A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk huszonegyedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Stevo Nikolic.
A bosnyák játékos 1984-ben született az akkori Jugoszláviában. Első klubja szülővárosának ificsapata, a Borac Samac volt. Felnőttként az Obilic Beograd színeiben mutatkozhatott be, ennél a csapatnál két év alatt 56 mérkőzésen 32 gólt szerzett, ami húsz évesen nagyon jó ajánlólevél volt a számára. 2004-ben került a bosányák első osztályú csapathoz, a Modricához. Négy kiváló évet futott, 99 bajnokin 45 gólig jutott, kétszer elhódította a gólkirályi címet, és eközben hat alkalommal már a nemzeti együttesben is pályára lépett, egy gólt szerezve ezeken a mérkőzéseken. Ezekután 2008-ban el is vitte egy nevesebb csapat, a román elsőligás Otelul Galati. A későbbi román bajnoknál már nem futott jó szezonokat, két év alatt 27 bajnokin minödssze tizenegy gól. 2010-ben visszatért Boszniába, a Borac Banja Lukához. Ott egy elfogadható szezont futott, 26 mérkőzésen szerzett tíz góljával. A következő szezontól fonódik össze a játékos és a DVSC sorsa.
Tehát 2011 nyarát írjuk, amikor a Loki egy balul sikerült szezon után, ahol az ötödik helyet sikerült megszerezni, új edzővel, és új játékosokkal próbál ismét a csúcsra törni. Nagy jövés-menést vártunk a nyáron, ez meg is történt, számtalan próbajátékost teszteltünk, közülük néggyel sikerült megállapodni, és szerződést kötni. Köztük volt, a korábbi gólkirály Nikolic, akit négy évre szerződtettünk, vele együtt Adnan Alisic, Vjacseszlav Zahovaiko és Selim Bouadla szerződött még le a Lokihoz. Sokat várt mindenki Nikolictól, akkoriban terjedt róla egy videó is, amin korábbi évei meghatározó pillanatai szerepeltek, több szép góllal. Ezek alapján is, illetve a múltjából adódóan is arra gondoltunk, hogy nagy kincsre akadtunk
Az ominózus videó – kevés ilyet láttunk tőle
A bajnokság elstartolt, a csapat pedig parádésan kezdett, győzelmet győzelem követett. Nikolic bemutatkozására a negyedik fordulóban, Kecskeméten került sor, ahol Coulibaly kiállítása miatt több, mint egy félidőt emberhátrányban játszottunk. A győzelem végül meglett, bár hősünk nem sokat tett hozzá a meccshez. Első góljára mégkét forduló kellett várni, hiszen Coulibaly eltiltása miatt rögtön kezdett az elkövetkező két bajnokin, és a másodikon, Pápán sikerült megszereznie első gólját a Lokiban. Coulibaly visszatértével többnyire csereként számolt vele Kondás Elemér, következő jónak mondható mérkőzése a Paks ellen volt, mikor 1-1-es állásnál pályára lépve percek múlva kiharcolt egy gólt, gólpasszt adva Coulibalynak. Az újabb góljára a tizenegyedik fordulóig keleltt várni, a Diósgyőr 5-0-ás kiütése alkalmával talált be. Az ősz hátralévő részében kevés lehetőséget kapott, többnyire 25-30 percekre állt be a meccseken. Legemlékezetesebb Lokiban töltött meccse mégis az ősz utolsó bajnokijára maradt. A sereghajtó, nyeretlen Zalaegerszeget fogadtuk, Nikolic pedig ismét kezdőként kapott szerepet. Félidőben meglepetésre 2-0-ra vezetett a vendég csapat, viszont a második félidőt elképesztően kezdtük. Rögtön a középkezdésből szépítettünk Nikolic fejesével, majd két perc múlva már az egyenlítésnek örülhettünk, újfent Nikolic volt a gólszerző. Nem egész nyolc perc alatt már mi vezettünk, és tizenhárom perc elteltével már megvolt Nikolic mesterhármasa is, a végeredmény pedig 5-2 lett a javunkra.
A tavaszi szezon elején továbbra is csereként játszogatott, majd Újpesten ismét kezdőként kapott szerepet, de a balszélen. Jól is játszott, egy alkalommal bohócot csinált az újpesti védőkből a szélen, és szenzációs gólpasszt adott. Ez volt az utolsó értékelhető megmozdulása piros-fehér szerelésben. A bajnokság utolsó hat fordulójában mindössze egyszer, az utolsó mérkőzésen kapott szerepet, ezt leszámítva a padra sem fért oda.
A következő szezont úgy kezdtük, hogy vélhetően nem tartunk rá igényt, azért még Kaposváron, a BL meccs miatt beáldozott bajnokin még szerepet kapott a tartalékjátékosainkkal, csalódást keltő produkciót nyújtva. Nem volt meglepetés, hogy a nyár végén kölcsönadtuk őt, méghozzá a szlovák elsőosztályú Spartak Trnavának. A piros-fekete csapatnál eleinte alapember volt, az első négy bajnokin kezdő volt, egy gólt szerzett is, majd valami ismét megtört nála, még kétszer pályára léphetett csereként, onnantól viszont a keretben sem volt. Furdal a kíváncsiság, hogy mi lehetett az oka annak, hogy két különböző helyen is megesett vele az, hogy egyik meccsről a másikra eltűnt a csapatból, és az edző valamiért elvesztette az iránta érzett bizalmát. Ha minden igaz, télen visszatért Debrecenbe, de tétmeccsen nem láthattuk őt sehol.
Idén nyáron újfent az első csapattal kezdte meg a felkészülést, néhány edzőmeccsen pályára is lépett, talán már azt lehetett hinni, hogy újra számol vele a szakmai stáb, főként mert Coulibalyt kellett valahogy pótolnunk, és ez a nyár elején még nem igazán körvonalazódott, hogy hogyan fog sikerülni. Aztán egyszer csak eltűnt. Az edzésekről, az edzőmeccsekről, sőt, még a DVSC hivatalos honlapjáról is, a játékosok közül. Senki nem tudta, hogy mi van vele. Az utolsó információ vele kapcsolatban augsztus 27-én jött, hogy a tartalék csapattal edz, és csapatot keres magának. Hogy ez sikerült-e neki, vagy továbbra is szerződésben áll a DVSC-vel, azt senki nem tudja, mindenesetre az ő Lokis pályafutása lezártnak tekinthető. Sokat vártunk tőle, joggal, de nem vált be, valami megtört nála, és nemcsak nálunk.
