Nehéz mit mondani a tegnap látottakra. Mi igyekeztünk azt sulykolni, hogy fontos a kupa, minden évben egy kitörési lehetőség, egy sansz arra, hogy trófeát nyerjünk és hogy kilépjünk a nemzetközi porondra. Sokkal könnyebb út, mint dobogón végezni a bajnokságban. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy idén végre messzire jussunk, de ismét elbotlottunk az első valamire való akadályban.
Azt gondolnánk, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de Navarronak sikerült. Az elmúlt hetekben már egekig magaszatalt spanyol szakember (és tényleg nem elvitatva az érdemeit, de kikerekedett szemekkel olvastam az olyan kommenteket, hogy minden idők legjobb Loki edzője, meg sokkal jobb Blagojevicsnél) ismét bizonyította, hogy a meccselés nem az erőssége. Nekem már a kezdőcsapattal is voltak gondjaim. Ahogy a beharangban is írtam, nem nagyon nyúltam volna bele az alapcsapatba, maximum 2-3 embert pihentettem volna. Ehhez képest öt helyen változtattunk, amivel még nem is lett volna baj, ám azokkal már sok baj volt, akik bekerültek. Nézzük is sorban.
Dacosta eddig felemás teljesítményt nyújtott a bajnokságban, de maradjunk annyiban, hogy nem véletlen az, hogy az alapvetően támadó Szécsi játszik jobbhátvédet hetek óta. Megkapta most a lehetőséget, de nem élt vele; borzalmas helyezkedések, labdakezelési hibák, megjátszhatatlanság, védekezésbeli fegyelmezetlenségek. Kulbachuk kezdetésével nem volt gondom, ráadásul most inkább eredeti posztján, a védelem közepén kezdett. Volt pár bizonytalansága, de összességében nem vallott szégyent. Kár, hogy megsérült. Manzanara… Szerintem full alibi a csávó. Semmit nem láttam még tőle eddig, ami alapján helye lenne nálunk. Bermejo a másik, nem is értem, hogy őt miért erőlteti Navarro ennyire sűrűn. Semmit, de tényleg semmit nem mutatott még eddig. Komáromi kezdésének örültem, és tőle láttam is szép dolgokat támadásban, viszont szerintem fizikálisan nincs a topon. Ők voltak tehát a beugrók, a kimaradók pedig Szécsi, Mejías, Youga, Cibla és Kocsis a vasárnapi meccshez képest.
Az első félidő még úgy ahogy rendben volt, bár szerintem iramban lesüllyedtünk a másodosztályú Kispest szintjére. Már ekkor is az volt az érzésem néha, hogy a vendég játékosok motiváltabbak a meccsen, csak eleinte nem találták a ritmust. Aztán viszonylag hamar, a félidő felénél meg is volt a vezetés, és ekkor azt éreztem, jön majd egy újabb találat, ami lezárja a párharcot. De nem jött, és nagyon sanszunk sem volt rá. A második félidőre egy sokkal motiváltabb Kispest jött ki, és az első 10 percben be is szorultunk a kapunk elé. Ennek végén jött is az egyenlítés, kis szerencsével, hiszen Pauljevic passza a védőnk lábáról került vissza elé, és így egy tökéletes kényszerítőt kapott a lövése előtt.
De innentől sem tudtunk felpörögni, és ezen a cseréink sem segítettek. Nyilvánvaló volt, hogy az alapcsapatból le kell hozni bizonyos játékosokat: Szűcs és Bárány például gyakorlatilag végigjátszották eddig a szezont, és mindketten pótolhatatlanok; előbbi a fiatalszabály miatt, utóbbi pedig mert az egyetlen épkézláb támadónk. Ők le is jöttek a 65. percben, de a helyettük beálló Camarasa és Djokic szintén tökéletesen semmit nem mutattak. Utóbbinak legalább volt egy fejese, kár, hogy ziccerben a kapus kezébe fejelt (ez ugye már a hosszabbításban volt), de előbbiről nem mondtam volna meg a tegnapi 60 perc játéka alapján, hogy ő Premier League és La Liga játékos volt. Lassú, darabos mozgás, pontatlan passzok. Djokic meg a nagy helyzetén kívül csak csetlett-botlott, róla sem mondtam volna meg, hogy ő svájci első osztályban pallérozódott. A hajrára beszállt Kocsis és Gordic, ők legalább egy kis lendületet hoztak, főleg hogy Bermejo végre letakarodott a pályáról. Az utolsó 10 percre pedig jött Youga is, amivel azért jobban nézett ki a középpályánk.
Ami viszont aggasztó volt, hogy ezáltal Dzsudzsák végigjátszotta a meccset, és ez úgy is soknak tűnt, hogy vasárnap 60 perc után lejöhetett. És mivel hosszabbítás jött, ott pedig kényszerből kellett hátul változtatnunk, így 120 perc került a lábába, ami a vasárnapi 60-al együtt már iszonyatosan sok, látszott is rajta, hogy a 110. perc után szinte lépni nem bírt. Meglepne, ha ő a ZTE ellen használható lenne 20 percnél több időre. És a rossz kezdőcsapat, illetve a be nem jött cserék mellett ez volt szerintem Navarro harmadik súlyos hibája, hogy Dzsudzsákot végig fennhagyta a pályán. Mert ezzel a lépésével a vasárnapi bajnokink sikerességét is kockáztatja.
A hosszabbításban egyébként a Honvéd iszonyatosan elfáradt, nem éreztem azt, hogy gólt szerezhetnek. A taktikájuk eddigre már csak annyi volt, hogy hátulról rugdosták előre a labdát. Próbálták átívelni a védelmünket, és ez a 117. percben sikerült is, bár ehhez a csereként beszállt Hofmann hülyesége kellett, hogy lehúzta a fejét, így pedig Zuigéber szabadon lőhetett. Innen már nem volt visszaút, se időnk, se erőnk nem volt.
Fájó a kupakiesés, de nem maga a tény, hanem a mikéntje. Rossz volt a hozzáállás, a meccsterv és a meccselés is. Minden rossz volt. Hasonlóan a Nyíregyháza elleni meccshez, itt is edzői hibának érzem első sorban a rossz kimenetelt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy látva a további sorsolást, igen komoly esélyünk lett volna egy menetelésre. A következő körben itthon fogadtunk volna az NB III-as ESMTK-t, továbbjutás esetén itthon fogadtuk volna a DVTK-Paks továbbjutóját, az elődöntőben pedig szintén itthon játszhattunk volna a ZTE/Vasas/DEAC/Soroksár négyes valamelyikével. Ennél könnyebb utat aligha lehetett volna elképzelni a döntőbe…
És hogy mi a tanulsága a tegnapi meccsnek? Számomra mindenképp az, hogy hiába bő a keretünk, nagyjából 13-14 igazán minőségi, használható játékosunk van. Én a tegnap játszók közül soknak megköszönném télen, hogy itt voltak. Gondolok főleg Manzanarara, Camarasara, Bermejora és Djokicra.
Most pedig mint írtam, veszélyben érzem a ZTE elleni meccset is. Bár az alapemberek közül keveset játszottak 120 percet (Varga, de kapusnál nem számít, Lang, Guerrero, Dzsudzsák), de szerintem mentálisan fog sokat kivenni a csapatból ez a kiesés. És Dzsudzsák hiánya így is döntő lehet, látva az eddigieket az idei szezonunkból.
