 3. perc: Bárány Szűcs indítását lövi centikkel mellé.
– 25. perc: Bárány fejesét védi Demjén a felső lécre.
– 31. perc: Szuhodovszki rossz passza után kósza előrerúgott labdára Varga jön ki a kapujából, de alászalad, az üres kapus szituációt nem sikerül kihasználni, köszönhetően Dacosta helyezkedésének.
– 44-45. perc: Varga véd szépen előbb egy távoli bombát majd egy közeli pörgetést, a szögletből pedig egy alsó sarokba tartó erős fejest.
– 56. perc: Dzsudzsák szabadrúgását Batik fejeli be. 1-0!
– 76. perc: Kocsis szép tekerése megy el nem sokkal a kapu fölött.
– 86. perc: Gordic tekerése pattan meg, éppen kapu fölé.
– 89. perc: Pár perc különbséggel két veszélyes MTK fejes is kapu mellé megy.
– 95. perc: Bognár a szélről beadás helyett kapura lő egy szabadrúgást, Varga bravúrral védi a gólvonalról.
Ha már úgy alakult, hogy az első fordulóról is én írtam az összefoglalót, és ott minden játékosról írtam pár gondolatot, engedjétek meg, hogy most is így tegyek. Varga szen-zá-ci-ós volt most. Az eredmények.com statisztikái szerint 2.15-ös az xGOT mutatója, azaz a lövések mennyisége és minősége alapján több mint 2 gólt kellett volna kapnia! Az lenne a normális, azaz még akkor sem nagyon bánthatnánk azzal, hogy felelős a gólokért, ha kapott volna egyet vagy kettőt. De ő egyet sem kapott. Volt egy brutálisan nagy hibája, de ott Dacosta kihúzta a csávából, azon kívül bravúrt bravúrra halmozott. Dacostát egyenesen mintha kicserélték volna. A helyezkedésével sokszor nem voltam elégedett, de labdaszerzésben, védekezésben ezen a meccsen kis túlzással többet mutatott, mint Stojkovic meg Castegren az előző szezonban összesen. Az üres kapus mentéséért Varga jön neki eggyel. Kusnyír sérülése óta ez volt az első alkalom, hogy úgy éreztem, van védekezésre alkalmas jobbhátvédünk. Mejías bár szintén jobbik arcát mutatta, azért sokszor voltak olyan bizonytalanságai és furcsaságai, amit a ZTE ellen is láttam. Lang Ádám ugyanazt hozta, amit szokott, most kevésbé tűnt elveszettnek. Guerrero az első félidőben szerintem extrát nyújtott, helyezkedésén, labdaszerzésein, támadássegítő megmozdulásain is érződött, hogy évekig az NB I-nél magasabb szinten focizott, viszont ezt nem tudta végig azonos intenzitással művelni, kell még neki idő. Batik Bencére nincsenek szavaim. Persze voltak most is hibái, de ezeket szép megoldásokkal javította, Bárány után neki volt a csapatból a legtöbb párharca, többször is veszélyesen érkezett a beadásokra, az egyikből győztes gólt is fejelt. Szűcsöt is csak dicsérni tudom, egyik személyes kedvencem volt ezen a mérkőzésen, mert bár látványos dolgokat nem nagyon csinált, mégis kulcsfontosságú volt középpálya középső harmadában. A csapatból neki volt a legtöbb labdaérintése Batik után, és kimagaslott 83%-os passzpontosságával. Szuhodovszki sem csinált látványos dolgokat, de az ő szerepe ma nem volt kulcsfontosságú. A kezdők közül talán ő volt a leggyengébb, érett a cseréje. Dzsudzsák Balázs még mindig képes befűzni az oktatófilmet, ezúttal a „hogyan végezzük el a pontrúgásokat” fejezetet csodálhattuk meg. Azzal, hogy kevesebb védekező feladatot kap, mindenki nyer. Na, eljutottunk Kocsishoz… akiről szintén elmondható, ami Batikról: mióta megérkezett a Lokiba, a legjobb meccsét most játszotta! A gyorsaságát végre többször is tudta kamatoztatni, jó lövésekig is eljutott, de kaput nem talált, a beívelései továbbra is pontatlanok és még mindig önzőbb a kelleténél (a két kezdőt együttvéve ő passzolt a legkevesebbszer). Ez végre az a Kocsis, akiben látni a potenciált, de fontos lenne, hogy ne csak potenciált, hanem tényleges eredményt is lássunk. Báránynak volt egy veszélyes lövése, mezőnyben sokat melózott (elképesztő, hogy 23 párharca volt), abszolút kivette a részét a győzelemből, még ha ma nem is róla szólt a találkozó. A cserék közül Szécsinek volt egy nagyon fontos mentése, Tercza ismét belekóstolhatott az elsőosztályba, Cibla bár 2024 májusában már bemutatkozott az NB I-ben, de most ismét kapott pár percet. Gordic számomra üde színfolt, érdemes nézni a játékát, hatalmas lehetőséget látok benne, ami a támadásokat illeti. Bermejo épp az ellenkezője, és az egyetlen, aki semmit nem lépett előre a ZTE meccshez képest. Időhúzásai jól jöttek, de védekezésben és támadásban is gyenge volt, mint a harmat.
A meccs legjobbjai ott vannak a borítóképen, de a sorrendjüket rátok bízzuk ezúttal is. A harmadik helyre nagy versenyfutásra számítok a Szűcs, Dacosta, Dzsudzsák triótól.
Horváth Dávid, az MTK edzője szerint egy pontot megérdemeltek volna, és ezzel én nem is biztos, hogy vitatkoznék. Mert tény, hogy mindent megtettek a gólokért, szépen játszottak, a statisztikák alapján lefociztak minket a pályáról (13 vs 25 lövés, 1.03 vs 2.38-as xG, 36 vs 64%-os labdabirtoklás,4 vs 9 szöglet, 201 vs 420 sikeres passz, 44 vs 64 megnyert párharc) és a gólunk után olyan fölényben fociztak, amit csak elvétve tudtunk egy-egy kontrával megakasztani. Ha őszinte vagyok, akkor egyetértek a gondolattal: a döntetlen igazságosabb lett volna. Viszont van egy másik gondolat, amit több helyen is olvastam, miszerint a szerencsének köszönhetjük a győzelmet. Nos, ezt teljes mértékben elutasítom, nem érzem jogosnak. A csapat nagyon sokat tett a győzelemért, ehhez pedig a szerencsének az ég világon semmi köze.
Két forduló után van 4 pontunk, de ami fontosabb, van csapatunk! Becsüljük meg!
Hajrá, Loki!
Csibu
