A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizenkettedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Illés Gyula.
Főhősünk 1982-ben látta meg a napvilágot Vásárosnaményban. Ifi karrierjét a Lokinál kezdte, azonban a felnőtt kerettagságig már nem jutott el. Az első osztályban Nyíregyházán mutatkozhatott be, azonban csak két mérkőzés jutott neki a Szparinál. Ezt követően négy évnyi NB2-es szereplés következett, sorrendben Mátészalkán, Bőcsön, majd Baktalórántházán. Igazán jól azonban csak utóbbi klubnál szerepelt, itt figyelt fel rá a Zalaegerszeg akkori edzője, Csank János egy Kazinczbarcika-Baktalórántháza meccsen. Próbajátékra hívta, majd 1-2 Ligakupa találkozó után azonnal szerződést ajánlottak neki, így került újra élvonalbeli csapathoz 2009 telén. Első meccsét rögtön ellenünk játszotta, és gólt is lőtt a 2-1-es zalaegerszegi sikerrel végződött találkozón. Ebben a fél szezonban még egy bajnoki gólt jegyzett, és alapemberré vált az NB1 élmezőnyébe tartozó Zalaegerszegben.
Az igazi áttörést azonban a következő szezon, különösen annak tavasza hozta meg számára. Márciusban három fontos meccsen (Paks, Ferencváros, Debrecen) is bombagólt szerzett, mellyel elnyerte a Sport TV és a pepsifoci.hu által első ízben kiírt hónap játékosa díjat, valamint a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a legjobb baloldali középpályásnak választották.
A szezon olyannyira jól sikerült számára, hogy kupadöntőt játszhattak, igaz ott éppen a Loki állta útjukat, ennek ellenére kvalifikálták magukat a következő évi Európa Liga selejtezőkörébe, míg a bajnokságban az ötödik helyen végeztek.
És akkor elérkeztünk az ominózus 2010-2011-es szezonhoz, amikor a játékos és csapatunk útjai egybefonódtak. Az őszt még ezúttal is Egerszegen töltötte, gólt nem jegyzett, de számos gólpassz fűződött a nevéhez. Év végén azonban lejárt a szerződése, és akkori csapata mellett az átalakuló félben lévő, edző- és teljes stábcserén áteső Debrecen ajánlott neki szerződést. Végül az anyagiak, és a szülővárosához való közelsége miatt a mi ajánlatunkat fogadta el, és írt alá 3 évre a bajnokcsapathoz.
Személy szerint titkon abban bíztam, hogy személyében megtaláltuk a szezon végén távozott Czvitkovics Péter utódját, és lesz egy technikás, jól lövő játékosunk. Csalódnom kellett.
Első fél évében 7 meccs és 460 játékperc jutott neki, gól és gólpassz nélkül. Maradandót tehát nem alkotott, és a csapat is rosszul szerepelt, hiszen ötödik helyen végzett a szezon végén. Közben edzőváltás is történt, Kondás Elemér vette át a karmesteri pálcát. Illés azonban nála sem tudott alapemberré válni.
Az előző szezont egy megfiatalodott, átalakult csapattal kezdtük el, és a sikerek egymás után jöttek, így eleinte nem volt oka Kondásnak az alapcsapaton változtatni. Első mérkőzését a 6. fordulóban Pápán játszhatta, 65 percet töltött a pályán, jól azonban nem játszott. Legközelebb négy fordulóval később, Kaposváron kapott szerepet, azonban a rendelkezésére álló 75 percben itt sem nyújtott elfogadható teljesítményt. Ezt követően sokáig esélye sem volt bekerülni a csapatba, így többnyire a két kupasorozatban kapott szerepet, és idő közben csere balhátvéd híján, bal oldali védőt faragott belőle a stáb, így lényegében Korhut Mihály állandó cseréjének volt tekinthető. Pechére, Korhut szinte az egész évet végig futballozta az elsőtől az utolsó percig (mindössze 120 percet hagyott ki a szezonban), így nem jutott neki szerep a bajnokikon. Pontosabban még egyszer megadatott neki az évben, az ominózus Megyeri úti 5-1-es diadalunk alkalmával kapott 30 percet, ami arra volt elég, hogy összehozzon egy tizenegyest az ellenfélnek. Mindezek ellenére bajnoknak és kupagyőztesnek mondhatta magát, igaz egyikhez sem tett hozzá túl sokat.
A menekülőút idény nyáron, egész pontosan júliusban nyílt meg számára, az NB2-ben nagy terveket szövögető, több egykori NB1-es játékost a keretében tudó Gyirmót szabadított meg tőle minket, ahol ismét együtt dolgozhat egykori edzőjével, Csank Jánossal.
(A képek forrása: dvsc.hu)
