A cím teljesen kétértelmű, hiszen két ellentétes félidőt láttunk: az első játékrészben úgy játszottunk, ahogy Pakson, amitől előzetesen is tartottunk többen is, a másodikban viszont azt láttuk, amit múlt héten a Kecsó ellen. Szerencsére a két ellentét nem oltotta ki egymást, hanem egy újabb nagyarányú siker lett az eredménye, így már csak egy karnyújtásnyira vagyunk a bajnoki címtől.
Kondás Elemér keze ismét meg volt kötve, nem nagyon volt lehetősége sakkoznia a kezdőcsapaton: Lázár sérülése úgy néz ki súlyosabb, így gyakorlatilag jobbhátvéd nélkül maradtunk, Mészáros ugrott be a helyére. Selim még mindig nem bevethető, így a középpályán sem volt lehetőség a variálásra, meg nem is igazán volt oka a múlt heti meccs után, mint ahogy a támadósor összetétele sem lehetett kérdés, miután a Kecskemét ellen Kulcsár és Sidibe is két-két gólt szereztek. Előzetesen nagyon tartottam attól, hogy a Pápa – a mai divatos kifejezzéssel élve – beáll a kapuja elé a busszal, és egész meccsen bunkerfocit fog játszani. A kezdőcsapatokat látva a félelmem tovább erősödött, mert papíron hat védőt nevezett Tóth Bálint, de szerencsére kiderült, hogy ez csak papíron hat. Csakúgy, mint múlt héten a Kecsó ellen, most is csak azt tudom mondani, hogy pacsi jár az ellenfél edzőjének azért, amiért nem az antifocit választották, amivel lehet, hogy pontot tudnának szerezni, de a foci a nézőkért van, márpedig az olyan stílusú játékban semmi szép nincs. Egy szó, mint száz, nem nehezítette a dolgunkat a hazai csapat azzal, hogy az egy pontra játszik.
És akkor ahogy a címben is említettem, ketté lehet szedni a meccset a két félidő alapján. Az első játékrészt elég jól kezdtük, hiszen alig pár perc után már ziccerbe került Kulcsát, aztán ahogy telt az idő, úgy vettünk vissza egyre jobban a tempóból, és szürkültünk bele a Pápa unalmas tempójába. Megint ment a céltalan ívelgetés, jöttek a rossz passzok, szerintem sokan már a fejünket fogtuk, hogy megint az a szenvedés jön, mint Pakson. Harmincnyolc percig ez is ment jóformán, majd jött az a gól, ami után azt hittem hogy feloldja a görcsöt, és beindul a henger, lehozzuk simán a meccset. Erre nem telt el négy perc sem, és egy nagyon amatőr gólt kaptunk: a hazaiak legveszélyesebb, legjobban fejelő játékosát senki nem fogta a szögletnél, rutinmunka volt számára bebólintani a beadást. Így tehát a szünetre 1-1-el mentünk, Győrben sokan már dörzsölték a tenyerüket, a debreceni szurkolók többsége meg talán a fejét verte a falba.
A második játékrészre személy szerint drasztikus változást vártam felfogásban, elvégre győzelmi kényszerben játszottunk, és rohadt mindegy volt, hogy kikapunk, vagy ikszelünk, mindkettő ugyanannyit ér jelen helyzetünkben. Szerencsére egy perc sem kellett, hogy megbizonyosodjak arról, a srácok is érzik ezt, amire én gondoltam. Mihelic lőhetett volna kapura, a lövése leperdült, viszont nem hagyta veszi a labdát, és a szerencsétlenkedő pápai védő mellett kilőtte a hosszú sarkot. Ekkor még mindig nem voltam nyugodt, az egy gól semmire nem elég, ráadásul ősszel két gólos előnyről ikszeltünk a Pápa ellen az utolsó öt percben. Kellett még legalább egy. És jött is. Szép gurigázás után Zsidai talán lőhetett is volna, de inkább passzolt, amibe a Struhar ért bele kézzel, a jogos tizit higgadtan vágta be Sidibe a tizenegyes ölő Szűcs Lallernek. Itt el is dőlt minden, aztán a hazaiak gondoskodtak arról, hogy fiesztát rendezhessünk: előbb Tóth kiállíttatta magát, majd sérülés miatt, csere híján kilencen maradtak a hazaiak, Seydi pedig maximálisan kihasználta ezt, és megszerezte első, majd második bajnoki találatát a Lokiban. Így végülis visszatérve a címre, ugyanaz lett a végkimenetel, mint a múlt héten, azaz sima győzelem, öt rúgott góllal, azért ez mégis jobb kimenetel, mintha a paksihoz hasonló meccset játszottunk volna.
Hoztuk tehát a kötelezőt, azt a meccset, amitől előzetesen talán a legjobban féltünk a maradék meccseink közül: ha nem nyertük volna, akkor innentől 3/3-at kellett volna sikerrel abszolválni, a győzelem pedig azt jelenti, hogy adott két várhatóan teltházas hazai meccs két motiválatlan fővárosi gárda ellen, amit ha megnyerünk, akkor bajnokok vagyunk, és tökmindegy mit játszunk a Király városában falujában. Én személy szerint évek óta nem vártam ennyire meccset, mint a jövő heti Újpest elleni stadionavatót, úgyhogy mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy menjen ki a meccsre, mert remélhetőleg feledhetetlen élményben lesz része.
Játékos osztályzatok:
Nenad Novakovic
Mai játéka teljesen értékelhetetlen – no nem azért, mert annyira gyenge lett volna, hanem mert az égvilágon semmi dolga nem volt. Kapott egy gólt, amiről nem tehetett, illetve Korhut egyszer ráijesztett, egyébként végigunatkozta a meccset.
Mészáros Norbert – 6.5
Megvan az új jobbhátvédünk? A múlt héten kényszerűségből már ott játszott, most viszont a teljes találkozót jobb oldali védőként játszotta végig, és nem is volt rossz, bár az előre játékban kevésbé hatékony, mint mondjuk Lázár.
Máté Péter – 6.5
Nem állították megoldhatatlan feladat elé a pápai támadók, bár Griffithsel meggyűlt a baja. Volt néhány apró bizonytalankodása, meg fontos szerelése is, de szerencsére nem a védelmünkről szólt elsősorban ez a meccs, így ő is keveset volt játékban.
Dusan Brkovic – 6.5
Ugyanaz, mint Máté, bár az ő esetében megjegyezném, hogy meccsről meccsre nagyon magabiztosan játszik. Mészáros kidőlése után lehet, hogy őt kellett volna bedobni Máté mellé, és nem a sérülése után meglehetősen formán kívül futballozó Morozovot.
Korhut Mihály – 7.0
Annyival volt jobb a másik három védőnktől, hogy az utolsó percben adott egy zseniális gólpasszt Seydinek, de azon kívül is végig jól támogatta a támadásokat, agilis volt, egyszer még helyzetbe is került, ott talán passzolni kellett volna lövés helyett.
René Mihelic – 7.5
Megszerezte első akciógólját a Lokiban. Annál a helyzetnél a legtöbb magyar játékos minden bizonnyal megállt volna az elvesztett labda után, ő viszont ment tovább, és kihasználta a pápai védő bénázását. Azt leszámítva is jól mozgott az egész meccsen, így tovább.
Zsidai László – 7.5
Gólt nem szerzett, de adott két gólpasszt, és ma is hatalmasat melózott a középpályán. Sok fontos szerelése volt, egyszerűen nem lehet belekötni az idei teljesítményébe, nem emlékszem, hogy lett volna olyan meccse, amin átlagon aluli teljesítményt nyújtott.
Szakály Péter – 7.0
Ma visszafogottabb teljesítményt nyújtott, nem róla szólt a meccs, de a jelenléte így is sokat jelentett a csapatnak. Megint a középpálya közepén játszott, továbbra is megnéznék egy olyan formációt, mikor mindenki a saját posztján játszik, tehát egy Bódi-Zsidai-Mihelic-Szakály négyest.
Bódi Ádám – 7.0
Ugyanazt írhatnám le róla, mint Szakályról, annyi kiegészítéssel, hogy az első gólnál övé volt a gólpassz. Viszont az előtt és után is keveset volt játékban. Újfent balszélsőt játszott, ami elmondása szerint kedvelt posztja, mégis itt kevesebb lehetősége van, mintha eredeti posztján játszana.
Kulcsár Tamás – 7.0
A meccs elején nagy helyzetet hagyott ki, illetve a második félidőben is volt egy ziccere, ami kimaradt. Gólja tehát most nem volt, viszont mezőnyben jól mozgott, mindig megjátszható volt, gyakran mozgott üres területekre, és jött vissza a középpályára is.
Ibrahima Sidibe – 8.0 – A mérkőzés legjobbja 
Előző héten hossz idő után gólt szerzett, ráadásul kettőt is, amely sorozatot ma is folytatott, ezzel pedig a csapat házi gólkirálya jelenleg a tíz szerzett találatával. Sokan leírták már őt az elmúlt másfél évben, nekik csattanós válasz a legutóbbi meccseken nyújtott teljesítménye.
~o~
l’Imam Seydi – 7.5
Ha minden meccsen csak ennyit csinálna, mint ma, akkor senki nem akarná őt elzavarni. Az MTK ellen is hasonlóan ól szállt be, kár, hogy utána Pakson nem tudott élni azzal, hogy kezdő volt. Ma viszont beállt, jóformán kétszer ért labdához, és szerzett két gólt.
Vadnai Dániel
Mihelicet váltotta már kétgólos vezetésnél, emberelőnyben, ezek után nem volt játékban.
Dalibor Volas
Beállt.
~o~
Kondás Elemér – 7.5
Jól kezdtük a meccset, majd tökéletesen hozzáidomultunk a Pápa unalmas, elképzelés nélküli játékához. A második félidőre felrázta a csapatot, és gyorsan eldöntöttük a találkozót, így kell ezt.
A mérkőzés összefoglalója
(A kép forrása: nso.hu)
