Furcsa, de most egy olyan csapattal kerülünk össze, akivel szemben nekünk van törlesztenivalónk. Aczél Zoltán csapata az előző szezonban Szombathelyen 3-0-ra, míg Debrecenben 1-2-re győzött le minket. Kondás Elemér személyesen is érintett a dologban, hiszen neki eddig az a tavaszi vereség a Hali elleni mérlege. Azonban, ha már muszáj ellenük játszanunk, kétségtelen, hogy a mi szempontunkból a legkedvezőbb időszakban csapunk össze. Hogy miért, az kiderül az Elolvasom gombra kattintva.
Akkor ahogy ígértem, először a jó hírrel kezdem. (A jó híren persze azt kell érteni, hogy az illetőkkel nem kell számolnunk, nem pedig azt, hogy sérültek.) A szombathelyieknél rengeteg a hiányzó, főleg a középpályáról. Nagy I. Gábor Videoton ellen elszenvedett sérüléséből még mindig nem épült fel, így ő leghamarabb tavasszal lehet csapata hasznára. Iszlai Bence bokasérülés, Tóth Péter mandulagyulladás, Rajos Gábor pedig láz miatt nem tudja vállalni a játékot. Bár Korolovszky Gábor is csak 50%-os állapotban van hetek óta rakoncátlankodó vádlija okán, ő mindenképpen pályára lép ellenünk. A helyiek legnagyobb erőssége, Halmosi Péter pedig max. a lelátóról buzdíthatja övéit, összejött neki ugyanis az öt sárga, és ezzel együtt a kényszerpihi. Ja, és nem mellesleg már nincs náluk az ellenünk mesterhármast szerző Branislav Fodrek.
Persze nem szabad mindent feltenni arra, hogy egy tartalékos Halit azért csak megverünk, Aczél bizonyára jól összerakja majd a bandáját. (Nem mellesleg a Rohonci úton mindössze egyszer kaptak ki, még a 2. fordulóban a Honvéd ellen.) Biztosak lehetünk benne, hogy alaposan feltérképeztek bennünket a korábbi fordulók meccsei alapján, és tisztában vannak a gyengéinkkel. Amiben reménykedhetünk, hogy mivel otthon vannak, és a 11. fordulóban nyertek utoljára, valószínűleg ők is focizni akarnak majd. Ez azért lenne nekünk jó, mert általában azok ellen vagyunk képesek kibontakozni, és magabiztosan győzelmet aratni, akik célja ugyancsak a három pont, nem pedig a bunkerfoci. A mostani Haladás pedig nem éppen olyan focistákból áll, akiknek az agya leszabályoz, ha átlépik a felezővonalat. Mivel a vendéglátók bal oldala igencsak foghíjas, kézenfekvő lenne ennek kihasználására törekedni, és egy-két variációt begyakorolni, ám sajnos nem vennék mérget rá, hogy Nagy Zoli képes lenne érdemben segíteni ebben. Pedig ha valamikor, akkor most égetően nagy szükség lenne egy Korhutra a jobb oldalon, mert Varga Józsi eltiltott – szintén öt sárga. A védekező rész még csak-csak megoldható Ramosszal, de hogy ő osztogasson…
Tehát a kezdőcsapatunk fixnek tűnik ugyan, a szerepek mégsem kellően tisztázottak, sőt számomra inkább homályosak. Ami fontos számunkra, hogy Bódi súlyosnak tűnő térdsérülése mégsem olyan vészes, így ott lehet a kezdőben, és Szakálynál is nagyobb volt a dolog füstje, mint a lángja, hál’Isten. Igaz, Kulcsárt a kezdőbe jelöltük, ám ez csak azért van, mert nem lehet, hogy ne ő kezdjen Adamo társaként. Sokkal szívesebben látnánk ott már Nikolicsot végre, aki letett már annyit az asztalra a pályára, hogy a kezdő sípszónál is a gyepen lehessen egyszer. Mindenesetre szükség esetén ő olyan csere, akit nemcsak az ideális létszám megtartása miatt érdemes beállítani. A felépült Ferenczi Jani szintén tudja, hogy kell frankón beszállni egy meccsbe, kitűnő alternatíva ő a bal oldalon. Csak ha cserélünk, akkor lehetőleg ne a 80. percben tegyük.
A múlt heti produkcióhoz képest több mozgás szükségeltetik a támadások során, ennek megakadályozására e heti ellenfelünk vélhetően nem a recesszív kick-boxer énjét igyekszik majd felszínre hozni. Gondolom hiú ábránd feltételezni, hogy a szombathelyi edzőstáb nem vette észre, hogy a Honvéd ellen Bódi kényszerű kiválásával gyakorlatilag meghalt a középpálya, de minimum annak jobb oldala. És ha ez igaz, mármint hogy hiú ábránd, akkor mindent el fognak követni a semlegesítésére. Ezért felváltva kellene használni a széleket, s gyors mögékerülésekkel megbontani a védelmet. Egy véletlenszerű Bódi-Selim-féle oldalcserének szintén tudnánk örülni. Sokat segíthetne az ellenfél összezavarásában és kifárasztásában. (Herczeg András Halmosival és Dombival alkalmazta ezt előszeretettel.) Azért azt még megemlíteném, hogy a zöld-fehéreknél is van olyan csere – jelesül Oross Márton -, aki okozhat nekünk gondot.
Ha már ilyen szépen muzsikáltunk egész ősszel, ne a záróakkordot basszuk már el. Persze Rábáék legyőzték a vezérét vesztett Pápát, de ne legyen már meg az az örömük (se), hogy őszi bajnoknak mondhatják magukat.
Hajrá, Loki!
