Épphogy kihevertük a Vidi elleni győzelem fáradalmait, máris következik az újabb rangadó, a nyolcadik forduló zárómérkőzésén Győrbe látogatunk. Ha lehetne választani, hogy mikor játszunk a soros ellenfelünkkel, akkor egész biztosan nem most választanánk a Rába-parti kirándulást. Az ETO gyengén kezdett, majd szépen fokozatosan belelendültek, és elkezdték gyűjtögetni a pontokat, olyannyira, hogy már csak hat egységre vannak tőlünk, és egy esetleges győzelmükkel ez háromra olvadna.
Ezzel szemben nálunk múlt heti győzelem ide, vagy oda, továbbra is sok a sérült, így némileg gondot okoz a kezdő összeállítása. Szerencsére újabb sérültünk nem akadt ezúttal, viszont a régiek közül továbbra sem bevethető senki, így nem számíthatunk a két Bouadlára, valamint Bódira sem, illetve a rajtuk kívül hosszabb időre kidőltekre sem természetesen. Így a kezdőcsapat ismét adja magát, bár a Vidi elleni meccsből okulva talán némi finomhangolás ráférne arra a kezdőre.
A várható felállások képként itt
Térjünk is rá erre a finomhangolásra. Kezdésként a védelem tengelyében megkaphatná a lehetőséget Brkovic, aki pont ezen a meccsen lehetne nyerő húzás a tankerhajó sebességével forduló Mátéval szemben. Tudniillik ellenfelünk a gyors, rövidpasszos játékot erőlteti, viszonlyag alacsony és magas indulósebességgel rendelkező támadókkal, így Máté fejjátéka mit sem ér, ha a földön rendszeresen megfutják. Emellett gyakran benne van a hiba a játékában, lásd Vidi elleni meccsen bekapott gólunk. Ezzel szemben Brkovic egy alacsonyabb, fordulékonyabb védő, és a felkészülés során egy megbízható belső védőként ismertük meg. Sajnos azonban attól tartok, Kondás nem meri megbontani az egymást jól ismrő védőpárost, és marad Máté, akit a májusi kupadöntőn is csúnyán megforgattak párszor. A másik lényeges változtatáshoz nem lenne szükség személyi cserére, csupán Ferenczi és Szakály pozícióját kéne megcserélni. A miértről szerkesztőtársam már írt a Vidi meccs összefoglalójában, de azért pár szóban kifejteném. Szakálynak a balszélen megy a legjobban a játék, míg Ferenczi könynedén boldogul a jobbszélen, sőt, befelé cselezésével lövőhelyzetet tud teremteni magának, illetve a mellette zárkózó Lázárnak is nagyobb területe van. Ezzel szemben meglepő húzás lenne, ha Ferenczi helyett mondjuk Kulcsár kezdene a jobbszélen, akinek gyengébb a védőmunkája, illetve ez esetben nem maradna variációs lehetőségünk a támadó sor frissítésére, feltéve, ha a Volas-Sidibe páros kezd elől. Személy szerint én mellettük tenném le a voksom, előbbi rendszeresen rúgdossa a gólokat, míg utóbbi kiváló játékkal tért vissza sérüléséből a Vidi ellen, Kulcsár pedig nem igazán van formában, ő most csereként beszállva sokkal hasznosabb megoldást nyújthatna. Kulcsfontosságú kérdés, hogy merjük idegenben is a saját játékunkat játszani, mert az elmúlt időben idegenben nyújtott játékunk kiscsapatokra emlékeztető képet mutat. Ezzel arra célzok, hogy egy bajnoki címre esélyes csapatnak nem illik Pécsen beállni védekezni, és kontrára játszani, ami ráadásul meg is bosszulja önmagát, hiszen tudva levő, hogy a Loki nem tud védekező focit játszani. Elkeserítő az idegenbeli mérlegünk az elmúlt időt tekintve. Ha a tavalyi szezont is idevesszük, akkor 3-5-9 a mérlegünk, azaz tizenhét idegenben megvívott bajnokinkból csupán hármat tudtunk megnyerni, és több mint a felén vereséget szenvedtünk. Ezzel szemben a minap olvasott statisztika szerint hazai pályán az utóbbi tíz évet tekintve 121-21-14 a mérlegünk, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a tavalyi balul sikerült évünkben négyszer is kapituláltunk hazai pályán, akkor elmondható, hogy rendkívül imponáló ez a mérleg. És hogy ehhez képest, miért nem tudunk idegenben is így játszani? Ennek legfőbb oka a már említett óvatos játék, valamiért nem merünk dominálni. Ha netalán vezetést szerzünk a meccs elején, akkor rögvest visszaállunk, és várjuk, hogy az ellenfél a kapunk elé szegezzen, aminek előbb utóbb bekapott gól lesz a vége. Sokatmondó, és egyben szomorú tény volt, hogy Szombathelyen emberelőnyben is beszorultunk a Hali ellen, és nem tudtuk eldönteni a meccset, ami szintén megbosszulta magát az utolsó másodpercekben. Tehát rangadó ide, vagy oda, nehéz ellenfél ide, vagy oda, merjünk már támadni idegenben is, mégha nem is olyan szinten, mint hazai pályán.
Az ETO mint említettem, gyengén kezdett, de azóta kezdenek formába lendülni. Utóbbi két meccsükön a Paksot és az MTK-t verték, a fővárosi csapat ellen ráadásul hátrányból fordítva nyertek az utolsó percekben. A győriek csatárbőségben szenvednek, nem kevesebb, mint tíz olyan játékosuk van, aki bevethető támadó poszton, így ember legyen a talpán, aki meg tudja tippelni, hogy közülük melyik három játszik a soros meccsen, még talán maga Pintér Attila is álmatlan éjszakákon át gondolkodik ezen a kérdésen. Némi könnyebbséget okozhat számára, hogy Rudolf első meccsén rögtön gólt szerzett, ráadásul minden bizonnyal ő a keret legjobban fizetett játékosa, így nem a padra szerződtették. Mellette még, aki biztos kezdőnek tekinthető, az a tavalyi házi gólkirály Varga Roland, akinek idén már kevésbé megy úgy a góllövés, mint tavaly. A harmadik posztra több befutó is lehetséges, én arra a Lázokra tippelnék, aki az MTK elleni győztest gólt szerezte. A középpályán is van bőven variációs lehetőségük, kérdés, hogy a múlt héten látott Pátkai-Kamber-Kronaveter hármas kezd-e ismét, vagy visszakerül Trajkovic a kezdőbe. Az, hogy mi az ellenfelünk gyenge pontja, nehéz lenne így kijelenteni, videós elemzésekkel remélhetőleg kellőképp felkészült a stáb az ellenfélből. Egy biztos, a Pécsett és Szombathelyen mutatott játékkal csak egy újabb zakóba futhatunk bele. Személy szerint egy olyan játékstílust szeretnék látni, amivel két éve Fehérváron nyertünk, azaz egész pályás letámadás, mindenki fussa ki a belét, és fegyelmezetten védekezzünk, az adódó lehetőségeinket pedig kíméletlenül használjuk ki.
Az utóbbi időben nem sok babér termett a számunkra Győrben, bár tavaly tavasszal egy nagyon emlékezetes meccsen nyertünk 2-1-re, amivel bebiztosítottuk bajnoki címünket. Ezt leszámítva viszont az előző három győri bajnokinkon egyaránt vereséget szenvedtünk, gólt sem lőve. Ezen a statisztikán kellene most változtatnunk, és valahogy kicsikarni a győzelmet, amivel tudnánk tartani a lépést a Videotonnal. Ráadásul e meccs után viszonylag könnyebb ellenfelek következnek.
Előre a győzelemért, hajrá Loki!!!
(A borítókép forrása: fanatics.blog.hu)
