Mint ismeretes, szerdán Kecskeméten benyeltünk négy gombócot. Szépen egymás után, meg is akadtak a torkunkon. Ezzel a zakóval pedig végre valahára véget ért a veretlenségi széria, amelynek árnyéka gonosz tekintetét állandóan ránk szegezte. Teher volt, cipeltük, mint Krisztus a keresztet, és fájdalmas is volt. Görnyedtünk a súlya alatt. A kecskemétiek megszabadítottak a gonosztól, mondhatni kiűzték az ördögöt. Azonban felmerül egy kérdés a meccsel kapcsolatban, beáldoztuk a Ligakupát?
Részben igen, de igazából erre gondolni sem szabad, hiszen ez nem egyeztethető össze Kondás Elemér filozófiájával. Eddig is azok játszottak, akik kevesebb lehetőséget kaptak, így nekik kellett volna megoldani az előttük álló feladatot. Nem jött össze, a Kecskemét lefocizott bennünket, kijár nekik a gratuláció. Egy hibát, egy aprócska, de annál lényegesebb problémát lehetett felfedezni. Mégpedig, hogy egy-két játékos elvesztette a hitet – ez most szigorúan azokra vonatkozik, akik az úgynevezett „B-keret” tagjai -, kialudt a tűz, ami még ősszel megvolt bennük. Az oka az átmozgás hiánya a bajnoki és e keret között, természetesen a győztes csapaton ne változtass elve mindent felülír, de a gyengébb teljesítmények – amelyeket a csapat kompenzált a meccsek alatt – után se került be véglegesen senki. Ez most nem szemrehányás, mert vezetjük a tabellát, de a vereség oka itt keresendő. Ennek tudható be a szerdai gyenge produkció, a szűrés nélküli középpálya és az ötlettelen támadójáték.
Ahogy a címben is utalunk rá, ideje volt már bekapni az első ütést. Rólunk beszéltek a médiában, és ez nem tett jót. A játékosoknak meg kell tanulniuk, hogy ne hallgassanak a dicsérő, sztároló hangokra, kivéve, ha az edző mondja. Őszintén szólva ez a vereség nem is fájó, a Pápa elleni döntetlen annál inkább, mert az sokkal több károsító hatást tartalmazott az egészségre. A pofon az pofon, fel kell állni belőle, ennek hatásával kapcsolatosan feltehetünk egy kérdést. Mennyire érzik át ezt a bajnokikon pályára lépők? Itt jönnek be a képbe az előbb megfogalmazottak, hogy a Pápa elleni mérkőzés utáni csalódottság jobban hat a játékosokra, mint a Kecskemét elleni zakó. A szerdán lehetőséget kapók közül kiemelni senkit sem lehet, néhány perc erejéig egy-egy játékos mutatott valamit, kicsit felpörgött, de a gólok, a hajmeresztő hibák letörték a kedvet, a bizonyítási vágyat.
A tanulságot le kell vonni, magunkba kell nézni, fel kell kutatnunk azt az érzést, amely nyáron az első hét fordulóban jellemzett minket, mert következik a hajrá. Az erőre, a koncentrációra szükség van, nem most kellene lerombolni azt, amit idáig sikerült felépíteni. Ez vonatkozik minden egyes játékosra, nincs bajnoki és nincs kupakeret, DVSC van. A vidámság, a jókedv a segítségünkre lesz, örömmel látjuk, hogy a mai edzés is felhőtlen hangulatban telt el.
(A képek forrása: dvsc.hu)
