Megkezdődött a felkészülés a 2014/2015-ös bajnoki idényre, ám a jelentős eseményekig még heteket kell várnunk, így arra gondoltunk, hogy az uborkaszezonban kicsit jobban megismertetjük magunkat az olvasóközönséggel. Ezért útjára indítunk egy rövid cikksorozatot mely során minden részben egy-egy blogger mutatkozik be, ad egy rövid betekintést arról, hogy milyen szálak fűzik a Lokihoz, egy szóval megismerhettek minket egy kicsit jobban is. A sorozat harmadik részében a JuveFan18971991-el készült terjedelmesebb interjút olvashatjátok, aki már régebbi motorosnak számít, két éve tartozik a blog szerkesztőstábjához.
Mutatkozz be kérlek röviden!
Sziasztok, Balázs vagyok, de a többség inkább JuveFan-ként, vagy ahogy a teljes blogger nickem szól, JuveFan18971991-ként ismer. 22 éves vagyok, és a Debreceni Egyetem Informatika Karán vagyok harmadéves mérnökinformatikus. Ős debreceni lakos voltam, vagyok, és leszek örökké. 🙂
Mióta szurkolsz a csapatnak, illetve honnan ered a csapat iránti rajongásod?
Az én történetem merőben hasonlít Lucaséhoz, az én családomban sem volt hagyománya a foci szeretetének, és sokáig engem sem kötött le a meccsnézés illetve meccsrejárás. A foci iránti szeretetem csak részben alakult ki a Loki miatt, hiszen az első focis élményem a 2003-as Juventus-Milan BL döntő volt, igaz élménynek azt nem nevezném. Ott valamiért a szebb mezben focizó Juventusnak szurkoltam, majd ezt követően kaptam egy Trezeguet mezt, innentől el is dőlt, hogy kinek fogok szurkolni. Ezzel párhuzamosan 2003-ban a Loki az UEFA kupában menetelt, és addigra már kezdő focidrukkerként szerettem volna kimenni egy meccsre, így az első Lokimeccsem a 2003. szeptember 19-én lejátszott Loki-Pécs 1-0 volt. Megtetszett a miliő, a hangulat, így ezek után ki nem hagytam volna a Varteks elleni UEFA kupa meccset, amin továbbjutottunk. Jött a PAOK elleni párharc, ekkor már kialakult egy kisebbfajta rajongás a csapat iránt, és a bravúros továbbjutás kivívása után eldöntöttem, hogy innentől minden meccsen kint akarok lenni. Így történt, hogy 2004 telén már bérletem volt az Oláh Gábor utcára, tehát idén volt a tíz éves jubiluma annak, hogy bérletes szurkolója vagyok a csapatnak.
Szoktál járni meccsre? Ha igen, milyen gyakran?
Amint említettem, 2004 óta szinte minden hazai meccsen kint vagyok, évente maximum 1-2 meccset hagyok ki, olyankor általában nyaralás vagy egyéb családi program miatt maradok le a meccsről, de az utóbbi években már ezeket is próbálom úgy igazítani, hogy ne kerüljön veszélybe egyetlen meccsre való kijutás sem. 🙂 Sokáig nem jártam idegenbe, az első ilyen élményem 2006-ból ered, amikor a csalód jó barátja tatabányai révén meghívott minket a Tatabánya-Debrecen meccsre. Nem sikerült jól ez a jubilum, mert kikaptunk 2-1-re. Ezt követően sokáig ismét nem fordultam meg idegenbeli találkozón, mígnem 2009-ben éppen Diósgyőrben játszottunk és egy győzelemmel bajnokok lehettünk volna. A közelség miatt a helyszínről szurkoltuk ki a 3-2-es győzelmet és a negyedik bajnoki címet. Szinte napra pontosan egy évvel később ugyanez a szituáció állt fent a Kecskemét elleni bajnoki előtt, így ismét utaztam a csapatért, és bár kikaptunk, ismét bajnoki címet ünnepelhettünk. A 2010-2011-es szezonban a bajnokság elején esedékes Kecsó-Lokit nem közvetítette a TV, így hogy ne maradjak le a meccsről, ismét ott voltam a helyszínen, ekkor volt az emlékezetes utolsó perces Bódi-gólos győzelmünk. Ez az év hozta meg az áttörést, mert innentől kezdve gyakorlatilag az összes idegenbeli meccsen kint voltam, abban a szezonban a 30-ból 25 meccsen a helyszínen szurkoltam. A tavalyi gyengébb évben kevesebb helyre mentem el, de így is 20 fölött volt az össz meccs szám, amin jelen voltam. Idén ismét sok helyre elkísértem a csapatot, egyedül Szombathelyen, Pécsen, Kaposváron, Pakson és Pápán nem voltam, ezek okai egyrészt a nagy távolság, másrészt sok esetben az egyáltalán nem szurkolóbarát időpont voltak, hiszen egy vasárnap esti szombathelyi meccsről nem túl kellemes másnap hajnalban hazaérkezni. Egyébként nem egyedül járok idegenbe, apukámmal szoktuk kocsival bejárni az országot, és néha csatlakozik hozzánk valaki a családból, vagy épp másik bloggerünk, csibu99.
Van külföldi kedvenc csapatod? Ha igen ki(k)?
Egyrészt a nickemből már nyilvánvaló, másrészt a fentebb említett foci iránti rajongás kialakulásának mikéntjéből is kiderül, hogy melyik csapatnak szurkolok a Loki kívül, és ez az olasz rekordbajnok Juventus. Én egyébként vallom azt a nézetet, hogy egy igazi drukker csak egy csapatnak szurkol, egy csapatot választ, akinek élete végéig szurkol (annyival kiegészítve, hogy ha valaki egy külföldi csapat mellett egy magyarnak, jórészt a szülővárosa csapatának szurkol még, az egyáltalán nem bűn, sőt…), így nincs más csapat, akinek drukkolnék más bajnokságokból. Tíz éve csak a Juventus és a DVSC létezik nálam. Hogy kettő közül melyiket szeretem jobban, az egyértelmű: a közelség, illetve azáltal, hogy jelen vagyok a meccsein, a DVSC közelebb áll a szívemhez, bár igaz ami igaz, nem volt ez így mindig, hiszen alapvetően a Juve által kedveltem meg a focit is, és a nicknecem is erre utal, annak idején nem a LokiFan1902, hanem a JuveFan1897 nevet válaszottam. 😀
Ki a kedvenc játékosod a jelenlegi csapatból, illetve úgy általánosságban a Lokiból?
Csibuhoz hasonlóan én sem játékosok miatt szerettem meg csapatokat, így nincs is olyan játékos, akiért kimondottan rajonganék. Vannak viszont olyanok persze, akikkel szimpatizálok, a jelenlegi keretből ilyen Novakovics, Zsidai, Bouadla, Mihelic, Dombi és Volas, utóbbit ne kérdezzétek, hogy miért, ő nekem valahogy az ideigazolása óta egy szimpatikus figura, és drukkolok neki, hogy sikeres pályafutása legyen akár nálunk, akár máshol, ha esetleg eligazolna. Ha a tíz éves intervallumot vesszük, amióta Loki drukker vagyok, akkor szintén csak említés szintjén pár játékos, akiket szerettem: Tomic, Habi, Sándor, Bogdanovics, Kerekes, Brnovic, Leandro, Polekszics. Szeretnék egy külföldi játékost megemlíteni, akit valamilyen szinten mégis példaképnek tekintek, ez pedig Gianluigi Buffon.
Mi volt eddig a legjobb meccsélményed?
Tíz év alatt rengeteg meccset fel lehetne sorolni. Megpróbálok kiragadni én is nagyjából öt meccset, ami mégis top kategória valamiért. Ha időrendben haladunk, akkor a Loki-PAOK 0-0 2003-ból, ami első meccseim közé tartozott, és az A szektorból, a kapu mögül, a 2. sorból „néztem” végig, bár sokat nem láttam a meccsből, a hangulat, és az, hogy egy jóval esélyesebb csapatot kiejtettünk mégis emlékezetessé teszi. A második ilyen meccs 2005-ből a Loki-Hajduk 3-0, ami talán a legjobb élményemnek tekinthető összességében is. Ez volt a klub első BL meccse, és szintén egy erősebb csapat ellen játszottunk mint lesajnált ellenfél. Ennek ellenére fergeteges hangulat volt az egész meccsen, szebbnél szebb gólokat lőttünk, szerintem akkor az a Loki játszott a legjobban a tíz év alatt, aznap az összes Debrecent megverte volna az a tizenegy az elmúlt évtized Lokijai közül. Nagy szívfájdalmam, hogy annak a csapatnak nem adathatott meg a BL-ben játszani, akkor még Fortuna nem volt velünk, amikor a MU-t sorsolták ellenfélnek. A harmadik élményem szerintem sokaknak nagy élmény még, a 2006-os második bajnoki cím, amikor az utolsó fordulóban a Pápával játszottunk, és nem volt elég győznünk, ki kellett szurkolnunk a Vidi győzelmét is az Újpest ellen. Ez számomra egy negatív élményt is felidéz, mert az első félidőt még a stadionban láttam, de a félidőben a hatalmas esőzés miatt hazajöttünk, amit azóta is nagyon bánok… A második félidőt már a TV elől izgultam végig, így láthattam azt is, amint a Vidi kikaparja nekünk a gesztenyét. Negyedikként nem hagyhatom ki a BL csoportkörében való szereplésünket, és itt nem is egy meccset emelnék ki, hanem az egész menetelést. Kezdve a Kalmar legyőzésével, amely párharc hazai találkozóját nyaralás közben, egy balatoni vendéglátóegységből szurkoltuk végig, a Levadia elleni meccs nagy részén a DEAC pályán ültünk a fűben, várva a DigiSport kapcsolását a mérkőzésre, közben telefonról értesülve az eredmény alakulásáról, majd a Levski elleni meccsek, az odavágó egy belvárosi kocsmából, amikor a góloknál az egész helység üvöltött, a visszavágó, amit másnaposan szurkoltam végig a Puskásból, a csoportkör, melynek összes hazai meccsén kint voltam, és felrobbant a stadion Czvitkovics góljánál, és 36 órát buszoztam Firenzébe oda-vissza, hogy ott is szurkoljak a csapatnak. Nagy élmény volt az egész! Utolsóként pedig az Újpest elleni stadionavatót említeném meg, az utóbbi években nem vártam ennyire egyetlen meccset sem, mint ezt, gyakorlatilag már egy héttel előtte számoltam a napokat, hogy mikor van már szombat délután, mikor vehetjük birtokba az új stadiont. Nagy élmény volt először az új Negyerdei Stadionban lenni, ezt sem fogom sohasem elfelejteni. Grátiszként megemlíteném az idei felcsúti meccset, ami a blogos közvetítés, és a bajnoki cím megszerzése miatt nekem is nagy élmény volt.
Van valami érdekes vagy vicces sztorid ami a Lokival kapcsolatos?
A sok év alatt ebből is van jó néhány. Most én is inkább egy vicces/meredek szotorit mesélnék el. Mint említettem, a veretlen évünkben kezdtünk el a Loki idegenbeli meccseire járni, így 2012 tavaszán volt alkalmam először a Fradi pályán szurkolni a Lokinak. A debütálás jól sikerült, hiszen nyertünk 2-1-re, mégis inkább a stadionból való kijutás kálváriája teszi érdekessé a dolgot. Mivel előtte nem jártunk még az Üllői úti létesítményben, így azt sem tudtuk, hogy a vendég szurkolók hol szoktak parkolni. Mivel a fantasztikus rendőri felvezetés eredményeként már jókora késében voltunk, így a buszokat egyenesen a vendégszektor bejárata elé vezették a rendőrök, csakhogy mivel mi is a konvoj elején voltunk, így azt már nem láthattuk, hogy mögöttünk a személyautókat máshova terelik a rendőrök, így mit sem sejtve leparkoltunk a vendégszektor mellett, a felüljáró alatt. Majd a meccs végére kezdett számunkra világossá válni, hogy nem egészen jó helyen álltunk meg… Ugyanis a mérkőzés után az összes fradi szurkoló azon a környéken tanyázik, a vendégeket pedig a fél stadionon körbevezetik, és egy teljesen más helyen jöhetnek ki, ahol egyébként is pakrolni kellett. Így hát nekünk a teljes Albert Stadiont meg kellett kerülnünk, Loki sállal a nyakunkban, több ezer fradista gyűrűjében. Említenem sem kell, mennyire kapkodtuk a lábunkat, és ügyeltünk arra, hogy a kabát alól ki ne látszódjon a Loki sál… Erről a kalandos kijutásról annak idején csináltam egy kis grafikát is… 🙂 Ehhez egyébként annyit fűznék hozzá, hogy sok magyarországi stadionban jártam, de egyik helyen sem volt ennyire szarul megszervezve a vendégszurkolók elszeparálása, parkolása, vendégszektorba való be- és kivezetése. Az említett eset után fél évvel történt egy újabb Fradi-Loki meccsen, amikor már jó helyen parkoltunk: a parkolótól a vendégszektorig a rohamrendőrök vezettek be minket, miközben két oldalról többszáz fradista mocskolt minket teli torokból. A meccs végén pedig tétlenül nézték a rendőrök, amint a fradisták odajönnek újfent mocskolódni a vendégszektor alá, és egy sörösüveggel fejen is találtak egy Loki drukkert, nem sokkal arrébb tőlem… Egyébként a Fradi meccseinek szervezése ilyen szempontból hagyományosan szar, bár erről nem ők tehetnek, hanem sokkal inkább a helyszíni adottságok. Idén a Puskásba való be- és ki jutásnak is meg van a maga története. Remélhetőleg az új arénájukba már sokkal biztonságosabban be lehet jutni, és ugyanilyen nyugalommal el is lehet hagyni a helyszínt.
Honnan ered a nick neved?
Kedvenc külföldi csapatom, és annak alapítási dátuma, azaz a JuveFan1897 az a nicknevem, amit évek óta használok a legtöbb internetes fórumon. Itt a Népsporton azért került mögé az 1991 (születési évem), mert a JuveFan1897 már foglalt volt, vélhetően az is az enyém, csak már nem tudom, hogy milyen email címmel regisztráltam vele annak idején… 🙂
Mióta blogolsz?
A blogger pályafutásom akkor kezdődött, mikor bekerültem a Loki Blog szerkesztői stábjába. 2011 nyarán bukkantam rá az oldalra, és nagyon megtetszettek az itt fellelhető tartalmak, így amikor 2012 augusztusában felhívást tettek közé, hogy szerkesztő kerestetik, nem haboztam, és megírtam összefoglalómat a BATE elleni hazai meccsről. Szerencsére megtetszett az akkori szerkesztőknek az írásom, és bekerültem a stábba. Azóta is nagy motivációval „dolgozom” az oldalon, a blogolás egyfajta hobbimmá vált, imádok cikkeket írni.
Melyik műfajban szeretsz leginkább írni?
Elsősorban hozzám is az összefoglalók állnak közelebb, én is szeretem egyesével értékelni a játékosokat. Ezen kívül még nagyon szerettem a Citromdíj kategóriába írni, az utóbbi időben azonban „sajnos” elfogytak az alanyok, akikről írni lehetne, bár kívánom, hogy ez ne is változzon, és ne kelljen senkiről oda írni.
Ez gyakori téma az összefoglalóinkkal kapcsolatban, így kérlek áruld el, hogy hogyan pontozod a játékosokat?
Sokszor leírtam már, hogy hogyan is néz ki az én tízes skálám. Én szeretek fél pontokat adni, mert így sokkal jobban különbséget lehet tenni két játékos között, hiszen két hetest hozó játékos közül is lehet valaki, aki valamivel jobban játszott, és az fél ponttal többet érdemel, mert nem volt annyira jó, mint a nyolcast kapó játékos. Nálam az abszolút átlagos teljesítmény a 6.5-ös osztályzat, aki ennél egy kicsivel gyengébben teljesít, az 6-ost, aki kicsivel jobban, az 7-est kap. Értelemszerűen, aki sokkal jobban, vagy gyengébben teljesít az már 8-ast vagy 5-öst fog kapni. Egyébként gondolkodom azon, hogy kicsit megreformáljam az osztályzási rendszerem, mert a 10-es skála ellenére nem használom ki teljesen a tartományt, ennek a fél pontok az okai. Majd meglátom, hogy ilyen téren mire jutok. 🙂
Van valamilyen élményed vagy történeted ami a blogoláshoz kapcsolódik?
Legnagyobb élményemnek azt tekintem, hogy itteni munkámra a DVSC-nél is felfigyeltek, és idén februárjában megkértek arra, hogy írjak meccsbeharangozókat a hivatalos honlapra. Ezt nagy megtiszteltetésnek érzem, és büszkeséggel is tölt el, hogy valamilyen szinten az én munkám is segíti szeretett csapatomat. Nem mellesleg ez egy megerősítés számomra, hogy jól csinálom azt, amit csinálok.
