Júniusban, még mielőtt jelentős változások történtek volna a nyári átigazolási időszakban, egy háromrészes minisorozatot írtam arról, én személy szerint hogyan alakítanék a csapaton. Kiket küldenék el, kiket tartanék meg, és mely posztokra, kiket igazolnék. Nézzük meg, hol tévedtem hatalmasat, és hol volt kincset érő meglátásom?
1. rész: VÉDELEM
2. rész: KÖZÉPPÁLYA
3. rész: TÁMADÓK
KAPUSOK
A kapusposzttal kezdtem és minden állításom tökéletesen ült. Gondát a kora, Megyerit a sérülésveszély miatt javasoltam elküldeni, ez meg is történt. (Sajnos utóbbi az ETO-ban meg is sérült, de szerencsére azóta már visszatért.) Bíztam benne, hogy Hegyit meg tudjuk tartani, ami nem jött össze, ez esetben pedig mindenképp igazoltam volna kapust. Varga Ádám nálam nem volt a jelöltek között, nem hittem volna, hogy elengedi a Fradi. Helyette a kiszemeltjeim voltak:
<> a Nyíregyháza fiatal kapusa, Tóth Balázs, aki hetekkel később súlyos sérülést szenvedett,
<> a horvát Sluga, aki végül csapatot is váltott, de a Celjében csak kispadozott,
<> Hadzikic, aki szintén váltott csapatot, novemberig alapember volt a horvát bajnokságban,
<> Sentic, aki azóta is a DVTK alapembere
Érdekesség, hogy egyfajta álomigazolásként felmerült nálam az ekkor még a Felcsútban játszó Pécsi Ármin neve, aki nem sokra rá tényleg eligazolt tőlük – a Liverpoolhoz.
KÖZÉPHÁTVÉDEK
A maradók-távozók számát eltaláltam, de Batikot én átadólistára tettem volna, Kocsis Gergőt pedig marasztaltam volna. Utóbbi végül a Fehérvár játékosa lett, Batiknak pedig ősszel volt pár igazán kiváló (az MTK-t az ő góljával vertük hazai pályán), de néhány igazán pocsék mérkőzése is. Pellumbi a koszovói bajnokság alapembere lett. Hofmann és Lang párosához egy középhátvéd érkezését vártam, és ez Mejías személyében meg is valósult. Akik az én listámon szerepeltek:
<> A 24 éves Pablo Ramónt Spanyolországból hoztam volna el, ott egy évnyi La Liga padozás után idén ősszel 1000 játékperc jutott neki a másodosztályban.
<> Szabó Alex a Kecskemét alapembere maradt, a másodosztályban gólt is szerzett.
<> Engem meglepett, hogy Serafimov a kieső Fehérvártól nem egy másik NB I-es klubnál kötött ki, hanem a Levski Sofiát választotta – ahol viszont a csapata 19 meccséből csak négyszer léphetett pályára.
<> Katona Levente mint kiderült nem csak az én gondolataimban volt jelen, ténylegesen többször is hírbe hozták a DVSC-vel is. Végül azonban a Nyíregyházát (és vele egy újabb kiesőjelölt csapatot) választotta. Fun fact: jelenleg három Katona is a keretükhöz tartozik.
JOBBHÁTVÉDEK
A kapusposzthoz hasonlóan itt is szinte minden úgy történt, ahogy vártam. Stojkovicot és Castegrent is elengedtem volna, a Kusnyir-Szécsi duóhoz viszont feltétlenül igazoltam volna. Az addig számunkra ismeretlen Dacosta érkezett. Túl sok jó opciót nem tudtam összeírni június elején, bár nem is akartam cifrázni, mert volt két nevem, akik mindegyikét NB I-es szinten kiemelkedő igazolásnak tartottam volna:
<> Botka Endre nyáron töltötte a 31-et, a kecskeméti kölcsönjátéka után visszatért a Fradihoz, ahol azonban csak 3 NB I-es mérkőzésen játszott, mert sérülés miatt meg kellett műteni és az egész őszt kihagyta.
<> Bogdan Melnyk visszatért a Fehérvártól Kisvárdára, pedig őt szívesen elnéztem volna nálunk is. Egész ősszel alapember volt.
BALHÁTVÉDEK
Milyen az élet? Blagojevic felvirágoztatta Ferenczi Jánost, ezért az őt követő edzőknél is számoltam volna vele. Kezdte mindenki úgy érezni, hogy ő már innen vonul vissza, de úgy alakult, hogy 34 évesen a Csíkszereda játékosa lett. Ott csak négy meccset hagyott ki, de sok örömben így sem lehetett része, összesen kétszer nyert vele a csapata. Ettől függetlenül írtam pár nevet, az első kettő olyan tehetség, aki kispadon kezdve vette volna át a stafétabotot:
<> Javorceket három héttel a cikkem után szerződtette a Slavia Praha (!), azaz itt sem nagyon lőttem volna mellé, az már más kérdés, hogy egyetlen percet sem kapott náluk a fiatal játékos, mert súlyos térdsérülést szenvedett.
<> Dumitrescu kapcsán is ráéreztem, hogy nyáron csapatot válthat, ő is Csehországba került. A Sigma Olomoucban azonban csak 2 meccsen játszott.
<> Daniel Stefulj nevét is bedobtam, de hozzáfűztem, hogy „nem sok esélyét látom, hogy országon belül váltson”. Nem is váltott, az ETO végleg megszerezte és kirobbanthatatlan a győri csapatból. Közel 1500 játékperc, 2 gól, 8 (!) gólpassz a mérlege.
A fiatal tehetséget Kulbachuk személyében találtuk meg, Ferenczi pótlására pedig a 27 éves Guerrerot hoztuk – mindkét játékos jó igazolásnak tűnik.
VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK
Djurasekkel (aki a bosnyák élvonalban alapember lett) nem számoltam, Malinovval (aki a bolgár bajnokságot padozta végig) és Yougaval igen. Utóbbi maradt, és ez nagyon fontos döntés volt, hiszen a januári érkezők többsége végül távozott a klubtól (beleértve a stábot is). Akiket kinéztem Youga mellé:
<> Fenyő Noah köszöni szépen, jól el van a Frankfurt ötödik osztályú kiscsapatában. Ilyen szemüveggel érdemes nézni a 14 meccs, 2 gól, 2 gólpassz statisztikáját is. Januárban 20 éves lesz, én továbbra is megpróbálnám hazahozni egy Szűcshöz hasonló transzferrel.
<> Vas Gábor már nem az első a listán, aki sérülés miatt hagyta ki szinte az egész őszt.
<> Bényei Ágoston helyzete – ahogy azt sejtettem – nem javult a DVTK-nál, csupán perememberként tekintettek rá ősszel is, ~500 percet kapott az NB I-ben, amivel nem hiszem, hogy elégedett.
Erre a posztra érkezett végül Manzanara és Camarasa is, és ha rajtam múlna, télen már távoznának is, értelmetlen volt a szerződtetésük (113 és 0 játékpercet kaptak).
TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK
Itt néztünk ki legjobban. Szűcs, Szuhodovszki és Dzsudzsák is rendelkezésünkre állt júniusban. Az egyetlen kérdés az volt, hogy Dzsudzsákkal hosszabbítunk-e. Én nagyon bíztam benne, és ez a pillanat végül el is jött, hogy aztán bitang jó őszt produkáljon a csapatkapitányunk (17 meccs után 5 gól, 2 gólpassz a mérlege). Ez a felhozatal ráadásul kibővült egy extra opcióval: kölcsönvettük Gordicot, akit szépen beépítettünk a csapatba. Az igazolásaink közül talán benne van a legtöbb potenciál; a tulajdonosváltáson túl az egyik legizgalmasabb kérdése a tavasznak az lesz, tervezzük-e kivásárolni a szerződéséből. Azért felvetettem pár nevet én is:
<> Katona Mátyás végül a Nyíregyháza játékosa lett, pár meccs után viszont hasnyálmirigy-repedést diagnosztizáltak nála, talán tavasszal már visszatérhet.
<> Kalmár Zsoltról megemlítettem, hogy sérülékenysége miatt problémás lehet, de szívesen látnám, aztán tessék, az őszt is kihagyta a Gyirmótban sérülés miatt.
<> Hristo Ivanov is csapatot váltott, a szerb első osztályban viszont még nincs sem gólja, sem gólpassza, az ősz végére kispadra is került.
<> A „nagy felfedezettem”, Vitális Milán ugyanúgy járt, mint korábban Stefulj. Az ETO a kölcsönszerződés lejártával nem eresztette, szerződtette. Bár június cikkemig még csak kerettagságig jutott, azóta ősszel a válogatottban négyszer is pályára lépett! Az ETO-val igazi szárnyalásba kezdett, 16 meccsen 2 gól és 2 gólpassz a mérlege.
SZÉLSŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK
Hát igen, azt tudtuk, hogy Domingues távozik majd a nyáron, ezt nem volt nehéz megjósolnom. Nagyon sajnálom, hogy az Oviedoban gyakorlatilag lehetőséget sem kapott azóta. Azonban talán itt volt a legnagyobb tévedésem, én ugyanis elküldtem volna Kocsis Dominikot. Addig két év alatt 690 percet kapott, és úgy éreztem, nem bízik benne a klub. Nos, ez nagyot fordult, Navarrotól olyan szintű bizalmat kapott, ami szerintem európai mércével nézve is kuriózum, és 17 meccs alatt sok-sok kapufa után csak eljutott 3 gólig és 3 gólpasszig! Azoknak a listája, akiket szélsőnek hoztam volna, kimondottan hosszú volt, hiszen Domingues pótlását is meg kellett oldani, miközben klasszikus szélsők híján voltunk. Egyedül Vajdában lehetett akkor bízni.
<> Mim Gergely azok táborát gyarapítja, akik szinte egész ősszel sérüléssel küzdöttek (kezdem úgy érezni, mintha megátkoztam volna azokat, akik a listámra kerültek).
<> Dénes Csanád Vilmos 5 nyári ZTE meccs és 1 gól után a belga másodosztályba igazolt, ahol csereemberként is tudott adni két gólpasszt.
<> Kálnoki-Kis Zsombort a cserepadra javasoltam volna hazahozni Szlovéniából, ezt megtette helyettünk a Fehérvár.
<> Az akkor még Ausztriában játszó Andreas Gruber nevét is bedobtam, akit végül a DAC szerződtetett, és ott alapemberként 1 gólja mellett kiosztott 7 gólpasszt, úgyhogy ő nem is volt rossz találat részemről, illett volna Hofmann leigazolásához.
<> Vancsa „európai körútjából” visszatért a Lommelhez, de továbbra is alig játszik. Ő lesz a következő magyar tehetség, aki elkallódik?
<> Pere Milla neve a Five Eleven Capitals kapcsán merült fel, de hát jóval magasabb polcon van, mint amihez odaférhettünk. Idén is maradt a La Ligában és 14 meccsen 5 gólt már be is termelt az Espanyolban.
<> Driton Camaj furcsa mód nem maradt az NB I-ben, az Asztana játékosa lett, de csak perememberként számoltak vele.
<> Eddig nem nagyon volt saját utánpótlásból bedobott név, de ez a poszt kivételt képzett, és tökéletesen rá is éreztem, ki lehet az év akadémiáról érkező meglepetésembere. Nwachukwu és Cibla kettősét vártam, hogy csereemberként megmutathassák magukat. Előbbi teljesen eltűnt, utóbbi viszont berobbant, az Újpestnek látványos bombagólt is lőtt.
Végül Cibla mellett érkezett abszolút a semmiből Komáromi, aki csereként is hozzá tudott tenni az őszi teljesítményünkhöz, no meg Bermejo, aki éppen Kocsis ellentéte: a nagy bizalom ellenére sem tudott semmit felmutatni.
CSATÁROK
Én nem számoltam sem Bataival, sem Mauridessel, sem Siluevel. Bárány mellett bíztam benne, hogy ismét megmutathatja magát Kaye, aki ezt végül a Karcagban tette meg hétről hétre (12 meccsen 2 gól az NB II-ben). A Bárány mellé-mögé érkező igazolásaink pocsékul sikerültek, amikor pályára léptek, sem Djokic, sem Sissoko nem tűnt NB I-re alkalmasnak. Utóbbi még nagyon fiatal, benne talán lenne is potenciál, de mindent elmond, hogy Bárány hiányában több meccsen is inkább Szuhodovszkit toltuk előre csatárnak. Az általam kinézett támadók ők voltak:
<> Tóth Milán maradt a Vasasban, 12 meccsen 5 gólt szerzett.
<> Németh Andrást a cikkem után nem sokkal leigazolta a Felcsút. Főleg csereként 9 mérkőzésen lépett pályára, 1 gólt szerzett.
<> Koszta Márk visszatért Izraelbe, 9 meccsen 2 gólt lőtt.
<> Kenan Kodro 12 meccsen lőtt kettőt, de ő a spanyol másodosztályú Real Zaragozában.
<> Az 511 miatt képbe kerülő Omar Sadik Spanyolországból a francia másodosztályba igazolt, ő 12 meccsen 3 gólt lőtt.
Itt tehát bár olyan elképesztő találatom nem volt, különösebb mellényúlásnak sem tűnik egyikük sem. Amit viszont el kell ismernem, hogy azoknak lett igazuk, akik szerették volna, hogy maradjon Maurides. Egyrészt mérföldekkel használhatóbb játékos, mint akik a helyére érkeztek, másrészt a lengyel élvonalban 18 meccsen 6 gól mellett 3 gólpasszt is kiosztott, ami kísértetiesen hasonlít Bárány statisztikáira (7 gól és 2 gólpassz), miközben az általam bedobott csatárokhoz képest is egyértelműen kimagaslik.
ÖSSZEGZÉS
Bár ez továbbra is csak egy könnyed rovat, egy kis játszadozás, és annak utóellenőrzése, egészen érdekes megnézni, hogy milyen két csapat is összejöhetett volna az általam kiválogatott, leigazolásra érdemesnek tartott játékosokból.
Egyrészt ott van a sérültek csapata, akik őszre kidőltek, vagy még mindig sérültek voltak; és vagy nálunk maradtak, vagy a listámon szerepeltek. Rendhagyó, 2 kapusos felállást választottam, a formáció: 2-4-4-1. 🙂
Tóth Balázs (Nyíregyháza), Megyeri (ETO) – Kusnyir (DVSC), Batik (FTC) Hofmann (DVSC), Javorcek (Slavia Praha) – Katona Mátyás (Nyíregyháza), Vas (Paks), Kalmár (Gyirmót), Mim (ZTE) – Nwachukwu (DVSC).
Másrészt, a lehetséges fantasy álomcsapat az igazolásokból, csak a fent írt játékosokkal, 4-4-2-es hadrendben:
Pécsi (Liverpool) – Melnyk (Kisvárda), Pablo Ramón (Racing Santander), Katona Levente (Nyíregyháza), Stefulj (ETO) – Andreas Gruber (DAC), Fenyő (Frankfurt), Vitális (ETO), Pere Milla (Espanyol) – Cibla (DVSC), Kodro (Real Zaragoza).
Beigazolódott, jónak tűnő döntéseim:
– Megyerit (hiába kedvelem nagyon) leváltottam volna a sérülésveszély miatt és új kapust kerestem volna, ha Hegyi nem tér vissza.
– Stefuljt és Vitálist megszereztem volna a kölcsön után az ETO orra elől. Mindkettő kimagasló idényt fut, utóbbi pedig azóta négy felnőtt válogatottságig jutott.
– Gondolkodás nélkül szerződést hosszabbítottam Dzsudzsák Balázzsal. Végül kimagasló őszt produkált.
– A szélső pozíciókban Pere Milla és Andreas Gruber megszerzése is nagyot szólt volna, tudták volna pótolni Dominguest.
– Bár megtehettem volna, hogy sok-sok akadémistát felsorolok, csupán három nevet dobtam be, akiknek komoly lehetőséget adtam volna. Közülük Nwachukwu nem volt bevethető ősszel, de Kaye a másodosztályban bizonyított, Cibla pedig 9 meccsen 1 gólig és 1 gólpasszig jutott az NB I-ben.
– Több kinézett játékos is magasabb szintre lépett vagy nyugati bajnokságba került a nyári átigazolási szezonban, azaz nem csak én láttam többet bennük: Pécsi (angol 1), Javorcek (cseh 1), Dumitrescu (cseh 1), Hristo Ivanov (szerb 1), Dénes Csanád Vilmos (belga 2), Kodro (spanyol 2).
Hibásnak tűnő döntéseim:
– Megtartottam volna Ferenczit, de a Guerrero, Vajda, Kulbachuk hármas miatt végül nem éreztük meg a hiányát.
– Bár a sérülés mindenki karrierjében benne lehet, kimondottan sok olyan játékost sikerült összegyűjtenem, akik súlyos sérülést szenvedtek (lásd fentebb a sérültek csapatát).
– Kocsis Dominikot az őszi szereplése alapján hatalmas hiba lett volna elengednem – én mégis megtettem volna.
– Maurides teljesítményét nagyon alulértékeltem és könnyedén engedtem el, miközben hiába volt elfogadható a listámon szereplő helyettesítő játékosok ősze, de egyetlen érkezőnek kinézett csatár sem ért el olyan mutatókat, mint a brazil.
Érdekes utazás, különleges őszi szezon volt ez, amiből van még hátra egy forduló, aztán pedig pár hét és aktuálissá válik a kérdés: te kikkel erősítenél télen és kiket küldenél el a keretünkből?
Hajrá, Loki!
Csibu
